A versenyképesség elismerten a nemzetgazdaságok egyik alapvető teljesítménymércéje. A svájci IMD World Competitiveness Yearbook legújabb kimutatása szerint 2022-ben hazánk ismét javított versenyképességi helyzetén. A kutatás több mint háromszáz versenyképességi tényező vizsgálatán alapszik. A kutatóintézet szerint Magyarország három helyet javítva a negyvenkettedik helyről a harminckilencedik helyre lépett előre.

A Magyar Nemzeti Bank minden évben készít egy jelentést, amelynek célja, hogy átfogó és objektív képet nyújtson Magyarország versenyképességéről. Magyarország a 2010 utáni átfogó és mélyreható gazdasági reformoknak köszönhetően 2013-tól egyensúlyi növekedési pályára állt. 2013 és 2019 között hazánk 3,8 százalékos átlagos éves GDP-növekedést ért el, ami két százalékponttal meghaladta az uniós növekedés átlagát, miközben az ország pénzügyi egyensúlya is erősödött. A 2010-es évtized így az elmúlt évszázad legsikeresebb periódusának tekinthető.

A versenyképesség ugyanakkor nem ördögtől való koncepció, és nem kell akadémikusnak lenni annak szinten tartásához vagy javításához. Egyszerűbb és gyorsabb ügyintézés, rugalmasság, nyelvtudás, kevesebb bürokrácia, az életszínvonal folyamatos emelése, költségkímélő intézkedések, nyer-nyer (win-win) stratégia, bérfejlesztés, kevesebb adó, több egymásra figyelés, decentralizáció. Ha mindez megvan, a fejlődés garantált mind a gazdasági, mind a kulturális és a szociológiai területen.

Egy ország versenyképessége az ügyfélbarát (állampolgárbarát) működésen alapszik. Ennek viszonylatában még mindig lehet olyan területeket említeni, ahol versenyképességi hátrány mutatkozik hazánkban. Ilyenek a magyar bankrendszer, a közjegyzői rendszer, a fordítási szakma, a cégalapítás és -megszüntetés egyszerűsítése, a magánszféra védelme, a nyelvtudás és annak előtérbe helyezése, a kontraszelekció kivezetése, amely egyenlő a munkavállalók verseny- és minőségalapon történő kiválasztásával.

A magyar bankrendszer és a bankok működését, az ügyfelek bizalmát megtartó állami szabályozás azért is fontos, mert a háztartási megtakarításokat kellően magas szinten kell tartani, ami az államadósság finanszírozását is kiszámíthatóvá teszi. Az Amerikai Egyesült Államokhoz képest például a magyar bankrendszer szembetűnő lemaradásokat mutat, valamint uniós viszonylatban sem vagyunk az élmezőnyben, ami az ügyfélbarát banki szolgáltatásokat illeti. Rendkívül bosszantó az a hozzáállás hazánkban, hogy a magyarországi bankok rátarti módon az ügyfelekből kívánnak megélni, és nem a náluk elhelyezett pénzek megfelelő befektetését célozzák meg.

Az USA-ban egy minimális összeg elhelyezését követően az ingyenes számlavezetés és egy minimális kamat megfizetése adott. Hazánkban ennek a fordítottja történik. Beteszünk egy bizonyos összeget egy számlára, majd egy év elteltével megdöbbenve tapasztaljuk, hogy pénzünk „kevesebb” lett, hiszen az ügyfélkap­csolati díjakat és egyéb levonásokat követően a folyószámlán elhelyezett összegek után a bankok még kamatot sem fizetnek. A kormányzat egyik fontos feladata, hogy szigorúbban felügyelje a bankok működését és az ügyfelek érdekeit szem előtt tartsa.

A közjegyzői szakma hazánkban egy régimódi hagyományokra épülő központosított rendszer, amely szintén versenyképességi problémákat vet fel. Míg bizonyos feladatkörök esetében hasznos és ár-érték arányos a közjegyzők tevékenysége, egy amerikai szemében aránytalanul drága és körülményes egy aláírás vagy egy okmány hitelesítése. Míg az USA-ban bármely bankban vagy közintézményben lehet egy aláírást hitelesíteni (akár díjmentesen is), idehaza időpontot kell kérnünk egy államilag kijelölt közjegyzőnél, valamint súlyos tízezreket kell fizetnünk azért, hogy egy pecsét kerüljön dokumentumainkra. A magyarországi közjegyzői rendszert épp ezért ideje lenne decentralizálni, sőt – csúnya szóval, de – liberalizálni annak érdekében, hogy a lakosság gyorsan és olcsón juthasson ezekhez a szolgáltatásokhoz.

A harmadik versenyhátrány a nyelvtudás hiánya és az ezzel összefüggő fordítási szakma állami kézben tartása révén mutatkozik meg. Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda állami monopólium, amely feleslegesen uralja a fordítási szakmát. Lehet beépített kontrollt alkalmazni a fordítások terén, de egy központi fordítóirodára semmi szükség nincsen. A legfontosabb minőségi szempont a fordítók és a tolmácsok professzionalizmusa kell hogy legyen. Decentralizálás nélkül ez a szakma továbbra is a kádári kultúra része marad.

Végül, de nem utolsósorban, a már említett kontraszelekció kérdésköre is problémákat vet fel a munkaerőpiacon. A nagyvállalatoknál a legjobb egyetemekről szerzett diploma és egy primer idegen nyelv magas szintű ismerete döntő kritérium a munkaerő-toborzásnál. Sajnos az állami szférában a kontraszelekció továbbra is jelen van. Friss diplomások kerülnek meghatározó pozíciókba, ami nyilvánvalóan kiszorítja a tapasztaltabb, képzettebb munkaerőt. Az idősebb vezetői réteg úgy véli, hogy a politikai fiatalítás egyik ismérve a fiatalok azonnali pozícióba juttatása a körön belül. Márpedig ez akár versenyhátrányt is jelenthet a közszférában.

A kontraszelekció leginkább Budapesten, a városvezetés berkeiben érezhető, de egyes minisztériumoknál vagy önkormányzatoknál is előfordul, hogy nem a minőséget és a tapasztalatot, hanem az uram-bátyám alapon odatelepített fiatal karrieristákat helyezik előtérbe. Ez aztán megbosszulja magát, amikor hatékony nemzetközi kommunikációra és fontos szakértői tárgyalásokra kerül sor.

Ezenkívül vannak még olyan területek, amelyek kulturálisan beágyazottak, viszont megfelelő szabályozással lehetne rajtuk javítani. Ilyen például a magánszférajogok elismerése és garantálása. Nincs rendben, ha a szomszédban egy kutya üvölt vagy a vasárnapi nyugalmunkat egy fűkasza vagy esztergagép töri meg vidéken. A zajokozás ugyanis szennyezéssel ér fel. Nyilván nem kell ezért háborút kirobbantani, de az önkormányzatok feladata a zajszennyezés kiszűrése.

Nem dőlhetünk hátra tehát, összefogva és teljes intenzitással kell tovább építenünk a nemzeti együttműködés rendszerét. Ami közös sikerünket a jövőben meg fogja határozni, az nem más, mint a kör szélesítése és a nemzet versenyképességének ápolása és előbbre vitele.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: A nemzeti lobogó az Országház előtt (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)