Egy középpárt bűvészmutatványa abból áll, hogy a politikai kínálatát minél szélesebben tegye meg anélkül, hogy ezzel megtagadja a saját alapértékeit. A választók nem díjazzák az egyirányú opportunizmust. Egy középpártnak mindig arra kell ügyelnie, hogy ­láthatóan törekedjen az egyensúlyra, és biztosítsa azt. Orbán Viktor erről ismét imponálóan tett tanúbizonyságot.

Az EU demokráciaértelmezőinek inkább nagyobb érdeklődéssel kellene Magyarország felé fordulniuk, semmint hogy rágalmazzák.

Harmadszor pedig sem a sercliellenzék kialakítói, sem európai csókosaik nem vették figyelembe, hogy a legtöbb magyar, akár híve, akár támogatója Orbán Viktornak, rossz néven veszi a külföldről érkező támadásokat és beavatkozásokat. Ezért volt az Európai Unió és Gyurcsány Orbán legfontosabb kampánytámogatója. Ha a szocialisták és az EU jóvoltából nem létezett volna ellenzéki sercliszövetség, a Fidesznek magának kellett volna azt feltalálnia. Az eredmény mindenesetre lenyűgöző.

De hogyan tovább most, Magyarország? Ukrajna ádáz orosz megtámadása mindannyiunkat komoly kihívások elé állít. Ami a valóban menekülteket illeti, Magyarország ebben példát mutat. Ezt már időnként Brüsszelben is elismerik zárt ajtók mögött.

Magyarország kiáll az EU-szankciók és NATO-kötelezettségei mellett. Magyarország eleget tesz majd a NATO-szerződés a szövetségesi összetartásról szóló ötödik cikkelyének is. Biztos vagyok benne, Magyarország sem akarja, hogy újra Budapesten lássa táncolni az orosz medvét. Magyarország és más államok ugyanakkor az energiabiztonságot tekintve szerfelett nehéz helyzetben vannak. Az önök országa energiaforrásokban szegény, és 85 százalékban függ ebben Oroszországtól. Így jobban függenek Oroszországtól, mint Németország, azzal a különbséggel, hogy mi ezt magunk akartuk, míg önökre az EU kényszerítette rá.

Hogyan is értem ezt? 2021-ig az Európai Unióban érzéki csalódásnak tekintették az atomerőművekből nyert energiát. Magyarország évekkel ezelőtt meg akart már szabadulni az orosz energiapiactól való függőségétől, és inkább atomerőmű-építésbe akart fektetni. Az ideológiailag elvakult EU ezt nem tette lehetővé. Nem akadt komoly bank, amely finanszírozhatta e területen a magyar projekteket. Vagyis az EU ezáltal arra kényszerítette Magyarországot, hogy más befektetők után nézzen, és 2013-ban rá is lelt Oroszországra. Ez még a Krím elcsatolása és Kelet-Ukrajna megszállása előtt történt. Ekkoriban sokan mások bratyiztak Putyinnal. Elég csak a Google-ban rá­keresni Putyinra, valamint Obamára, Merkelre és sokakra.

De mindegy is, az EU időközben az energetikai ráció útjára tért. Az atomenergia újra erős pozíciót kap, és ismét lehetővé válik Magyarország számára a további atomerőműblokkok finanszírozása. Ne felejtsük el: önnön szuverenitásunk és biztonságunk egyik feltétele a lehető legnagyobb függetlenség az energia területén! Ami pedig a háborút illeti, remélhetőleg jobb idők is következnek még a magyar–ukrán kapcsolatokban. Az EU-nak mindkét büszke nemzetre és államra szüksége van. Senki sem tudja, hogyan ér majd véget a háború. Ha Ukrajna meg tudja védeni a szabadságát, a balti–visegrádi–ukrán vonal az EU megújulásának motorja lehet — legalábbis ezt remélem.

A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: EUROPRESS/AFP/KAY NIETFELD)