Brüsszel és Berlin mély letargiába esett. A meglehetősen bal- és jobboldali magyar perempártok az EU által támogatott konglomerátuma április 3-án súlyos vereséget szenvedett. Sercliellenzéknek nevezem ezt a szélein metszett ellenzéki szövetséget.
Az EU stratégái és a sercliellenzék felépítői három fontos szemponttal nem számoltak – én legalábbis így látom Németországból.
Először is, demokráciaelméleti tehetségtelenségükről tanúbizonyságot téve olyan satuba szorították a Fideszt, amely balra és jobbra is serclit hagyott. A kettő közé fogva akarták szétzúzni Orbán Viktor pártját. Együgyűségükben ezzel csak azt domborították ki, ami a legtöbb magyar számára egyébként is nyilvánvaló volt. A satuba fogott Fidesz napnál világosabban mutatta meg, hogy ez a párt a magyar politikai centrumot képviseli. Ebből fakadóan Orbán Viktor – mint a Fidesz demokratikusan megválasztott pártelnöke – a politikai közép embere Magyarországon. Ennek a megfogalmazásnak annál is nagyobb az értéke, mivel magából a sercliellenzék politikai filozófiájából is levezethető. Ha a Fidesz azt hirdeti magáról, hogy a politikai középen áll, akkor ez önreklám. Ha azonban a sercliellenzék felépítése mutatja meg, hogy a Fidesz a centrumban áll, akkor ennek sokkal nagyobb a súlya. Orbán Viktor hálás lehet azoknak, akik létrehozták ezt az ellenzéket. Gyurcsány volt a legjobban Orbán segítségére a választási kampányban.
Másodszor: a sercliellenzék a jelek szerint nem hallott még harangozni a politika – a normál eloszlást mutató – Gauss-féle haranggörbéjéről. Számos választási kampányban szerzett tapasztalataimnak megfelelően a választópolgárok pártprefenciája a szélsőbaltól a centrumon át a szélsőjobbig a következő módon alakul. A politikailag elkötelezettek száma a széleken kisebb, mint középen. Ahogy a görbe a centrum felé emelkedik, a politikailag aktív választók száma exponenciálisan növekszik. Ezért a pártok középen lényegesen többet markolhatnak, mint a széleken. Számszakilag az sem vezet a széleknek a középpel szembeni kiegyenlítődéséhez, ha összeadjuk őket. Minél inkább balra vagy jobbra húzódik egy középpárt, annál többet veszít a centrumban, amit aztán nem tud a szélen szerzett nyereségével kiegyenlíteni.
Egy középpárt bűvészmutatványa abból áll, hogy a politikai kínálatát minél szélesebben tegye meg anélkül, hogy ezzel megtagadja a saját alapértékeit. A választók nem díjazzák az egyirányú opportunizmust. Egy középpártnak mindig arra kell ügyelnie, hogy láthatóan törekedjen az egyensúlyra, és biztosítsa azt. Orbán Viktor erről ismét imponálóan tett tanúbizonyságot.
Az EU demokráciaértelmezőinek inkább nagyobb érdeklődéssel kellene Magyarország felé fordulniuk, semmint hogy rágalmazzák.
Harmadszor pedig sem a sercliellenzék kialakítói, sem európai csókosaik nem vették figyelembe, hogy a legtöbb magyar, akár híve, akár támogatója Orbán Viktornak, rossz néven veszi a külföldről érkező támadásokat és beavatkozásokat. Ezért volt az Európai Unió és Gyurcsány Orbán legfontosabb kampánytámogatója. Ha a szocialisták és az EU jóvoltából nem létezett volna ellenzéki sercliszövetség, a Fidesznek magának kellett volna azt feltalálnia. Az eredmény mindenesetre lenyűgöző.
De hogyan tovább most, Magyarország? Ukrajna ádáz orosz megtámadása mindannyiunkat komoly kihívások elé állít. Ami a valóban menekülteket illeti, Magyarország ebben példát mutat. Ezt már időnként Brüsszelben is elismerik zárt ajtók mögött.
