Nem szeretnék senkit sem megijeszteni, ám egyáltalán nem lehet kizárni, hogy maga a 2006-os nemzetverető, Gyurcsány Ferenc dédelget miniszterelnöki álmokat, s nem éri be azzal, hogy famulusait, közeli hozzátartozóit tolja maga előtt. Igen beszédes volt e tekintetben Kunhalmi Ágnes MSZP-társelnök óvatlan, csacsi elszólása ─ amit Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője vett észre –, amikor legutóbb arról fuvolázott, hogy a „Gyur…új kormány” egészen máshogy viszonyulna a fideszesekhez, mint ahogy azok velük, szocialistákkal tették.
A baloldali védsajtó természetesen rögtön bagatellizálta volna az ügyet, mintegy kisszerű kekeckedésnek beállítva azt, hogy bárki fennakadjon ezen az árulkodó elszóláson. Nehéz azonban ezt másként magyarázni, mint hogy a politikus az önkéntelenül őszinte első szótag után észbe kapott és korrigálni próbálta elkottyantását. Hacsak nincs egy eddig a gardróbszekrényükben rejtegetett csodafegyver-jelöltjük, akit „Gyurújnak” hívnak. De ugye mindannyian tudjuk, hogy ez csak vicc, nincs ilyen ember – egy Gyurcsány nevű egyén viszont nagyon is létezik.
Mi az, hogy, nagyon is él, virul és ismét hatalomra akar kerülni. Sokan persze most azt vethetik meglátásunk ellen, hogy a bukott miniszterelnök is elfogadta, hogy Márki-Zay Péter lett az összbaloldali miniszterelnök-jelölt. Csakhogy a DK elnöke egyetlen szóval sem mondta, írta, nyilatkozta soha, hogy az MMM nevű kamumozgalom elnökét akarja a kormányfői székben látni, már amennyiben a baloldali kalandor- vagy vegyesvágott koalíció nyerné meg a jövő évi országgyűlési választásokat. Olyannyira nem, hogy az előválasztásnak nevezett önszórakoztató társasjátékuk második fordulója után több mint hat percig locsogott, ám egyetlen egyszer sem ejtette ki a száján a hódmezővásárhelyi polgármester nevét. Sőt, utána azt írta a közösségi oldalára: „Először parlament, először többség, aztán majd kormányfő. Ez a sorrend.”
Ezzel azt nyilvánította ki, hogy továbbra is nyitott, ki lesz a baloldal végleges, valódi miniszterelnök-jelöltje. Hiába mondta azt személyes találkozásuk után, hogy „Péter a miniszterelnök-jelölt, mi pedig az egyik leendő kormánypárt képviselői. Ennyi történt.” Szembeötlő, hogy a jelölti státusz kényszerű elismerésén túl semmilyen értékelhető ígéretet, még utalást sem tett arra, hogy ha esik, ha fúj, kőbe van vésve Márki-Zay majdani kormányfősége a – nagyképűen, elbizakodottan és persze alaptalanul – holtbiztosra vett választási győzelmük után. Igaz, ha esküdözött volna, hogy Márki-Zay mellett teszi le véglegesen a garast, ugyan milyen hitele lenne egy olyan embernek, aki még büszke is az orbitális hazugságaira?
Mondja már meg valaki: mi akadályozná abban az Altus-vezért, hogy ha a választók megkergülnének, s olyan helyzet állna elő, juszt is saját maga üljön be a miniszterelnöki bársonyszékbe? Ha neki volna meg a többsége hozzá a parlamentben, minden további nélkül megtehetné – függetlenül attól, hogy előtte azzal kábítottak mindenkit az egész kampány alatt, hogy MZP-t szánják a miniszterelnöki posztra. Az égadta világon semmire nem kötelezi őt az előválasztásnak hívott szabadidős program amúgy is harmatos hitelességű végeredménye – ahogy baloldali közszereplők is rámutattak. Ezt az alapállást csak erősíti, hogy túl sokat sértegette Gyurcsányt és feleségét Márki-Zay a kampányban. Az ilyesmit nem fogja neki elfelejteni a baloldal vezére – nem az a típus.
Mindenki erősen kapaszkodjon meg: akár még Karácsony Gergelyt is előhúzhatják ismét, mint nyulat a cilinderből ugyanilyen okokkal. Félszívvel kampányolnak esetleg a nagy étvágyú áljobboldali vidéki polgármester mellett, hogy aztán kijelentsék: mégiscsak ez a Gergő van a választóink szíve közepén, őt akarjuk akkor is, ha ötven előválasztáson hasal el. Legalább nem volt célkeresztben a kampány során és megúszott ezzel sok újabb kínos leleplezést. Széles a rosszabbnál rosszabb lehetőségek és koreográfiák tárháza, ám a legvalószínűbb elképzelt menetrend mégiscsak az volna a DK-sok vágyai szerint, hogy Feri legyen a befutó a sok elhasznált, lekoptatott nyúl után.
Van ugyanis még egy tulajdonsága az őszödi hazugságspílernek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: sohasem bír belenyugodni, ha valahonnan elküldik vagy valamitől eltiltják. Pszichés elferdüléseiből, magatartászavaraiból fakadóan mindig be akarja bizonyítani, hogy a múltban mindent ő csinált jól és nem lehet semmitől sem elzárni. Lásd például a 2006-os állami terrorban játszott főszerepéhez és az őszödi hazugságlitánia pozitív megítéléséhez való mozdíthatatlan ragaszkodását. Tehát személyiségtorzulásai következtében logikus, hogy a miniszterelnöki pozícióba is mindenáron vissza akar térni, s tetézni akarja még a régi irdatlan bűneit is.
Jó tehát, ha a választók tudják: ha a baloldalra szavaznak, tényleg a rajtuk nevető Gyurcsányt vehetik a nyakukba a végén. A régi reklámszöveget átfazonírozva: egyet fizetnek, de nemcsak két Gyurcsányt kapnak, hanem sokat. Az összes tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb és rosszindulatúbb kreatúrájával egyetemben. Ettől kell megóvni az országot és a nemzetet, de még a baloldalnak is ettől kell óvakodnia ─ ha nem akarja a végleges marginalizálódást, a megsemmisülést választani.
Borítókép: Havran Zoltán
