A Benfica szerdán úgy győzte le 4-2-re a Real Madridot a Bajnokok Ligája alapszakaszának utolsó fordulójában, hogy a hosszabbítás kezdetén csak 3-2-es előnyben volt, és még egy gól kellett, hogy a Marseille-t kipöckölje a továbbjutó helyről. José Mourinho vezetőedző az ukrán kapusának, Anatolij Trubinnak mondta, hogy menjel fel a szabadrúgásnál – pár perccel korábban a kapus még húzta az időt, hiszen azt hitte, elég a győzelem is a továbbjutáshoz –, Trubin remekül érkezett Fredrik Ausnes beadására, a fejesét pedig a támadók is megirigyelnék. 4-2, a Benfica továbbjutott, Trubin pedig az egész idény egyik legkatartikusabb pillanatát okozta. Trubinnak rögös út vezetett eddig a gólig, a gyerekkorát senki nem irigyelné meg.

Trubin elképesztő története, a háború előli menekülés természetessé vált neki
A 2001-ben, Donyeckben született kapus egy centi híján két méter magasra nőtt, így gyerekkorában abból nem nagyon volt vita a Sahtar Donyeck akadémiáján, hogy kapus lesz. Aztán 2014-ben, amikor mindössze 13 éves volt, kénytelen volt elhagyni szülővárosát, miután a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország annektálta a Krím félszigetet. A kapus Kijevbe költözött. A menekülés aztán folytatódott 2022-ben, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Trubin ekkor Kijevtől még 400 kilométerre nyugatra, a lengyel határ közelében lévő Luck városába ment. Ekkor már egyértelműen a Sahtar első számú kapusa volt, a 2019/20-as idényben már ukrán bajnoknak mondhatta magát – 17 évesen debütált a felnőtteknél –, az áttörést azonban a következő év hozta meg neki, amikor 21 bajnokin védett, emellett hat Bajnokok Ligája- és öt Európa-liga-találkozón – az évad kezdetén még mindössze 19 éves volt.
Pár évvel ezelőtt a kapus visszatekintett erre a rendkívül turbulens időszakra.
– 2014-ben az ificsapatunk éppen a Sahtar fő edzőközpontjába készült költözni, mert ez a szokás az U13-as csapatoktól kezdve. Azonban a krími történések miatt bizonytalanná vált a helyzet, sokáig semmit nem tudtunk – kezdte Trubin, majd a váltásra és annak minden nehézségre is kitért. – Augusztusban azt mondták nekünk, pakoljunk, költözzünk Kijevbe, ha az akadémián akarunk maradni.
Képzeljék el, a családunk mindössze pár percre lakott az edzőközponttól, rendkívül kényelmes volt, aztán hirtelen el kellett hagynom az otthonomat. Ez nemcsak nekem, hanem a szüleimnek is nagyon nehéz volt, akiket néha hat hónapig sem láttam.
Tudták, hogy szeretem a focit, és azt hiszem, egyszerűen nem tudták megakadályozni, hogy elmenjek. Csak az álmomat követtem, de nagyon más körülmények között, mint a legtöbben.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!