Nemcsak úgy a fű alatt, a sorok között, hanem teljesen nyíltan. Érveltek a baloldali gondolatok vagy a liberális eszmék mellett. Nem szégyellték magukat, nem rejtegették az identitásukat, nem árultak zsákbamacskát. Nem csapták be az olvasókat.

Ilyen típusú ellenzéki újságírás manapság egyszerűen nem létezik. Illetve mégis: a Hír­klikk, az Alfahír vagy Nyugati Fény ilyesmit csinál, pártpénzből készít vegytiszta pártpropagandát, ami egyébként a függetlenobjektív sajtót valamilyen furcsa okokból nemigen zavarja; úgy tűnik, mégsem a propagandával, a pártos újságírással van bajuk, hanem a Fidesszel.

De vissza az eredeti tárgyunkhoz. A Telex, a 444, a HVG vagy a 24.hu teljesen elengedte az őszinteséget a pártszimpátia és az értékrend tekintetében. Úgy tesznek, mintha pontosan egyenlő távolságot tartanának a jobbtól és a baltól, a Fidesztől és a Momentumtól, amit mostanában azzal magyaráznak, hogy a sajtó legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése, az, hogy őrkutyaként felügyelje a demokráciát és a jogállamiságot.

Ezzel is azt a látszatot keltve, mintha őket kizárólag a száraz tények érdekelnék, mintha kizárólag az objektív igazságot képviselnék, amibe semmiképpen sem fér bele egy publicisztika. Az, hogy véleményük van egy adott eseményről, törvényről, intézkedésről, emberről vagy politikustól, nem fér bele a függetlenobjektív identitásukba.

A jelenség egyébként speciálisan magyar, azon belül is balliberális. Aki ismeri a nemzetközi sajtó világát, az pontosan tudja, hogy a publicisztika rovat minden nagy újság szerves és népszerű tartozéka, az olvasók szeretik, a lapok pedig bátran le is közlik az írásokat, ahogyan attól sem félnek, hogy felvállalják, melyik párttal, vagy elnökkel, miniszterelnökkel szimpatizálnak.

Magyar társaik viszont nem, sőt úgy tesznek, mintha az újságírás eleve kizárná azt, hogy egy lap valamilyen mértékben elköteleződjön egy párt vagy egy ideológia mellett. Az előbb felsorolt újságok például a tendenció­zus hírcikkeiken vagy megszólalóikon keresztül a sorok között azért mindig egyértelműen megüzenik, hogy mi a helyes, illetve a helytelen.

Kristálytisztán látszik, hogy bár a függetlenség, az objektivitás, a semlegesség álarcát viselik, de úgy gyűlölik a Fideszt és Orbán Viktort, mint a patás a tömjénfüstöt.

Írásaikban a baloldali vagy a liberális ideo­lógia mellett érvelnek, gondoljunk csak a migrációra, az LMBTQ-témákra, a történelmi egyházakra vagy akár az abortusz körüli vitákra.

Ellentétben azzal, ahogyan a balliberális sajtó mondjuk húsz évvel ezelőtt működött, ezt úgy teszik, mintha a témák melletti érvelés egyetemes igazság lenne, és elhallgatják, eltitkolják az olvasók elől, hogy szó sincs ilyesmiről, minden európai országban vagy éppen az Egyesült Államokban teljesen normális gyakorlat, hogy egy adott ügyet ideológiai okokból támogat vagy ellenez a jobb- és a baloldali sajtó.

Azonban Magyarországon a legolvasottabb balliberális lapok egy olyan hazugságot igyekeznek elhitetni az olvasóikkal, hogy nem létezik jobb- vagy baloldali újság és újságíró, kizárólag függetlenobjektívre meg kormánypropagandistára lehet osztani a két tábort.

Újfent kénytelen vagyok emlékeztetni az igen tisztelt balliberális kollégákat, hogy a kritikai újságírást az önkormányzatok, a főváros, illetve a főpolgármester esetében is nyugodtan lehet gyakorolni. Az ellenzéki vezetésű városok, kerületek és polgármesterek ugyanis kormányzó, értsd: hatalmi pozícióban vannak.

Ha már írásomat a hatalmat kritizáló művészekkel kezdtem.

Borítókép: Mártha Imre, az FKF Nonprofit Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, Karácsony Gergely főpolgármester, Tüttő Kata főpolgármester-helyettes és Szalmásy Miklós István, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság (FKF Nonprofit Zrt.) megbízott vezérigazgatója (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)