A balliberális legenda szerint a jobboldal magába forduló, bezárkózó, idegengyűlölő, kirekesztő, nacionalista, vagyis náci. Ezzel szemben ők, a haladók, a progresszívak, nyitottak, befogadók, tisztelik a másságot, multikulturálisak és internacionalisták. Következésképpen kizárólag csak nekik lehet igazuk mindenben. Morálisan felsőbbrendűnek képzelik magukat, ezért semmilyen ellentmondást nem éreznek elveik és tetteik között, amikor képtelenek elviselni az övéktől kicsit is eltérő véleményt, amikor gátlástalanul rásütik ellenfeleikre a legundorítóbb náci bélyeget is, kirekesztve ezzel mindazokat a komolyan vehető emberek táborából, akik nem fújnak velük egy követ. A népnyelv saját módszerüket ellenük fordítva megnevezésükre meg is alkotta a liberálfasiszta kifejezést. Ezzel a kör látszólag bezárult.

Gondolkodjék bárhogy is, mindenki náci vagy fasiszta a másképp gondolkodók szemé­ben. Alapvetően szellemi restségre utal bármilyen vitás kérdés ilyen leegyszerűsítő kezelése. De ahogy bennünket, nemzeti, konzervatív jobboldaliakat sem ment föl az elmélyült gondolkodás felelőssége alól az, hogy a másik oldal meg sem próbál megérteni bennünket, ők sem nácizhatnak gátlástalanul és következmények nélkül! Ráadásul ebben a hangzavarban észrevétlenül lapulnak meg az igazi nácik és az újra szaporodásnak induló kommunisták.

Szűkös a rendelkezésre álló terjedelem ahhoz, hogy csokorba szedjük az összes politikai kalandort, aki csahos kutyaként csimpaszkodott Orbán Viktor nadrágszárába a tusványosi beszéd után, attól remélve néhány perc figyelmet, hogy bőszen rasszistázta, nácizta a magyar miniszterelnököt. Az azóta eltelt időben jó néhány kiváló írás bizonyította már be, hogy az emberi faj fogalmának használata, a fajok keveredésének említése nem kirekesztő, nem rasszista és egyáltalán nem náci beszéd. Annyival érdemes talán kiegészíteni ezeket, hogy elgondolkodunk azon, hogyan használná ezeket a kifejezéseket egy igazi neonáci. Aki nyilvánvalóan felsőbbrendűnek, következésképpen tévedhetetlennek gondolná magát, és felhatalmazást érezne arra, hogy negatívan minősítse a más fajtákba sorolt embertársait, majd e minősítés mentén hátrányosan megkülönböztesse, vegzálja őket, ad absurdum elpusztításukra törekedjék. Ilyesmi viszont még szándékos rosszindulattal sem olvasható ki mindabból, amit a kormányfő mondott. Jó lenne, ha egyszer s mindenkorra tudomásul vennék a baloldalon, hogy az illegális bevándorlás elutasítása nem idegengyűlöletből, hanem hazaszeretetből fakad. Az ország határainak védelme a nemzeti önrendelkezés alapja, és tegyük hozzá, egyben az Európai Unió határai­nak védelmét is megvalósítja.

Ebből a nézőpontból válik érdekessé, ­miért szállt be az Európai Bizottság elnöke és az Euró­pai Unió Parlamenti Elnökeinek Konferenciája is a rasszizmust hörgők népes csapatába. Fogalmazhatunk persze úgy is, így érthető csak igazán, mi a baj az évek óta következetes orbáni állásponttal. Hiszen az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében gyűjtött több millió aláírás pökhendi lesajnálása megmutatta, mennyire izgatja az unió vezetőit az igazi kirekesztés, az igazi etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés, mennyire zavarja őket egy kisebbség tényleges elnyomása. Európa balliberális urait más izgatja a nagy társadalomátalakító buzgólkodás közben. Mégpedig az, sikerül-e megtörni az ellenállás utolsó bástyájának számító Magyarországot, és a nemzeti kormány helyére olyan akarattalan, gyenge bábkoalíciót ültetni, amely mindenben kiszolgálja Brüsszel birodalmi törekvéseit. Ahogyan azt Gyurcsány Ferenc és felesége szokta volt mondani: akiknek a jövő az Európai Egyesült Államok.