Ha létezett magyar női kézilabdázó, akiről mindenki azt gondolta, hogy a korosztályos sikerek után a felnőttek között is világsztár lesz belőle, az a jelenleg a Vác női kézilabdacsapatának játékosa, Háfra Noémi. A 26 esztendős játékos pályafutása a junior világbajnoki címet követően megbicsaklott, holott a 2018-ban U20-as női kézilabda-világbajnokságon győztes magyar csapat tagjaként és az álomcsapatban is helyet kapó Háfra nem ilyen karriert jósolt magának hét éve. Pedig akkoriban még Klujber Katrinnal a legjobb fiatal játékosnak tartották, ám Klujber azóta is stabil tagja a Fradinak és a válogatottnak, sőt az olimpiai 6. helyet követően a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon nemcsak gólkirály lett, hanem beválasztották az All Star-csapatba is. Ezzel szemben Háfra már-már ott tartott nemrég, hogy felhagy a profi sportolással.
A magyar válogatott kézilabdás őszintén beszélt a ChampSport ügynökség által készített interjúban. A 26 éves játékos elárulta, hogy a tokiói olimpia évében a kiégés határára került, miközben pánikbetegséggel is küzdött. Ráadásul azon a nyáron klubot is váltott, és az FTC-től a nagy rivális Győri ETO-hoz került, ami finoman fogalmazva sem váltott ki osztatlan elismerést a szurkolók körében.
– Sok bántást kaptam, nem gondoltam, hogy ilyen társadalomban élünk. Fiatalon kerültem be a médiába, de akkor még nem észleltem, hogy mérgező környezetben vagyok. A pályán azt tapasztaltam, hogy szeretnek a emberek. Az átigazolásom bejelentése után azonban minden megváltozott. Próbáltam nem foglalkozni a szurkolói megnyilvánulásokkal, kommentekkel, de csak szembejöttek velem, és ez rontotta az önértékelésemet meg az önbizalmamat.
Főleg az fájt, amikor a szurkolók az anyukámat szidták, de olyan is előfordult, hogy egy drukker egy ötszáz forintost lengetett nekem. Én szégyelltem magam a helyében, hogy így bánunk egymással
– fogalmazott Háfra.
A győrieknél kevés játéklehetőséget kapott, emiatt már 2022 márciusában arról beszélt, hogy pánikbetegség kínozza és a kiégés fenyegeti. 2022 nyarán a több játék reményében Győrből kölcsönbe a dán Odenséhez igazolt. Eleinte úgy tűnt, Dániában ismét felfelé ível a csillaga, ő maga is arról beszélt, a pozitív szemlélet milyen jó hatással volt rá, ám aztán súlyos térdsérülés miatt az egész idényt ki kellett hagynia. A rehabilitációja második felét már Győrben végezte, ám a kisalföldi klub már ekkor jelezte, hogy Háfra a 2023–2024-es évadot már a montenegrói Buducsnoszt Podgoricában tölti. Ez sem jött be, ugyanis a játékos szerint a Podgoricát irányító Bojana Popovics nem szerette volna, ha annyira felépül, hogy visszatérhessen a Montenegróval azonos vb-csoportban szereplő magyar válogatottba.
– Fokozatosságra lett volna szükségem, ehhez képest hamarabb kellett visszaállnom, persze hogy félve edzettem. Nem voltak kellemesek az ottani tréningek, hosszúak és kemények voltak, szerintem több karmolást kaptam a társaktól, mint előtte bármikor – elevenítette fel a Podgoricánál eltöltött időszakot.
A BL-döntős Bietigheimben tavaly augusztusig küzdött, aztán feladta
Következett a német Bietigheim, amely sokak meglepetésére meg sem állt a Bajnokok Ligája döntőjéig, ám Háfra itt sem tudott megújulni, a legtöbbször még a keretbe sem fért oda, szemben a csapat két másik magyar játékosával, a kapus Szikora Melindával és Faluvégi Dorottyával. Pedig a német gárda vezetőedzője, Jakob Vestergaard azzal fogadta, hogy szeretnék újra felépíteni. A junior-vb-győztes játékos tudta, hogy a fizikai állapota nem az igazi, és játékhiánnyal is küzd, ráadásul egy orvosi vizsgálaton azt mondták neki, hogy nem forrt össze jól a porc a korábban műtött térdében, így újabb beavatkozásra lenne szükség, amelyről hallani sem akart.
– Tavaly augusztusban jött a töréspont, addig még szépen tűrtem a mellőzést. Az alapozás során a bal szélre kerültem, mert a szélsők éppen sérültek voltak. Próbáltam nem mutatni, hogy megalázó számomra. Az egyik felkészülési meccsen én lőttem az utolsó gólt, a következő videózásnál annyit mondott az edző, hogy jól megoldottam a posztot. Aztán kerülgettük egymást egy ideig, talán egy hétig is halogatta a személyes beszélgetést, végül a Győr elleni meccs előtt került rá sor.
Addigra már teljesen elvesztettem a motivációmat, és ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást. Úgy voltam vele, hogy már nincs erőm bármiből is visszajönni
– állította Háfra, hozzátéve, hogy mennyire csalódott, amiért külföldön nem tudta megmutatni, hogy mire képes, csak a rosszat látta mindenben.
Ugyanakkor kapott még talán egy utolsó esélyt, ugyanis a menedzsere nem hagyta, hogy feladja, és úgy döntöttek, hogy a Háfrát nagy szeretettel fogadó Vác csapatánál még egyszer nekidurálja magát a játékos, hogy megint megpróbálja felépíteni önmagát. Fokozatosan lendült játékba, mint elmondta, új csapatánál visszaköltözött az erő belé, úgy érzi, végre hazatért, és itt megkapja azt a bizalmat, ami számára létfontosságú. Noha szinte alig játszott az olimpia előtti időszakokban, mégis fájó pontként élte meg, hogy lemaradt a párizsi olimpiáról.
– Kis lehetőséget szerettem volna kapni, hogy megmutassam, itt vagyok, és lehet rám számítani. Inkább csak belenézegettem a meccseinkbe, nem tudtam egyiket sem végignézni. Csalódás volt, hogy a minimális esélyt sem kaptam meg. Az olimpiával aztán lezártam magamban a válogatottság kérdését, a hazai Eb-ről való lemaradásom már nem fájt annyira. Eldöntöttem, csak magamra figyelek, hogy újra élvezni tudjam a játékot, és nem szeretnék felesleges terheket pakolni a vállaimra. Ha a játékommal kiérdemlem, jönni fog a válogatott meghívó – mondta határozottan Háfra.
Szeretne ott lenni a 2028-as Los Angeles-i olimpián
Saját bevallása szerint évekig nem tudott tükörbe nézni, ám most azon dolgozik keményen nap mint nap, hogy visszatérjen a sikeres Háfra Noémi, akire ő is büszkén nézhet abban a bizonyos tükörbe. A válogatottba is szeretne visszatérni, hiszen a nagy álmát még egyáltalán nem adta fel.
– Szeretnék ott lenni Los Angelesben a következő olimpián, azonban ez még nagyon messze van. Most azonban egyelőre az a legfontosabb, hogy megtaláljam a boldogságot, és büszke lehessek magamra. Hogy olyan csapatban játszhassak, ahol bíznak bennem, valamint hogy jöjjön vissza az a motiváció és játékszeretet, amely korábban jellemzett – zárta az interjút Háfra.
A teljes interjú:
