A belpolitika űzött szereplői közül is kiemelkedik Gábor György, a DK „szellemi műhelyének” frontembere. (A tudós társulat Gyurcsány Ferenc ötletére alakult azzal a céllal, hogy megfogalmazza, miért nem jó nekünk ez az Orbán-világ.) A mindenhez is értő műhelyvezetőt minap a miniszterelnök egyik beszédrészlete verte ki a járásából. „»Egykor Clemenceau-tervnek hívták, ma úgy hívják, Soros-terv. Amit egykor Párizs környéki békének hívtak, azt ma Európai Egyesült Államoknak hívják. Ami valaha az antant volt, az ma a nyílt társadalom, multikulturalizmus és genderideológia. Akkor fizikai, ma szellemi megszállás« – mondta soproni haknija során Orbán Viktor.” Gábor gondolkodó erre Umberto Eco egyik előadására hivatkozott; az olasz író-filozófus állítólag kijelentette: aki történelmietlen párhuzamokkal operál, s egyenlőségjelet tesz múlt és jelen közé, az egyszerre gyalázza meg a múlt emberét s a jelenben élőt. „Elképesztően pontos volt Eco. Amúgy Orbán, Kövér és a többiek szakmányban vonják meg ócska és aljas történelmietlen párhuzamaikat.”
Az nem „történelmietlen párhuzam”, hogy ellenfelei, Gábor György cimborái Orbán Viktort módszeresen Hitlerként ábrázolják, Mussoliniként emlegetik? Csak kérdem…
Az a helyzet, hogy a mai baloldal – közte DK-s bölcsünk – rádöbbent: békés viszonyok közt semmire se mennek, az ő igazi terepük a zavarkeltés. Nagy kedvencem Magyar Bálint, aki pár éve a Project Syndicate nevű portálon amiatt sajnálkozott, hogy a kommunizmus bukása után Magyarország nem liberális demokráciát, hanem maffiaállamot épített. Egyik amerikai útja során pedig arról értekezett, hogy a kormány egy parazita képződmény, miniszterelnöke legitimálta az antiszemita és rasszista nyelvezetet az országban. Volt, hogy egy brüsszeli könyvbemutatón azt mondta: az Orbán-kormány egy félautokrata, parazita képződmény, választói pedig rasszisták. Magyar Bálint szereplése egyébként szervesen illeszkedik a többi, Nyugat-Európában évek óta haknizó cimbora repertoárjába. Régi csibészek.
Mit is tettek a tanácskommün elzavart, sértett parazitái 1919 után? Mályusz Elemér író-történész 1931-ben megjelent, A vörös emigráció című könyve pontos választ ad. Áthozza az olvasót a mába, mindössze be kell helyettesíteni a Bécsbe menekült egykori népbiztosokat a most nyugatra szaladgáló, ármánykodó liberálisainkkal. Ordít a párhuzam. „Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása – írja Mályusz. – Elképesztő igyekezettel megy a gyűlölködés Horthy nemzeti kormánya ellen. A földmívelő nép indulatát a polgárság ellen akarják felkorbácsolni, a munkásságét meg mindkettő ellen […] Ma az antiszemiták nevében írják röpcéduláikat, holnap pedig a zsidóbarátok nevében. A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.”
Történelmietlen párhuzam?
Csurka István sűrűn is figyelmeztetett az ismétlődő históriára, a magyarság ellenségeinek vissza-visszatérő szándékára. 1998. február 8-án írta a Magyar Fórumban: „A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk, különösen az, ami ránk következik a jövendő században, a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük […], saját igényeiknek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között […] A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz. […] Nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni.”
Nem, dehogy tűnt el a „dicsőséges tanácsköztársaság-csapat”, csupán átvedlett. A kígyók itt kígyóznak közöttünk.
Borítókép: Gábor György (Fotó: képernyőkép/YouTube)
