– Az újpesti szurkolók is üdvözlik a klubnál a változásokat, tele vannak várakozással, ám aligha ilyen rajtra – két meccsen két vereség – számítottak a bajnokságban a tulajdonosváltást és erősítéseket követően.
– Ebben sajnos én is tökéletesen biztos vagyok. Eleve a szurkolóinknak volt köszönhető, hogy a csapatunk korábban kiemelkedően szerepelt, de az is, hogy az elmúlt években nem estünk ki az élvonalból. Ha most csalódottak és kiéhezettek a jó eredményre, az abból fakad, hogy a szurkolóink kiváló játékosokhoz és jelentős sikerekhez szokhattak hozzá a hosszú évtizedek alatt. Teljesen érthető, hogy kialakult bennük egyrészt egyfajta nosztalgia, másrészt egy bizonyos elvárás a csapat felé. Hiszen gondoljon bele mindenki, legutóbb 1998-ban adatott meg nekik, hogy bajnoki címnek örülhettek.
– Amit aztán az örök rivális Ferencváros szurkolói oda is dörgöltek egy nem olyan régen rendezett derbin, amikor a jól ismert Bud Spencer–Terence Hill-idézetben hozták a világ tudomására, hogy milyen régen végzett az Újpest a tabella élén. Mit érzett a molinó olvasásakor?
– Bátran kijelenthető, a szégyen kategóriája, hogy ez a klub 26 éve képtelen bajnoki címet nyerni, és lehetőséget adunk arra, hogy éppen a legnagyobb riválisunk drukkerei dörgöljék mindezt az orrunk alá. Noha vélhetően sokan megsértődnek majd a szavaimon, sok ember stratégiai hibája, hogy 1998 óta csak vágyakozunk a bajnoki aranyra, sőt inkább a benn maradásért harcoltunk, mint a dobogóért.
Nem a kiesés hozza meg a megtisztulást Újpesten
– Most őszintén, az elmúlt 26 évben volt reális esélye bajnokságot nyernie a klubnak?
– Szomorúan mondom ki, de nem. Még abban a két idényben, 2004-ben és 2006-ban sem, amikor hatalmas bravúrral az utolsó pillanatig harcolhattunk érte. Pontosan tudom mindezt, mert mindkét csapatnak a tagja voltam.
– Sokak fejében megfogalmazódott, hogy talán egy év NB II meghozná az igazi megtisztulást, és a klub pár éven belül újra a régi fényében tündökölne. Elfogadja ezt a véleményt?
– Dehogy, ez csak a ferencvárosi szurkolók fejében létezik, ugyanis semmi sem garantálja az azonnali visszajutást, lásd jó néhány nagy múltú csapat esetét, és így nincs meg a megtisztulás lehetősége. Higgye el mindenki, az senkinek sem lenne jó, ha az Újpest kiesne, mert nem ez az útja az újrakezdésnek. Az új tulajdonos eltökéltségét, hátterét, céljait és anyagi lehetőségét ismerve biztos vagyok abban, hogy a teljes megújuláshoz vezető utat így is meg fogjuk találni. Ugyanakkor tény, nagyon mélyről kezdjük el a felkapaszkodást.
Ha kell, füvet is nyírna szeretett klubjában
– Miért elnöki főtanácsadóként dolgozik a klubért?
– Mert erre kértek fel. Ha füvet nyírni kértek volna, akkor azt is elvállaltam volna, mert az Újpestért bármit megteszek, bár lehet, hogy azt a gyep nem köszönte volna meg.
– Miért nem lett ismét sportigazgató, nem tudta ezt a pozíciót kiharcolni?
– Nem is harcoltam érte, ezt azért szögezzük le! Ratatics Péter még februárban megkeresett, hogy amennyiben létrejön a tulajdonosváltás Újpesten, térjek vissza a klubhoz. Mivel újfajta vezetési modellt alakítottak ki, amelyben nincs sportigazgatói titulus, ezért az elnöki főtanácsadói szerepkört ajánlotta fel. Hosszú beszélgetések és gondolkodás után végül elfogadtam az ajánlatát.
– Hosszan gondolkodott, amikor éppen az Újpest hívta?
