Brüsszel és Berlin mély letargiába esett. A meglehetősen bal- és jobboldali magyar perempártok az EU által támogatott konglomerátuma április 3-án súlyos vereséget szenvedett. Sercliellenzéknek nevezem ezt a szélein metszett ellenzéki szövetséget.

Az EU stratégái és a sercliellenzék felépítői három fontos szemponttal nem számoltak – én legalábbis így látom Németországból.

Először is, demokráciaelméleti tehetségtelenségükről tanúbizonyságot téve olyan satuba szorították a Fideszt, amely balra és jobbra is serclit hagyott. A kettő közé fogva akarták szétzúzni Orbán Viktor pártját. Együgyűségükben ezzel csak azt domborították ki, ami a legtöbb magyar számára egyébként is nyilvánvaló volt. A satuba fogott Fidesz napnál világosabban mutatta meg, hogy ez a párt a magyar politikai centrumot képviseli. Ebből fakadóan Orbán Viktor – mint a Fidesz demokratikusan megválasztott pártelnöke – a politikai közép embere Magyarországon. Ennek a megfogalmazásnak annál is nagyobb az értéke, mivel magából a sercliellenzék politikai filozófiájából is levezethető. Ha a Fidesz azt hirdeti magáról, hogy a politikai középen áll, akkor ez önreklám. Ha azonban a sercliellenzék felépítése mutatja meg, hogy a Fidesz a centrumban áll, akkor ennek sokkal nagyobb a súlya. Orbán Viktor hálás lehet azoknak, akik létrehozták ezt az ellenzéket. Gyurcsány volt a legjobban Orbán segítségére a választási kampányban.

Másodszor: a sercliellenzék a jelek szerint nem hallott még harangozni a politika – a normál eloszlást mutató – Gauss-féle haranggörbéjéről. Számos választási kampányban szerzett tapasztalataimnak megfelelően a választópolgárok pártprefenciája a szélsőbaltól a centrumon át a szélsőjobbig a következő módon alakul. A politikai­lag elkötelezettek száma a széleken kisebb, mint középen. Ahogy a görbe a centrum felé emelkedik, a politikailag aktív választók száma exponenciálisan növekszik. Ezért a pártok középen lényegesen többet markolhatnak, mint a széleken. Számszakilag az sem vezet a széleknek a középpel szembeni kiegyenlítődéséhez, ha összeadjuk őket. Minél inkább balra vagy jobbra húzódik egy középpárt, annál többet veszít a centrumban, amit aztán nem tud a szélen szerzett nyereségével kiegyenlíteni.

Egy középpárt bűvészmutatványa abból áll, hogy a politikai kínálatát minél szélesebben tegye meg anélkül, hogy ezzel megtagadja a saját alapértékeit. A választók nem díjazzák az egyirányú opportunizmust. Egy középpártnak mindig arra kell ügyelnie, hogy ­láthatóan törekedjen az egyensúlyra, és biztosítsa azt. Orbán Viktor erről ismét imponálóan tett tanúbizonyságot.

Az EU demokráciaértelmezőinek inkább nagyobb érdeklődéssel kellene Magyarország felé fordulniuk, semmint hogy rágalmazzák.

Harmadszor pedig sem a sercliellenzék kialakítói, sem európai csókosaik nem vették figyelembe, hogy a legtöbb magyar, akár híve, akár támogatója Orbán Viktornak, rossz néven veszi a külföldről érkező támadásokat és beavatkozásokat. Ezért volt az Európai Unió és Gyurcsány Orbán legfontosabb kampánytámogatója. Ha a szocialisták és az EU jóvoltából nem létezett volna ellenzéki sercliszövetség, a Fidesznek magának kellett volna azt feltalálnia. Az eredmény mindenesetre lenyűgöző.

De hogyan tovább most, Magyarország? Ukrajna ádáz orosz megtámadása mindannyiunkat komoly kihívások elé állít. Ami a valóban menekülteket illeti, Magyarország ebben példát mutat. Ezt már időnként Brüsszelben is elismerik zárt ajtók mögött.