Bő száz esztendővel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok törvényhozása drasztikus szankciókat vezetett be saját állampolgáraival szemben. A cél nemes volt: megszabadítani az amerikai családokat az alkohol okozta súlyos problémáktól. A szesztilalmi törvény alig tizenhárom esztendőt élt meg, de ezalatt bebizonyosodott, hogy a legszebb elképzelésnek is teljesen ellentétes társadalmi, politikai hatásai lehetnek. Ebben az időszakban ugyanis felvirágzott a korrupció, kiépült a csempészkereskedelem, és a szervezett bűnözés behálózta az egész országot. Ekkor emelkedtek fel az olasz–amerikai maffiacsaládok, vált hírhedtté Al Capone vagy Lucky Luciano.
Hogy kerül ez ide most, száz évvel később? Hát, ahogy a mondás tartja, aki nem tanul a történelemből, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Attól tartok, mi most hasonló helyzetbe kerültünk. Az orosz–ukrán háború kitörése óta a nyugati világ szankciók sorával sújtja Oroszországot. A cél most is nemes, az agresszort meg kell büntetni. Lehetőleg oly módon, hogy a legnagyobb károkat okozzák ezek az intézkedések az orosz gazdaságnak, a politikai elitnek. Arról most ne beszéljünk, hogy milyen és mekkora károkat okoznak a szankciók az egész nyugati világnak!
Sajnos már most tisztán látszik, hogy alig néhány hét elteltével elkezdtek olyan alternatív csatornák kiépülni, amelyeknek a célja a szankciók kijátszása, megkerülése. Ezzel pedig ismét a szürkegazdaság és a szervezett bűnözés erősödhet meg.