„Mikor a labancdúlás után a földönfutó tanárok koldus diákjaikkal visszaszállingóztak Enyedre, először is körülnéztek, hogy miből szerezzenek maguknak kenyeret, megszenesedett iskolájuknak pedig alapot? Ekkor a Kard és a Toll összebeszéltek: Teleki Sándor gróf drágaköves kardját, Páriz-Pápai professzor úr díszkötésű szótárát elküldték a professzor Angliában diákoskodó fiának, kérve, juttassa el őket az udvarnak, s szerezzen az odavaló protestánsoktól pénzt a leégett iskolára. A fiú nemsokára tizenegyezer font sterlinget küldött haza.
Így mentette meg egy bujdosó magyar diák Bethlen Gábor hányódó főtanodáját. A régi magyar diákot sokszor érte ilyen hír. Ha nem volt beteg az anyja, beteg volt az ország, ha nem haldokolt a szerelmese, haldokolt a hazája.
Mindenképpen nehéz beteget hagyott el, csak rossz hír, koldus üzenet jött tőle. Amíg Plantin műhelyében a matricákkal bajlódik, követjáró apját négyfelé vágják, mialatt zsidó betűket vés, kondorszakállú, lándzsás tatárok dúlnak a falujában. Könnyű szívvel ment világgá, de amióta bujdosik, folyton a visszahívó üzenetre fülel; dolgos, mint a jó polgár, de mindig útrakész, mint a csavargó.
Csak a messzeségből látja igazán, hogy hiába művelődik a kis ország, ha az urakban nincs jó szándék s a népben egymás iránti szeretet. Annál jobban kívánkozik vissza! Visszakívánkozik a régi barátokhoz, pedig az emléküket is meggyűlölte, vissza a mellőzésbe s abba a vigasztalan, hazai magányba, amelyet már anyanyelve övez.
Gyakran ábrándoztam egy magyar nyomdász idillről. A fiú kitanulja a mesterséget, egy tej szagú holland családba házasodik, kertet vásárol, tulipánokat nevel s haldokolva nagy csomó járadéklevelet gyömöszöl a párnája alá. Senki magyarra nem illik a kép. Jó, ha később elhagyott sírjukat megtaláltuk. Eleve aszerint tanul, hogy úgy sem lesz maradása Nyugaton, ahol a tudást megbecsülik.
Haza kell menni, kényelmetlen helyre állni, asszonyt védeni a rágalomtól, gyereket az éhségtől, tudást a gyanútól. Korán elkészül arra a rosszra, amellyel beteg országa nagybetegek módjára megkínozza. Alázat és titkos gőg, hódolat és rátartiság különös keverékével szemlélődik odakünn, nem marad fölényes megfigyelő, mint nagy népek fia, de nem is ragad külföldön, mint töredék népek kiszakadt sarja. A lengyel Ázsia szomszédságától szabadul meg, ha elangolosodik, a román silány latinitását magasabbrendű latinságra cseréli, ha franciává vedlik.