Előbb a pesti éjszaka, aztán az olaszországi nyaralás, majd a Plázson Neoton-koncert . Budapest, Amalfi, Siófok. Szoboszlai Dominik mögöttünk hagyott másfél hétben ezt az útvonalat követte. Allgäu, Frankfurt, Hamburg. Ez lehetett volna a másik opció, ha a magyar válogatott továbbjut az Európa-bajnokságon.
A búcsú pillanatában mérgesek voltunk elsősorban az angolokra és a portugálokra, majd következett a kötelező élve boncolás, aminek végén arra jutottunk, a magyar válogatottat nem érte égbe kiáltó igazságtalanság, csupán a szerencsét, helyesebben a szerencsétlenséget okolhatjuk a kieséséért, a pályán nyújtott teljesítményével nem feltétlenül szolgált rá, hogy ott legyen az Európa-bajnokság tizenhat legjobb csapata között.
Bántóan visszaesett a színvonal az Eb-n
A negyeddöntő és az elődöntő árnyalja ezt a képet. A csoportkör első fordulója után kissé talán elhamarkodottan azt írtuk, minden idők legszínvonalasabb Eb-je zajlik Németországban, mert Skóciát és – ismerjük el – Magyarországot leszámítva egyetlen csapat, még a torna előtt lesajnált Georgia sem lógott ki a huszonnégyes mezőnyből, s szinte kivétel nélkül izgalmas meccseket láttunk.
A színvonal ezután visszaesett, s még a negyeddöntőben sem fordult meg a tendencia. Anglia–Szlovákia, Franciaország–Belgium, Portugália–Szlovénia, aztán Portugália és Franciaország immár egymás ellen. Még a Törökország–Ausztria nyolcaddöntő volt a legjobb a kínálatból. A törökök éles meccsen legyőzték az osztrákokat, majd magukat verték meg a hollandokkal szemben. Azok a törökök, akiket márciusban Szoboszlaiék 1-0-ra megvertek a Puskás Arénában, s az az eredmény nem is lepett meg senkit, a törökök olasz szövetségi kapitánya, Vincenzo Montella is elismerte, Marco Rossi csapata egységesebb, előrébb tart a felkészülésben, mint az övé.
A sztároknak nyűg az Eb, a nemzeti csapat
A tanuláságot nem csak a jelenre, a jövőre nézve is érdemes levonni. Idézzük fel csak a 2023–24-es idény Bajnokok Ligája negyeddöntőit! Arsenal–Bayern München (összesítésben 2-3), Atlético Madrid–Borussia Dortmund (4-5), Real Madrid–Manchester City (4-4), Paris Saint-Germain–Barcelona (6-4). Az Európa-bajnokságon vajon melyik párharc vetekedhet ezekkel? Az Európa-bajnokság színvonala messze elmaradt a Bajnokok Ligájáétól.
Nem kell elájulni az egyes válogatottakban szereplő világsztároktól. A klubidény során kizsigerelt játékosok többségének a nemzeti csapatban való szereplés inkáb nyűg, s noha látunk egy-egy heves, érzelmes pillanatot, a nemzeti büszkeség korántsem hatja át annyira a csapatokat, mint évtizedekkel korábban. Nem is kell ezen csodálkozni. Európa átalakulóban van, vagy már át is alakult.
A török példa tanulsága
Törökország, Szlovákia, Ausztria és Georgia példája bizonyítja, hogy ezer fokon égve fel lehet venni a versenyt a világklasszisokkal. Persze ide sorolhatjuk a magyar válogatottat is az elmúlt évekből. Egyetlen langyos félidő, a Svájc elleni első negyvenöt perc okozta a vesztünket. Marco Rossinak és Szoboszlai Dominiknak, a magyar válogatott két vezérének ezzel a tanulsággal kell tervezni a folytatást.
Nem is valamikor a távoli jövőben. Két hónap múlva visszavágó. Szeptember hetedikén Németország vendégeként kezdjük meg a Nemzetek Ligája újabb kiírását.
A negyeddöntők utáni helyzet elemzése a Szpíker korneren:
