Nézzük meg először, mi a helyzet a kőolajjal! Európában és az Egyesült Államokban már az egekbe szökött az üzemanyagok ára az orosz olajimport tiltása miatt. A többi nagy kőolajtermelő ország pedig nem hajlandó növelni a kitermelését, hiszen a hordónkénti haszon így is csúcsokat dönt. De az emberi kreativitás azonnal megtalálta a megoldást. India májusban már hétszer több orosz nyersolajat vásárolt, mint a háború kitörése előtt. Ezt a bődületes mennyiséget finomítják, és lesz belőle benzin és gázolaj. Ezután pedig valóságos csodának vagyunk a szemtanúi. A varázsige a tengeri kereskedelem. Az amerikai hatóságok szerint az orosz alapanyagból készült indiai üzemanyag már a szürke zónába esik, így az indiai eladások az Egyesült Államokban több mint negyven százalékkal emelkedtek. A keletkező hasznot pedig homályos hátterű közvetítő cégek fölözik le. Innen már csak egy lépés a nemzetközi szervezett bűnözés tettenérése. A módszer egyébként nem új, az Irán és Venezuela elleni olajembargót is hasonló módszerekkel játszották ki. Az extraprofit pedig elszivárgott ismeretlen csatornákon keresztül.
De nézzük a nemesfémek és a gyémánt piacát! Tudjuk, hogy az ezüst, az arany és a platina, valamint a gyémánt iránt mindig felszökik a kereslet válsághelyzetekben. Illetve a szürke- és feketegazdaságban keletkező hasznot is előszeretettel fektetik ezekbe az értékálló, nem lekövethető és könnyen mozdítható nyersanyagokba a bűnszervezetek is. Ezek közül is kiemelkedik a nyers gyémánt piaca. A csiszolatlan drágakő eredete gyakorlatilag azonosíthatatlan. Emlékezzünk rá, hogy néhány évvel ezelőtt az afrikai véres gyémántpiacot uraló helyi maffiák brutalitása mekkora nemzetközi felháborodást váltott ki! Sajnálatos módon a helyzet ott is alig változott, mert akkora a feketepiac igénye, hogy az mindent felülír. Márpedig Oroszország az ezüst, az arany, a platina és a gyémánt kitermelésében egyaránt dobogós helyet foglal el. Ezért borítékolható, hogy Ázsia legális piacai mellett a nyugati világ bűnszervezetei is gyorsan meg fogják találni a módot a piaci igények kiszolgálására. Főleg manapság, amikor a száguldó háborús infláció miatt a kis- és nagybefektetők egyaránt igyekeznek értékálló és könnyen elrejthető nemesfémekbe fektetni.
Ezeken a klasszikusnak nevezhető szervezett bűnözői üzleteken túlmenően az embargós listák szinte tálcán kínálják a rendkívüli haszonnal kecsegtető lehetőségeket. Oroszország ugyanis olyan gazdag ásványkincskészlettel rendelkezik a klasszikus és a high-tech ipar vonatkozásában egyaránt, amire hatalmas kereslet van. Elég, ha a számítástechnikai csipekre, az autóipar elektromos akkumulátoraira, katalizátoraira gondolunk. És akkor még nem beszéltünk az űrtechnológiáról vagy a haditechnikáról. El tudjuk képzelni, hogy mindezekről lemondanak vagy jóval drágábban veszik meg a nyugati vállalatok? Aligha, mert ezzel olyan előnyhöz juttatnák ázsiai riválisaikat, ami szinte behozhatatlan lenne. Márpedig a piac igényei gyorsan megteremtik azokat a kiskapukat, amelyeket kihasznál és lefölöz majd kétes vállalkozók, kalandorok és bűnözők hada. Mert a szankciók ugyan morális kérdésként jelennek meg a nyilvánosság előtt, ám a nyers üzleti számítások ezt felülírják. Persze ezek az üzletek a nyilvánosság kizárásával, lehallgatástól védett, légkondicionált irodák homályában köttetnek.
Orosz–ukrán háború 
