Lánya is hasonló nézeteket vallott. Ám a fiatal nő a televízió és a közösségi média világában otthonosan mozogva sokkal nagyobb ismertségre tett szert Oroszországban. Az a tény pedig, hogy a támadást Moszkva egyik elővárosában hajtották végre, még tovább emeli annak a súlyát. 

Az állítólagos elkövetőt szinte órákkal a gyilkosság után azonosították. Az orosz elhárítás (FSZB) által nyilvánosságra hozott adatok szerint az elkövető olyan nő, aki még a Szovjetunióban született, a mai Ukrajnában, Mariupolban élt. Az akciófilmbe illő történet szerint Natalja Vovk a célszemély közelében bérelt lakást, miután beutazott az országba. Egy olyan autót használt, amit állítólag Ukrajnában kínáltak eladásra. 

Egy eléggé feltűnő Minivel, amin több alkalommal cserélt rendszámot. Beutazáskor szőke, az országból kilépéskor már fekete haja volt. Egyes hírek szerint Észtország felé menekült. Az osztrák Kronen Zeitung szerint viszont Bécsben látták az ukrán nőt. Ezeket a híreket mind az észt, mind az osztrák titkosszolgálat cáfolta. (Természetesen.) A fent felsorolt történések értékelésekor az első feladat, hogy eldöntsük, minek is minősítsük azokat. 

A támadások közül szakmailag a legnehezebb a Darja Dugina elleni merénylet volt. Ne felejtsük el, hogy Oroszország szívében, talán a legvédettebb pontján egy ilyen akció­nak már önmagában is üzenetértéke van! Sehol sem vagytok biztonságban, mindenhol utolérünk benneteket. Ez az üzenet elsősorban Putyin elnöknek szólt. Másodszor az orosz titkosszolgálatoknak, fegyveres erőknek. Harmadszor pedig az egyszerű orosz embereknek. 

Nagy valószínűség szerint kizárhatjuk, hogy orosz „önmerénylet” történt volna. Túl nagy kárt okozott az esetleges előnyökhöz képest. Maga a célszemély is kizárja ezt a verziót. Az, hogy Dugin vagy a lánya volt az igazi célpont, ebből a szempontból mindegy. Személyük, ismertségük, jelképjellegük sokkal inkább külföldi elkövetőket valószínűsít. 

Ebben az esetben a fent felsorolt akciók ukrán végrehajtókat valószínűsítenek. Az kérdéses, hogy az ukrán hadsereg vagy a ­titkosszolgálat ­szervezte-e meg. Ahogy az is, voltak-e külföldi segítőik. Az elkövetés és a kimenekítés mindenképpen profi háttérre utal. Ezek nem magányos harcosok, önjelölt partizánok akciói voltak. A Dugina elleni merényletre fokozottan igaz ez az állítás. Ebben az esetben erősen kétséges a magányos elkövető története. Egy ilyen művelethez több külső segítség is kellett. 

Aligha a gyanúsított nő vitte Moszkvába az erősen feltűnő Minijében a bombát. A támadás előtt komoly helyszíni felderítésre, műszaki és technikai információgyűjtésre volt szükség. A robbantáshoz megfelelő háttérfigyelés, technikai támogatás kellett, hogy a célszemély gépkocsijához észrevétlenül hozzáférjenek. 

Talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ezekkel kívánták pótolni a beígért egymillió ukrán katona elsöprő támadását. Demonstrálni a szponzorországok felé az ukránok elszántságát, keménységét, hatékonyságát, ugyanakkor az oroszokat a szándékos provokációkkal még brutálisabb módszerek alkalmazására ingerelni. 

Ezzel pedig a nyugati közvélemény szimpátiáját, figyelmét fenntartani. Végül még egy megjegyzés: a Mirotvorec radikális ukrán médiaoldal Darja Dugina nevét a „likvidálva” jelzéssel látta el. Az oldal elindítója az az Anton Gerascsenko, aki Zelenszkij alatt belügyminiszter-helyettes, majd belügyi tanácsadó is volt. Ezen a halállistán magyarok is szerepelnek, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Az ukrán különleges erők egyik önkéntes mesterlövésze gyakorlatozáson vesz részt Kijev közelében 2022. augusztus 27-én (Fotó: MTI/AP/Andrev Kravcsenko)