Vannak, akik a tegnapi eszmék gyors változását nem érzékelik. Még az előzőek alapján ítélik meg a holnapot is. Pedig észre kell venni a kardinális változásokat. A nemzetközi gazdasági rendszer fordulóponthoz ért. Az elmúlt hetven évben még a hidegháború idején is voltak olyan normák, amelyeket a másik fél is betartott. A világ ugyan pénzügyi szempontból két rendszerre volt osztva, a KGST transzferábilis rubel rendszerére és a világ dolláralapú pénzügyi rendszerére, de a piacgazdaság alapvető tételét, hogy van magántulajdon, a szocialista blokkon kívül mindenütt alapnak tekintették. Ismétlem, még a diktatúra éveiben is. A Szovjetuniónak például volt magántulajdonosi jogalapon bankja Londonban. Sőt, Magyarországnak is. (Kicsi volt, de a miénk…)
Lassacskán egyre szorosabbra fűződtek a kereskedelmi és a pénzügyi kapcsolataink a Nyugattal. Igaz, a két rendszer között nem volt szisztematikus kapcsolat: a transzferábilis rubel nem volt dollárra átváltható. S az is igaz, hogy sokáig féltek a nyugati befektetők szocialista országban beruházni, mert fennforgott az államosítás veszélye. A 80-as években ez azonban változni látszott, 1990 után meg egyenesen meg is szűnt. A politikai kettéosztottság eltűnésével a befektetői kedv megnövekedett.
Egyáltalán nem merült fel a kérdés, hogy Nyugaton elvegyék, ami a te tulajdonod. Igaz, azért volt eset, hogy zárolták az arab elit Egyesült Államokban tartott pénzét. Vagyis a pénzügyi fegyverhez már máskor is hozzányúlt az USA. De általában nem tartottak ettől a világpiac szereplői. Európában pedig béke volt.