Az azt aláíró pártok ismeretében sok meglepetéssel nem szolgál, ugyanakkor Európa jövője és Magyarország szempontjából is tanulságos olvasmány a héten elfogadott német koalíciós szerződés. Csakúgy, mint az egybehangzó német sajtóhírek szerint mellékelt miniszteri lista, amiből kiderül: decembertől a magyar–német kapcsolatok szempontjából legfontosabb két tárcát is a Zöldek irányíthatják. Kérdés, hogy ezt a különösen ideologikus baloldali pártot mennyire egyensúlyozzák majd ki – élükön Olaf Scholz kancellárral – az ideológiailag lagymataggá vált szociáldemokraták (SPD), illetve a kispartner szabad demokraták (FDP). Mindenesetre az utóbbiak kezében lesz legalább a kassza kulcsa, a pénzügyminisztérium.
A Zöldeké a gazdasági-klímaügyi csúcstárca, várhatóan Robert Habeckkel, a párt társelnökével az élén. A kormányprogram vonatkozó része óriási, ám a német energiafordulat, az Energiewende eddigi ellentmondásait – a megújuló forrásokhoz fűzött túlzott várakozásokat, az atomenergia teljes leépítését, az emelkedő energiaárakat – látva legalább annyira ijesztő kísérletnek tűnik az európai ipar és energiagazdálkodás forradalmasításában. Közvetve ennek a csúcsminisztériumnak a munkája érintheti a legjobban a magyar–német kapcsolatokat. Nem mi mondjuk meg, merre forduljon a német gazdaság. Nem kívánhatunk tehát mást, mint hogy a kísérlet – ha már belefognak – minél zökkenőmentesebb legyen, az iparági szereplők minél könnyebben tudjanak alkalmazkodni. Ez a magyarországi német autógyártók és munkavállalóik, a német autóipar magyarországi beszállítói és alkalmazottaik, illetve a németországi vállalatok magyar munkavállalóinak érdeke is.
Az Európa-politikát is alakító berlini külügyminisztérium várományosa a Zöldek női társelnöke, Annalena Baerbock. Úgy kerülhet a magyar–német kapcsolatokat legközvetlenebbül érintő tárca élére, mint Pilátus a krédóba. Államigazgatási tapasztalata nincs semmi. Negyvenévesen rögtön kancellár akart lenni, ami nem sikerült. A világ nyolcadik csodája, hogy az Angela Merkellel való nagykoalícióban felőrlődött SPD – főleg a hamuszürke Scholz vezetésével – meg tudta nyerni a szeptemberi választást. Ehhez az kellett, hogy a német közvélemény egy kritikus tömege annyira megijedjen mind a karikaturisztikus Armin Laschet (CDU/CSU), mind a túl nagy kabátot magára öltő Baerbock kancellárságától, hogy inkább győzelemhez segítse Merkel helyettesét. A tavasszal a Zöldeket még kancelláresélyesként emlegették, 28 százalékot is mértek nekik. Ez szeptemberre a felére apadt – Baerbock „jóvoltából”. Nem kedvezett neki, hogy Merkel tizenhat éve után a közvélemény – rossz, aki rosszra gondol – nem volt kiéhezve egy újabb nőre. De az esélyeiket főleg a fellépésével puskázta el: tapasztalatlanságát arroganciával, kozmetikázott önéletrajzzal, összeollózott könyvvel akarta leplezni – ez utóbbiaknak kínos magyarázkodás lett a végük. A rossz választási szereplés az oka, ha a Zöldek alkancellári posztját Habeck kapja.