– Nem azért gondolkodtam hosszan, mert nem akartam visszatérni, hanem azért, mert ahhoz túl fiatalnak és ambiciózusnak tartottam magam, hogy egy olyan posztot foglaljak el, ahol nem kell adott esetben beledögleni a munkába. Két okból azonban igent mondtam: az Újpestről van szó, emellett pedig azt vallom, kompromisszumok nélkül nem lehet sem élni, sem pedig alkotni. Tehát a gondolkodási időt kizárólag azért kértem, mert a szerepkör, amit nekem szántak, teljesen új volt a számomra. Én sosem voltam klubtulajdonos, ügyvezető, edző vagy menedzser, és nem is akarok egyik sem lenni. De ha elnöki tanácsadóként legalább két dolog miattam megy a jó irányba, akkor már nem vagyok itt hiába.
Helyet követel a fiatal magyar tehetségeknek
– Ratatics Péter kijelentette, az általa megálmodott Újpestnek legalább a felét magyar játékosoknak kell adniuk, amit érthetően a szurkolók is üdvözöltek. Ön is egyetért ezzel?
– Mindannyian ugyanazért a célért dolgozunk. Ha pedig valaki visszanézi az általam felépített csapatokat, mindig volt bennük nagyon erős magyar mag, valamint odafigyeltünk arra, hogy beépítsünk minél több saját nevelésű fiatalt. Itt Újpesten abszolút megegyezik Ratatics Péter elnök, Benczédi Balázs ügyvezető igazgató és az én hitvallásom ebben a kérdésben, egyáltalán nem kellett egymást győzködnünk minderről.
– Ha ennyire magyar- és fiatalpárti, akkor miért nem Pakson vállalt sportigazgatói állást? Igaz, furcsa lenne pont egy zöld-fehér klub élén…
– Lehet, hogy ezért. De félre a tréfával! Tiszteletre méltó, hogy a paksiak kizárólag magyar játékosokkal akarják megvalósítani a céljaikat, ráadásul az eredmények is őket igazolják. Az is nagyon rokonszenves, hogy igyekeznek a piaci viszonyoknak megfelelően működni, és nagyon jól használják fel a televíziós jogdíjakból, valamint más állami forrásokból, például az MLSZ-től érkező támogatásokat.
– Választhatják a nagy rivális, a Ferencváros által kitaposott ösvényt is, hiszen ahogy a szurkolók mondják, a Mol érkeztével van Újpesten is pénz, paripa, fegyver.
– A sikerhez vezető út sokféle lehet. A Ferencváros utóbbi években elért eredményei hazai és nemzetközi szinten is elismerésre méltóak. Ugyanakkor nem követhetjük el azt a hibát, hogy szolgai módon lemásoljuk a módszereit. Tény, sokat tanulhatunk abból, amit jól csinált, de mindenképpen okulni kell abból is, amiben hibázott. Mi más úton indultunk el, de egy percig sem lehet kérdéses, hogy egy idő múlva utol akarjuk érni eredményességben a zöld-fehéreket. Ugyanis tartom azt a véleményemet, az a legjobb a bajnokságnak, ha a lilák és a zöldek rivalizálnak a bajnoki címért, hiszen ennek a két csapatnak van országos szinten a két legnagyobb szurkolótábora.
Uniformizálják a játékosokat, ami a futball halála
– Az Európa-bajnokság önnek mit mutat, merre tart a kontinens élmezőnye?
– A világ labdarúgásában egyre kevesebb az egyéniség, uniformizálják a játékosokat a posztjaiktól függetlenül. Mindent felülír a szervezettség és az eredménykényszer, ám amikor ég a ház, hirtelen előkerülnek azok az egyéniségek, akik meccseket tudnak eldönteni. Ez a mostani Eb-n is meglátszott. Fontosnak tartom, hogy az akadémiákról kikerülő fiatalokból az edzők ne öljék ki azt, ami egyéniséggé teheti őket a pályán, ugyanis nem szabad egyforma focistákat nevelni, mert ez a futball halálát jelenti.
– Ezt már az utánpótláscsapatok esetében is így tapasztalja? Mert akkor tényleg nagy a baj.
– Sajnos igen. Rengeteg utánpótlás-találkozót nézek meg, és már az U10-ben és az U15-ben is azt tapasztalom a bajnoki találkozókon, hogy az erősebb csapat nem játszani akar, hanem valahogy nyerni. A játékosokat már nem nevelik, elfelejtik egyénileg képezni őket. Meggyőződésem, hogy ezért van olyan kevés magyar játékos az NB I-ben. Ez az igazság, ha tetszik, ha nem. Nagyon kevés olyan magyar edző van, aki támogatja a támadó focit. Ráadásul a legtöbbjük a szervezettség alatt a meccs túlélését érti, ami hatalmas hiba.
