Javaslom, aki még nem tette, nézze meg. Remek atmoszférájú, kiválóan fölépített, profi thriller. A legmegrázóbb a történetben, hogy sokkal inkább valóságos, mint kitalált. ­Például: nem fikció, hanem bizonyított tény a film egyik kulcsjelenete is. A tévészékház főbejáratához megfelelő védőfelszerelés nélküli, Baranya megyei irodista rendőröket állítottak Gergényi Péterék, miközben a szomszéd utcában ott várakoztak teljes védőfelszerelésben a tömegoszlatásra kiképzett Pest megyei rohamrendőrök, ám őket – saját kérésük ellenére! – szándékosan nem vezényelték társaik megsegítésére. Ez nem összeesküvés-elmélet: rendőri tanúvallomások támasztják alá.

Mi volt a cél? Minden jel szerint az, hogy egy vagy több rendőr meghaljon. Az emberhalál aztán valamelyest elterelte volna a figyelmet az őszödi lebukásról. Onnantól már nem az elcsalt választásról, a kormányzásképtelenségről, a trükkök százairól meg Gyurcsány szisztematikus hazudozásáról szólt volna a közbeszéd, hanem a „fasiszta gyilkosokról”.

Ám az a helyzet, hogy a valóság még annál is drámaibb, mint amit az Elkxrtuk bemutatott. Bár a filmből kimaradt, rendőri tanúvallomás bizonyítja: néhány méterre a tévéostromlóktól egy nyitva „felejtett” ajtajú, őrizetlenül hagyott rendőrségi furgonban éles lőfegyverek hevertek. Valakik azt akarták, hogy a tüntetők rátaláljanak a fegyverekre s használják azokat! Mindent gondosan előkészítettek tehát, hogy a rendőröket mészárszékre küldjék. Ám ezt is elk…rták: szerencsére nem halt meg senki.

S hogy ki volt a felelős e sok-sok „véletlenért”? Maga Gyurcsány ismerte be az ostrom éjszakáján a TV2-nek nyilatkozva, hogy telefonon utasításokat osztogatott a rendőri vezetőknek. Ennyi. A kör bezárult.

Miután megnéztem az Elkxrtukat, az első gondolatom az volt: ez a film folytatásért ­kiált. Sőt: ordít! Hiszen Gyurcsányék a tévészékház ostroma utáni időszakban több tucat olyan titkosszolgálati provokációt, alvilági hadműveletet hajtottak végre a magyar nemzet ellen, amelyek egyenként is filmet érdemelnének.

Ott van mindjárt 2006. október 23., amelynek csak a kitervelése fért bele az Elkxrtukba (gondolom, terjedelmi okokból). Ténykérdés, hogy a rendőrség készakarva nyomta rá a néhány tucat tüntetőt a Fidesz gyűlésének a békés ünneplőire. Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori parancsnoka például arról számolt be: hiába kérte Gergényi helyettesét, Lapid Lajost, hogy állítsa meg az oszlatást, mert rátolják a tömeget a békés ünneplőkre, Lapid ezt elutasította. Pigler István, a Rebisz bevetési osztályának a parancsnoka pedig elmondta: miután nehezményezte, hogy az oszlatás folytatásával rányomják a tiltakozókat a Fidesz nagygyűlésére, leváltották, a parancsnokságot átadták másnak.

Aztán ott van a Teve utcai rendőrpalota elleni támadás. 2007. február 13-án éjszaka valaki egy Kalasnyikov gépkarabéllyal tüzet nyitott a rendőrség székházára. Az épületbe tizenöt golyó csapódott a kilencedik és a tizenharmadik emelet között. A késői időpontnak köszönhetően nem sérült meg senki, de az épületben tizenötmillió forintos kár keletkezett. Az elkövetőt természetesen nem találták meg, noha Magyarországon elég kevesen rohangálnak efféle gépfegyverekkel. Ami biztos: néhány nappal a lövések előtt Szilvásy György titokminiszter közölte: tudomásuk van fegyveres készülődésről, meg hogy „szélsőséges csoportok” 2007. március ­15-én a kordonnal lezárt Kossuth tér és az Országház elfoglalására készülnek. Hát persze.

Több filmre való alapanyaggal szolgálnak a 2008–2009-es romagyilkosságok is. Az érett Gyurcsány-korszakban egy négyfős halálbrigád (Kiss Árpád, Kiss István, Pető Zsolt és Csontos István) kilenc településen hajthatott végre zavartalanul gépfegyveres, Molotov-koktélos támadásokat magyar cigány honfitársaink ellen. A végeredmény: hat halott, öt sérült. Aztán persze kiderült: Kiss Istvánt szélsőséges nézetei miatt 2004-től megfigyelés alatt tartotta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amit éppen az első támadás előtt állítottak le (2008 elején), amikor információ vetődött fel, hogy fegyverkezésbe kezd. Kicsit sem gyanús, ugye? Majd az is lelepleződött, hogy a szakszolgálatok 2009 elején, az első támadás után egy évvel olyan információt kaptak, hogy Kiss István újabb fegyverkezésbe kezd, ám ezt nem vetették össze a korábbi, hasonló információk­kal. Minek?

Az is kitudódott: Csontos Istvánt korábban beszervezte a katonai elhárítás, és 2008 februárjáig jelentett. Ő maga ismerte be: a 2009. április 22-i tiszalöki gyilkosság után egy hónappal, májusban találkozott tartótisztjével, és ott szóba került a romák elleni támadássorozat ügyében kitűzött százmilliós nyomravezetői díj, amelyre utalva azt mondta: „jól jönne neki”. A tartótisztje azonban ezt nem ítélte érdemi információnak. Milyen különös „véletlen” ez is, ugye? Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es európai parlamenti képviselő 2012 decemberében a kanadai CBC állami televíziónak azt nyilatkozta: a Gyurcsány-kormány információ­kat tartott vissza, nehogy kiderüljön, állami tisztségviselőknek is közük lehetett a gyilkosságokhoz. A szintén volt SZDSZ-es Gulyás József pedig a Magyar Nemzetnek korábban azt nyilatkozta: a négy elítéltnek rejtve maradt segítői voltak. Hozzátette: a bűncselekményeket a négy elítélt követte el, ám voltak olyan segítőik, akik felkészítették őket a támadásokra. Ezt a sok pénzt, illetve önként segítő eszmetársakat is igénylő bűncselekmény-sorozatot a terheltek kizárólag katonai múltjuk során szerzett tudásuk alapján nem tudták volna ilyen magabiztossággal végrehajtani – emelte ki Gulyás József.

Az pedig végképp a maffiafilmek világába illő, ahogyan a magyar titkosszolgálat vezetője, Laborc Sándor egyeztetett a honi alvilág fejével, az akkor még szabadlábon lévő Portik Tamással 2008 júniusában a Vadrózsa étteremben. Szép barátilag elbeszélgettek arról, hogy a maffiózó segíteni szeretne a Gyurcsány-kormánynak a Fidesszel való leszámolásban. Milyen érdekes, hogy bár 2010 előtt is mindenki tudta (vagy sejtette), hogy Portik áll az alvilági leszámolások jó része mögött, mégsem volt börtönben. Inkább a titkosszolgálattal egyeztetett. Gyurcsányék idején a politika és a maffia összenőtt.

A fentiekből is kitűnik: nem csupán egy folytatás kellene az Elkxrtuknak, hanem egy több évados sorozat.

Borítókép: Részlet az Elkxrtuk című filmből (Fotó: Képkivágás/Elkxrtuk)