A helyi tudósítás szerint vastaps fogadta Dzsudzsák Balázs debreceni szurkolók előtt tett bejelentését, amikor elárulta, hogy ígéretet kapott rá, októberben újra magára öltheti a válogatott mezt, amelyet legutóbb 2019. november 19-én, a Wales elleni rossz emlékű 2-0-s vereségkor viselt Cardiffban a 108. alkalommal.
Ez volt az a meccs, ami után Marco Rossi szövetségi kapitány a lemondását fontolgatta, de végül maradt és nagy változtatásokat eszközölt, ezek egyik áldozata pedig a csapatkapitány volt, aki azóta nem volt a keret tagja. Az eredmény, ha nem is indokolható egy az egyben Dzsudzsák kihagyásával, de ismert:
Rossi megújult válogatottja remekelt a tavalyi Eb-n, és feljutott a Nemzetek Ligája A divíziójába, amelyben négy forduló után vezeti a csoportját a német, olasz, angol trió előtt.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóan jelképes lenne csupán a 35 éves Dzsudzsák válogatottba való visszatérése. Elismerése annak, hogy jó tíz évig elképzelhetetlen volt nélküle a csapat, hogy 42 év után megszerezte az első magyar gólt Románia ellen román földön , hogy a két gólja miatt a frászt kapta a pályán Cristiano Ronaldo.
Hogy valóban lesz-e Dzsudzsák 109-szeres válogatott, az egyelőre – ígéret ide vagy oda –, erősen képlékeny, ugyanis jelenleg még lekötött mérkőzése sincsen a magyar válogatottnak októberre. Ugyanakkor ha összejön Dzsudzsáknak a búcsúmeccs, azzal ő lesz a legtöbbszörös válogatott magyar a világon – tehát határainkon innen és túl egyaránt.
Közismert, hogy Király Gábor 108-szoros válogatottként, csúcstartóként vonult vissza, és az ő rekordját állította be Dzsudzsák az említett Wales elleni meccsen. Király előtt is volt azonban 108-szoros válogatott magyar labdarúgó, igaz az erdélyi Bölöni László Románia színeiben teljesítette ezt a számot. Dzsudzsák tehát nemcsak Király, hanem Bölöni „magyar rekordját” is megdöntené.
Megérdemli-e Dzsudzsák (vagy bárki), hogy ne a teljesítményének köszönhetően, hanem egy gálaszagú búcsúfellépéssel döntse meg a csúcsot? – tehetjük fel a jogos kérdést. Emiatt is érdemes megvizsgálni az őt megelőző két magyar rekorder történetét.
Király utolsó, tehát 108. válogatott találkozója ugyancsak búcsúmérkőzés volt. A 2016-os Eb-n gyakorlatilag elköszönt a válogatottól, nem is volt ott az azt követő őszi vb-selejtezőkön, de novemberben a Svédország elleni barátságos meccsen (0-2) a pályán búcsúzott, aminek a gesztusértékét jelezte, hogy a 28. percben átadta a helyét Megyeri Balázsnak, aki két perccel később rögtön gólt kapott.
A kapus előtt sokáig Bozsik József volt a csúcstartó 101 mérkőzéssel, és az utolsó válogatott fellépése neki is búcsúzásra szánt esemény volt. Az Aranycsapat emblematikus alakja 1962. április 18-án az Uruguay ellen 1:1-re végződött mérkőzésen góllal köszönt el a közönségtől 80 ezer ember előtt a Népstadionban, és akkor mindenki úgy tudta, hogy ezzel 100-szoros válogatott lett – csupán a halála után 22 évvel derült ki, hogy valójában 101-szer szerepelt a nemzeti csapatban.
Nincsen egyértelmű hagyománya vagy sormintája a válogatottbeli búcsúmeccseknek, ami alapján megítélhető lenne, hogy kinek jár és kinek nem. Általában a korszakot meghatározó egyéniségeknél kerül egyáltalán szóba, de a létrejötte függ az aktuális hangulattól, helyzettől és magától a játékostól is. Nyilasi Tibor például nem szeretett volna búcsúmeccset, erről néhány éve lapunknak nyilatkozott.
