Háfra Noémi: „Nagyon fájt, amikor egy ötszázast lengettek felém a szurkolók”

A magyar női kézilabdázás egyik legnagyobb ígéretének tartották a ma 26 éves Háfra Noémit, akinek a pályafutása a junior világbajnoki cím után, a Fradiból a Győrbe igazolását követően bicsaklott meg. Onnantól kezdve hiába próbálta magát külföldön újra felépíteni, előbb a különböző csapataiból, majd a válogatottból is kiszorult, így sem az olimpián, sem pedig a részben közös rendezésű Európa-bajnokságon sem vehetett részt. Most Vácon kapta meg – talán az utolsó – lehetőséget ahhoz, hogy felépítse ismét önmagát, hiszen továbbra is az a célja, hogy a válogatottal ott lehessen a Los Angeles-i, 2028-as nyári játékokon.

Háfra Noémi csak nyárig marad Vácon. Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

– Fokozatosságra lett volna szükségem, ehhez képest hamarabb kellett visszaállnom, persze hogy félve edzettem. Nem voltak kellemesek az ottani tréningek, hosszúak és kemények voltak, szerintem több karmolást kaptam a társaktól, mint előtte bármikor – elevenítette fel a Podgoricánál eltöltött időszakot.

 

A BL-döntős Bietigheimben tavaly augusztusig küzdött, aztán feladta

Következett a német Bietigheim, amely sokak meglepetésére meg sem állt a Bajnokok Ligája döntőjéig, ám Háfra itt sem tudott megújulni, a legtöbbször még a keretbe sem fért oda, szemben a csapat két másik magyar játékosával, a kapus Szikora Melindával és Faluvégi Dorottyával. Pedig a német gárda vezetőedzője, Jakob Vestergaard azzal fogadta, hogy szeretnék újra felépíteni. A junior-vb-győztes játékos tudta, hogy a fizikai állapota nem az igazi, és játékhiánnyal is küzd, ráadásul egy orvosi vizsgálaton azt mondták neki, hogy nem forrt össze jól a porc a korábban műtött térdében, így újabb beavatkozásra lenne szükség, amelyről hallani sem akart. 

– Tavaly augusztusban jött a töréspont, addig még szépen tűrtem a mellőzést. Az alapozás során a bal szélre kerültem, mert a szélsők éppen sérültek voltak. Próbáltam nem mutatni, hogy megalázó számomra. Az egyik felkészülési meccsen én lőttem az utolsó gólt, a következő videózásnál annyit mondott az edző, hogy jól megoldottam a posztot. Aztán kerülgettük egymást egy ideig, talán egy hétig is halogatta a személyes beszélgetést, végül a Győr elleni meccs előtt került rá sor.

Addigra már teljesen elvesztettem a motivációmat, és ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást. Úgy voltam vele, hogy már nincs erőm bármiből is visszajönni

– állította Háfra, hozzátéve, hogy mennyire csalódott, amiért külföldön nem tudta megmutatni, hogy mire képes, csak a rosszat látta mindenben.

Háfra Noémi mindenképpen szeretne visszakerülni a válogatottba. Fotó: AFP

Ugyanakkor kapott még talán egy utolsó esélyt, ugyanis a menedzsere nem hagyta, hogy feladja, és úgy döntöttek, hogy a Háfrát nagy szeretettel fogadó Vác csapatánál még egyszer nekidurálja magát a játékos, hogy megint megpróbálja felépíteni önmagát. Fokozatosan lendült játékba, mint elmondta, új csapatánál visszaköltözött az erő belé, úgy érzi, végre hazatért, és itt megkapja azt a bizalmat, ami számára létfontosságú. Noha szinte alig játszott az olimpia előtti időszakokban, mégis fájó pontként élte meg, hogy lemaradt a párizsi olimpiáról.

– Kis lehetőséget szerettem volna kapni, hogy megmutassam, itt vagyok, és lehet rám számítani. Inkább csak belenézegettem a meccseinkbe, nem tudtam egyiket sem végignézni. Csalódás volt, hogy a minimális esélyt sem kaptam meg. Az olimpiával aztán lezártam magamban a válogatottság kérdését, a hazai Eb-ről való lemaradásom már nem fájt annyira. Eldöntöttem, csak magamra figyelek, hogy újra élvezni tudjam a játékot, és nem szeretnék felesleges terheket pakolni a vállaimra. Ha a játékommal kiérdemlem, jönni fog a válogatott meghívó – mondta határozottan Háfra.

 

Szeretne ott lenni a 2028-as Los Angeles-i olimpián

Saját bevallása szerint évekig nem tudott tükörbe nézni, ám most azon dolgozik keményen nap mint nap, hogy visszatérjen a sikeres Háfra Noémi, akire ő is büszkén nézhet abban a bizonyos tükörbe. A válogatottba is szeretne visszatérni, hiszen a nagy álmát még egyáltalán nem adta fel.

– Szeretnék ott lenni Los Angelesben a következő olimpián, azonban ez még nagyon messze van. Most azonban egyelőre az a legfontosabb, hogy megtaláljam a boldogságot, és büszke lehessek magamra. Hogy olyan csapatban játszhassak, ahol bíznak bennem, valamint hogy jöjjön vissza az a motiváció és játékszeretet, amely korábban jellemzett – zárta az interjút Háfra.

A teljes interjú: