– Ha jól tudom, az édesanyja Varsóban tanít. Emiatt is vonzotta Lengyelország?
– Így van, anyu a varsói egyetemen magyart oktat, mint idegen nyelvet, most már három éve. Jártam nála látogatóban, de ennek nem volt köze ahhoz, hogy én is Lengyelországban kötöttem ki tavaly ősszel. Kaptam egy olyan lehetőséget, ami szakmailag kihívás volt, és örömmel éltem vele.

– Az előző idény végén az NB I-be feljutó DVTK közös megegyezéssel szerződést bontott önnel, majd hónapokig nem volt csapata. Hogyan került októberben a lengyel élvonalba?
– Elhatároztam, hogy külföldön akarok játszani, mert még dolgozik bennem a bizonyítási vágy. Az elmúlt két évem nem volt könnyű, a bokámmal bajlódtam, de a nyáron megműttettem, és most újra jól érzem magam a pályán. Vártam az esélyre, mialatt végig dolgoztam, napi hat-nyolc órát edzettem, fizikailag teljesen készen akartam állni, ha jön egy lehetőség. Ekkor keresett meg a Warta Poznan. Mivel egy ideje nem volt klubom, szerették volna megnézni, milyen állapotban vagyok, ezért volt egy próbahetem, a csapattal edzettem, aztán gyorsan történt minden, nem sokkal később már bemutatkoztam a bajnokságban.
– A harmadik meccsén gólt lőtt a Widzew Lódz ellen, majd a Legia Warszawa kapuját is bevette. Hogyan értékeli az eddigieket?
– Pozitívan. Rögtön bekerültem a csapatba, az eddigi nyolc bajnokimból csak egyen nem voltam kezdő egy kisebb sérülés miatt. A Legia elleni gól csodálatos élmény volt, mindenkinek kívánom, hogy legyen hasonlóban része. Tizenegyesből találtam be, jól ment a játék, és bár még új voltam, hagyták a csapattársak, hogy elvégezzem a büntetőt, ami jólesett. Korábban sosem játszottam ilyen hangulatban, majdnem telt ház volt a Legia stadionjában, több mint huszonötezer néző volt kint.
Eppel Márton első gólja a lengyel élvonalban:
– Mit tud a lengyel liga, amit az NB I nem? Miért járnak ott sokszor tízezres létszámban meccsre a szurkolók?
– Az biztos, hogy erős a szurkolói kultúra, a különböző csoportok nagyon szervezettek és egységesek. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Lengyelországban sokkal több nagyváros van, mint Magyarországon. Maga a futball annyiban másabb, mint az NB I, hogy fizikálisabb, rengeteget kell futni, ütközni, a meccsek elejétől a lefújásig nagy a hajtás.