A napokban „ünnepeltük” az őszödi beszéd 15. évfordulóját, ősszel pedig arra emlékezhetünk ökölbe szorított kézzel, hogy a 2006. október 23-i, békés ünneplőkkel szembeni rendőri brutalitásoknak a mai napig nincs semmilyen jogi következménye. Másképpen fogalmazva: azt kell a borzalmas események után tizenöt évvel elviselnünk, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki aznap este közvetlenül irányította a rendőrséget, még senki nem vonta felelősségre semmiért.
És ezzel szemben áll a másik tény: nevezett Gyurcsány Ferenc az, aki itt és most irányítja az egyesített ellenzéket, s ha győznek a 2022-es tavaszi parlamenti választásokon, akkor Gyurcsány Ferenc lesz az, aki újra hatalomra kerül ebben az országban. És esetleg újra alkalma lesz arra, hogy a rendőrséget ártatlan emberek megveretésére szólítsa fel.
Érdekes, nem?
Sokak, általam nagyra becsült szakemberek véleménye is az, hogy Gyurcsány ellen nem lehet kellő bizonyítékot találni arra, hogy bármi köze is volt a rendőri brutalitásokhoz. Vélhetően így van ez. De azért, a rend kedvéért, vegyünk sorra néhány tényt, s utána vonjunk le következtetéseket.
Először az események apropóján a Magyar Nemzet egy 2012. októberi cikkéből idéznék: „A forradalom ötvenedik évfordulóján kicsúcsosodó rendőri brutalitás még az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kezdődött. A szeptember 18. óta Gyurcsány Ferenc távozását követelő tüntetők a tévéostromot követően egy feltüzelt, bosszúszomjas rendőrséggel néztek szembe. Már október 23. előtt is sorra érkeztek a hírek a hatósági túlkapásokról, de ami a nemzeti ünnepen történt, minden korábbit fölülmúlt.
A nap folyamán több kisebb összetűzés volt a rendőrök és a Kossuth térről aznap hajnalban (mint később a bíróság kimondta: jogellenesen) eltávolított tiltakozók között. Az összecsapások délután fél négykor vettek éles fordulatot, amikor körülbelül ezer tüntetőt kezdett el oszlatni könnygázzal a rendőrség a Parlament közelében, az Alkotmány utcában, mivel a tiltakozók feldöntötték a kordont. A tüntetőket a Bajcsy-Zsilinszky útra szorították ki, majd a tömeg nagy része az Erzsébet térre szorult, ahol később beindították a kiállítási tárgyként odavitt páncélkocsit.