Kínáról még annyit, hogy a világ globális kibocsátásában egyre nagyobb a szerepe, igaz, még elmarad az Egyesült Államokétól, de növekedett. Ugyanakkor az ázsiai gazdasági óriás hamarosan visszaszerezheti vezető szerepét a külföldi befektetések terén. Közben Peking folyamatosan mélyíti gazdasági és politikai kapcsolatait Ázsiában és Európában. Az új geopolitikai feszültségek hatására Kína, csakúgy mint a másik nagyhatalom, India, tovább erősíti a szerepét a világgazdaságban, és erre a nemzetközi cégek is reagálnak. Sokan azt jósolják, hogy Kína belátható időn belül beéri az Egyesült Államokat gazdasági kibocsátás vonatkozásában, amelyet a tengerentúlról nem vesznek könnyedén. Ennek a játszmának nagy a tétje, arról van szó röviden, hogy a nyugati befolyás – az USA legfőbb kereskedelmi partnere pont az EU – megroppanhat.

Közben energiafronton is zajlik a csata: a legtöbb uniós állam már jelezte, hogy leválnának az oroszokról, azonban ez az EU szintjén legalább egy évtizedet vesz igénybe. Azonnal nem lehet, ráadásul drága mulatság is lesz a jelenlegi információk alapján. Gondoljunk csak az olajfinomítók átalakítására, a cseppfolyós palagázt szállító hajópark és a fogadó kikötők fejlesztésére, vagy éppen a hatalmas üzletben érintett óriásvállalatok érdekeltségére. Kigolyózni az oroszokat teljesen nem lehet, hiszen ők el tudják adni az energiát másnak, például Kínának és Indiának. Mindez persze amíg nem válik egyértelmű forgatókönyvvé, ide-oda rángatja az energiaárakat, a részvények árfolyamát és a fizetőeszközök kurzusát is. Magyarország energiaimport függősége európai összehasonlításban pedig különösen magas, az átalakuló világgazdaság zörrenéseit ezért is érezzük rögtön. Nyilvánvaló, ezt a függőségi kockázatot csökkenteni kell; erre törekszik a kormány is, ez azonban pénz és idő kérdése. S nem megy könnyen.

Summa summarum: mindenhol romló növekedési és emelkedő inflációs kilátások a jellemzők. Az okok pedig ismertek: a járvány újabb változatainak velünk élése, a globalizáció vadhajtásainak, a nyereségnövelés törekvéseinek hatása, a hosszú és bonyolult, s így sérülékeny termelési láncok működésének súlyos zavara, a háborús küzdelem közvetlen és a korlátozások, szankciók hozta általános következményei, az emelkedő olaj- és nyersanyagárak, s ezek hiá­nya, a váratlan pénzügyi feszültségek és az esetleges éghajlati katasztrófák réme, s nemkülönben újabban a háború hozta népvándorlás.

Amennyiben megnézzük, hogy a külső sokkok ellenére nálunk a gazdasági növekedés üteme a három-öt százalékos növekedési sávban lesz, a költségvetési hiány lefaragását pedig állami beruházások elhalasztásával lehet megoldani, nem is olyan rossz a helyzet. Az immár negyedik kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz–KDNP szövetség megbirkózott már sok problémával az elmúlt tizenkét év alatt. 

Úgyhogy katasztrófavíziót gyártani teljesen fölösleges: csak viszi az egyébként is drága energiát!

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Balázs Attila)