Sőt Jakabot akkor sem bántotta a baloldali sajtó, amikor kis túlzással mindennap előkerült valamelyik jobbikos jelöltről valami antiszemita, zsidózó, cigányozó, náci karlendítő dolog. Tőle-tőlük ez belefért, sőt a függetlenobjektív aktivisták titkon talán örültek is a fejleményeknek, hiszen a belvárosi liberálisok szerint vidéken kizárólag antiszemita, tudatlan, sötét, homofób prolik élnek, ezért úgy okoskodtak, hogy ezeket az embereket kizárólag Jakab és zsideszező társai lehetnek képesek megszólítani.

De a milliomos transzmelós már nem a haladó sajtó legdédelgetettebb kedvence, mostanság ugyanis igen nagy a csönd Jakabbal kapcsolatban, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy az elnök-frakcióvezető, miután a semmiből jött hódmezővásárhelyi polgi is tönkreverte, alig-alig posztol. Igen, a szivárványkoalíció kedvenc proliimitátora a várakozások és a választást megelőző közvélemény-kutatások eredményei ellenére óriásit bukott. (Az elmúlt néhány hónapban őt és Gyurcsánynét tartották az előválasztás legnagyobb esélyesének. Meg ugye Karácsonyt, de róla kicsit később fogunk beszélni.)

Ott van még Fekete-Győr András is, aki elterült, mint az olajtó, és ezután a küldöttek megvonták tőle a bizalmat, kénytelen-kelletlen beadta a lemondását. A Momentum exelnökéhez fűződik talán a legnagyobb zuhanás, ami azért is olyan drasztikus, mert 2019-ben még a legerősebb baloldali párt vezetőjeként vitézkedett, most azonban az első fordulóban mindössze 3,5 százaléknyi szavazó voksolt rá.

Egészen sokkoló. Mármint a baloldali szavazóknak. Sokkoló és végtelenül demoralizáló, hiszen a Fidesz három kétharmaddal megnyert választáson van túl, a járványt egészen kiválóan kezelte, nincsenek se lezárások, se korlátozások, a gazdaság pedig valósággal szárnyal. A wellness-szállodákba még most, október közepén is gyakorlatilag képtelenség helyet foglalni, és, hogy legyen még kilátástalanabb a Telex meg a DK helyzete, tele vannak a mozik, a színházak és az éttermek. A mai fiatalok azt se tudják, mik azok a megszorítócsomagok meg intézkedések, és csak a tévében láttak rendőri túlkapásokat meg brutális rendőri erőszakot.

Ehhez képest a baloldal nyomorról, négymillió koldusról és diktatúráról beszél, ami annyira távol van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. És eközben az egyesített baloldalhoz fűződő csodavárás sem akart testet ölteni. Ráadásul egy olyan előválasztáson vagyunk túl, ami olyan hatásokat váltott ki, mintha magát a szisztémát a Fidesz találta volna ki, hogy a segítségével még a rendes választás előtt szétzilálja és tönkretegye az összefogást.

Akiknek a vezetői egymás torkának ugrottak, a szavazóik egymást ölik, és a másik pártok elnökeit szidják a kommentmezőkben. Fekete-Győr András például, ahogy azt fentebb írtam, még mindig a Momentum elnöke lenne, ha nincs baloldali előválasztás, de Karácsony Gergely sem veszti el a szövetségesei és a szavazói bizalmát, ha nem dönt úgy, hogy miniszterelnökjelölt-jelölt lesz. A főpolgármester ugyanis a másik olyan politikus, aki a Gyurcsány-show során begyógyíthatatlan sebeket szerzett. Egyrészt feketén-fehéren kiderült, hogy nem egy nagy formátumú politikus, vagy ahogy mostanában szereti nevezni magát, államférfi, hanem egy végtelenül gyenge ember, egy balek, akit simán képes megfélemlíteni, majd átverni egy vidéki polgármester.

Másrészt ötszázmilliót költöttek Karácsonyra valakik. Hogy pontosan kicsodák, azt nem tudni, mert az átláthatóság, a transzparencia követelése csak bizonyos esetekben tör felszínre és vet hatalmas hullámokat a diktatúra viharos tengerén. A félmilliárd forintnyi kampánypénz viszont a nagy büdös semmiért vált hamuvá, úgy égett el, hogy semmilyen haszna nem lett, csak károkat okozott. A kormányellenes erők csak azt felejtették el, hogy az előválasztás ugyan lehet működő és hasznos eszköz, de csak akkor, ha nem különböző pártok versenyeznek, hanem ha egyazon párt tagjai feszülnek egymásnak. A sokszor elővett amerikai rendszer is ezért működik.

Meg azért, mert hosszú évtizedek óta csiszolódik, formálódik, alakul.

Különböző, egymással rivalizáló, teljesen más költségvetéssel és programmal rendelkező pártok között teljesen törvényszerű, hogy nem lesz béke és egyetértés, hiszen az „Orbán, takarodj!” nem képes egyben tartani a nagyon különböző pártok laza szövetségét. Nem köti őket a pártfegyelem, ráadásul a sorozatos kudarcok a tagságot demoralizálhatják. És ekkor jött elő Horn meg a Republikon Intézet, hogy egy kis lelket öntsön a félidőben az öltözőben zokogó baloldali csapat lelkébe és kihozza, hogy majdnem tíz százalékkal vezetnek a kormány előtt. Nevetséges.

Inkább úgy kellett volna tennie, mint Pulai Andrásnak, aki egész egyszerűen bedobta a törülközőt, és egy nyilvános Facebook-posztban bejelentette, hogy az előválasztás végéig nem kutatják tovább a baloldali szavazók aktuális lelkivilágának hullámzó állapotát. Ez legalább őszinte volt. A valóság ugyanis a múlt hét csütörtöki, Századvég által végzett kutatás szerint az, hogy amennyiben csak a két nagy pólust vizsgáljuk a választási részvételüket valószínűsítő szavazók körében, úgy a Fidesz–KDNP-nek ötvenszázalékos, a baloldali összefogásnak 44 százalékos támogatói bázisa van.

Jó reggelt kívánok, Republikon Intézet!

Borítókép: Horn Gábor, az alapítvány kuratóriumi elnöke a Republikon Intézet Civilek, politika, alternatíva című konferenciáján a budapesti A38 Hajón 2015. március 5-én. Fotó: MTI/Mohai Balázs