Volt magyar jelöltje az újpesti kispadra
– Ezek szerint a csapat edzőjének kiválasztásánál ezeket a szempontokat tartotta a legfontosabbnak? Tényleg, volt beleszólása abba, ki üljön le az újpesti kispadra?
– Az edzőválasztásról nem szeretnék és nem is tudok nyilatkozni, mert nagyon felszínesen vettem benne részt. Maradjunk annyiban, nekem volt magyar javaslatom a vezetőség felé, ez azonban nem jelenti azt, hogy elleneztem volna Bartosz Grzelak kinevezését.
– Ha finoman akarok fogalmazni, a szurkolók véleménye igencsak megoszlott abban, valóban Bartosz Grzelak-e a legjobb választás a kispadra.
– Bartosz Grzelak az első fehérvári évében nagyon nehéz helyzetben vette át a csapatot, majd egy Felcsúton meg nem adott büntetőnek köszönhette, hogy benn tartotta az NB I-ben. Az előző idényben aztán egy meg nem adott, vagy inkább a VAR által visszavont találatnak köszönhetően maradt csak le a dobogóról. Itt más kihívásoknak kell megfelelnie Újpesten. Elismerem, nem kis feladat nyomja a vállát, de a célok valóra váltásához a klubtól, ahogy tőlem is, minden támogatást megkap. Kíváncsian várom magam is, mit tud a Fehérváron látottakból a Megyeri úton hasznosítani. Az idő majd mindenre választ ad.
– Ha most valaki azt mondaná, hogy benne lesznek az első ötben, de nem lesznek dobogósok ebben a szezonban, azt elfogadná?
– Örök elégedetlen és türelmetlen ember vagyok, de hiába szeretném több tízezer újpesti szimpatizánssal együtt, hogy végre bajnokok legyünk, a realitás mást mond. Látni kell a lemaradásunkat és a határainkat, így a fenti helyezést az első évben elfogadnám, de nem titok, nem lennék elégedett vele.
– Van-e jelenleg az Újpestnek olyan játékosa, akit mindenképpen Marco Rossi figyelmébe ajánlana?
– Most még nem tudnék senkit sem a szövetségi kapitány figyelmébe ajánlani, de őszintén remélem, hogy a most a csapathoz került fiatalok közül többen is ostromolják majd a válogatott kapuját pár éven belül.
Senkit és semmit nem sajnál, jöhet az új stadion
– Rengetegen távoztak, és ennek megfelelően rengetegen érkeztek a Megyeri útra. Lesz még érkező a csapathoz, vagy kész a keret?
– Egy percig sem sajnáltam azokat, akiket elküldtek a csapattól nyáron, nekik egyszerűen nem volt itt maradásuk, nem véletlen, hogy menniük kellett. Azt sem gondolom, hogy a szurkolók közül bárki is egy könnycseppet ejtene – Csoboth Kevinen kívül – valamelyik távozó miatt. Aktívan részt vettem az új játékosok kiválasztásában, rengeteg beszélgetésen vagyok túl, ám az új újpesti rendszer szerint minden esetben Ratatics Péter mondta ki a végső szót. Augusztus 31-ig lehet még igazolni, és ezt ki is fogjuk használni, hiszen minden csapatrészünkre ráfér még az erősítés. A csapat még nincs kész, a cél, hogy a szeptemberi válogatottszünetig eljussunk, és ott már teljes kerettel folytatódjon a kemény munka, hogy elkezdhessük a felzárkózást.
– Ratatics Péter nemrég nyilatkozott egy új stadion felépítéséről. Miként képzelik azt megvalósítani, hogy közben ne kelljen albérletbe menniük?
– Valóban az a terv, hogy három éven belül új stadiont kap a csapat, ugyanis az Újpest is megérdemel egy akkora modern arénát, mint amilyen például a Ferencvárosé. Hogy hol lesz, arról még folynak a tárgyalások. Ha nem itt lenne a Megyeri úton, akkor nekem és a régen itt játszóknak biztos szokatlan lenne, talán Banai és Simon Krisztián az elején mindig ide, a Megyerire jönne edzésre, de a játékosok nagy része hamar megszokná az új, sokkal modernebb környezetet. Úgy érzem, a szurkolók sem tiltakoznának ez ellen. És hogy miként oldanánk meg? Ahol akarat van, ott út is van.
