Ebből a nézőpontból válik érdekessé, ­miért szállt be az Európai Bizottság elnöke és az Euró­pai Unió Parlamenti Elnökeinek Konferenciája is a rasszizmust hörgők népes csapatába. Fogalmazhatunk persze úgy is, így érthető csak igazán, mi a baj az évek óta következetes orbáni állásponttal. Hiszen az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében gyűjtött több millió aláírás pökhendi lesajnálása megmutatta, mennyire izgatja az unió vezetőit az igazi kirekesztés, az igazi etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés, mennyire zavarja őket egy kisebbség tényleges elnyomása. Európa balliberális urait más izgatja a nagy társadalomátalakító buzgólkodás közben. Mégpedig az, sikerül-e megtörni az ellenállás utolsó bástyájának számító Magyarországot, és a nemzeti kormány helyére olyan akarattalan, gyenge bábkoalíciót ültetni, amely mindenben kiszolgálja Brüsszel birodalmi törekvéseit. Ahogyan azt Gyurcsány Ferenc és felesége szokta volt mondani: akiknek a jövő az Európai Egyesült Államok.

A legdermesztőbb ebben az egészben az, hogy gátlás és szégyenérzet nélkül gyúrják össze az alaptalan vádaskodást az ebből fakadó ítélettel, és már a büntetést is kiszabták az ­uniós források visszatartásával. Amikor pedig nekünk minderről a virtigli kommunisták bolsevik módszerei jutnak az eszünkbe, rettenetesen megsértődnek. Illenék tisztázni tehát a nemzetközi baloldalon is egyszer s mindenkorra, hogy alaptalanul rasszistázni, nácizni gyűlöletkeltő, kirekesztő és az euró­pai értékeket semmibe vevő cselekedet. Jó lenne tehát, ha sürgősen abbahagynák, és észérvekkel próbálnának meggyőzni bennünket arról, miért lesz nekünk jobb attól, ha feladjuk nemzeti identitásunkat, ha hagyjuk, hogy felszámolják a nemzetállamokat, és ránk erőltessék a kevert népességen alapuló multikulturális, nyitott társadalom lázálmát.

De készüljenek arra is, hogy akármilyen tetszetős érvekkel állnak elő, azok vitathatóságát alapfeltételnek tekintjük és fenntartjuk. Az, hogy igyekszünk megérteni, mi motiválja az ellenünk fenekedőket, nem jelenti azt, hogy el is fogadjuk szándékaikat.

Lelkesedést pedig egyáltalán ne várjanak addig, amíg azt nem tapasztaljuk, hogy a kölcsönösség jegyé­ben eljutottak legalább a mi szándékaink megértésének vágyáig. Az együtt döntés ugyanis, amit éppen most szándékoznak kidobni a kukába, európai alapérték. Hogy sem erővel, sem az erőforrások elvonásával nem kényszerítheti a közösség egyetlen tagját sem olyasmire, ami nem áll érdekében. Hogy meg kell keresni a mindenki által vállalható kompromisszumot, és ameddig az nincs meg, addig nincs döntés.

Kivéreztetni, kiéheztetni, elszigetelni, megbuktatni, lecserélni, kizárni – így hörög a nagyon befogadó, nagyon toleráns, nagyon nyitott, a sokszínűséget hirdető balliberális elit Orbán Viktorra, a magyar kormányra, végső soron Magyarországra, mert merészelt alternatívát megfogalmazni Európa felszámolásával szemben. Ehhez a hörgéshez kerestek önfelmentő magyarázatot a nácizásban. Hiszen aki náci, az önként vonult ki a klubból, rá nem érvényesek a közösen megállapított szabályok.

Guy Verhofstadt, hazánk régi nagy barátja már rendkívüli parlamenti ülés összehívását kezdeményezi, mert szerinte tűrhetetlen a kirekesztő retorika elharapózása. Szellemesen és frappánsan válaszolt neki Deutsch Tamás, aki a volt belga miniszterelnök levelét Magyarország elleni durván rágalmazó és indulatos támadásnak minősítette, amely szerinte valójában magyarellenes rasszista megnyilatkozás, és mint ilyen, támadást jelent a közös európai értékek ellen, és az európai történelem legsötétebb időszakát idézi. Nem vagyok benne biztos, hogy Verhofstadt intellektusa képes-e felfogni a fenti mondatokban megbúvó leheletfinom iróniát. Ám nagyobb baj az, hogy Deutsch pengeéles vádjai irónia nélkül is pontosan leírják azt a gyakorlatot, amit valójában 2010 óta folytat hazánkkal szemben az unió baloldala. Úgyhogy teljes joggal küldjük el az összes álszent vádaskodót melegebb éghajlatra…

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)