Egészen észbontó megnyilvánulásaikat tudományként állítják be, miközben lehülyézik a józan eszüket még őrzőket. Ez történt a Republikon Intézet Magvető Caféban tartott minapi konferenciáján is. Az eseményen egyedüli jobboldali meghívottként résztvevő Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője azt találta mondani a magyarországi viszonyokról folytatott vita egy pontján: én magyar nemzetben szoktam gondolkodni. A nemzet szó megemlítése a közönségben egyre erőteljesebbé váló morajlást váltott ki, röpködtek a „Jézus Mária”, illetve a „baromság” kezdetű sóhajok, emellett akadt, aki hazameneteli szándékát fejezte ki, míg más az elemző okosságát vonta kétségbe – adta hírül a Pesti Srácok tudósítója.

Vagyis az a közeg, amelyik még kíváncsi olyan levitézlett figurák véleményére, mint Závecz Tibor, a Závecz Research ügyvezetője, Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója és Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, no meg Horn Gábor, bukott SZDSZ-es pártkatona, aki botcsinálta moderátorként adta a lovat a többiek alá, hallani sem bírja azt, akinek még jelentéssel bír a nemzet szavunk. Nyilván a baromság kategóriájába tartozik számukra a haza, a szülőföld és az anyanyelv kifejezés is. Utóbbi triplán, hiszen az apától is tanulunk beszélni, és egyébként is, mi az, hogy anya! A gendersemlegesség és a politikai korrektség jegyében szülésre alkalmas személytől tanult nyelvnek kellene inkább nevezni, de szerintük akkor sem lenne semmi értelme, hiszen a kevert népességen alapuló multikulturális nyitott társadalomban úgyis hamar megtanulja majd mindenki a közösen használt angolt.

És ne gondolják olvasóim, hogy én keverek mindent össze mindenfóbiás hajlamaimból fakadóan! Inkább az a helyzet, hogy minden mindennel összefügg. A Századvég vezető elemzője azt is elmondta, hogy szerinte minden gyermek születése egy újabb védőbástya Magyarország számára. 

A nemzet összetartó ereje a család, ami férfi apából, nő anyából és a megszülető gyerekekből áll, megannyi védőbástyaként a közösség elpusztítására szerveződő bármiféle gonoszsággal és kihívással szemben. Így aztán nem csoda, ha egy frusztrált libernyák teljesen kiakad a gyermekek említésétől ilyen szövegösszefüggésben.

Horn Gábor egyenesen arra a kijelentésre ragadtatta magát, nem tartja jónak az Orbán-kormány demográfiai folyamatokat megváltoztatni kívánó politikáját, mivel a gyermekvállalás szerinte magánügy. Ahogy fogalmazott: a gyermekeimet nem a magyar társadalomnak, hanem magamnak szültem. Először hajlottam rá magam is, de arra kérek mindenkit, ne intézzük el hangos röhögéssel ezt az eszmefuttatást. Gondoljunk csak bele, milyen jó, hogy nem vagyunk liberálisok, így aztán nem kell állandóan megfelelnünk a globális elmebaj elvárásainak, ami miatt Horn Gábor szülni volt kénytelen! Eddig azt tudtuk, az Euró­pai Parlament balliberális többsége megszavazta, hogy a ­férfiak is szülhetnek. Immár azt is kapiskáljuk, hogy a férfi nem a társadalomnak, hanem önmagának szül.
Bár én egy kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy amennyiben nem vonul el remetének, és nem mindentől és mindenkitől elzárva hozza világra gyermekét, hogyan valósul meg a társadalmat kizáró önszülés, de ez legyen a Horn Gáborhoz hasonlók baja. Érdekesebb, miért zavarja a progresszív mindentudókat, ha egy kormány segítséget nyújt egy olyan csodálatos, szerintük magán-, szerintünk legalább annyira közügyben, mint a gyermekvállalás. 

És ahhoz mit szólnak a libernyákok, ha mi azt tartjuk a demográfiai folyamatokba való rendkívül káros beavatkozásnak, amit a transzgender ideológia erőltet a társadalmakra? A magyar kormány népesedéspolitikájának azok a globalista törekvések az ellentétei, amelyek a világ népességének erőszakos csökkentésére irányulnak. Ja, hogy ez Horn Gábor szerint hülyeség? Nem nagyobb, mint amit ő beszél.

A helyzet az, hogy a gyermekvállalás magánügy egészen addig, amíg a kicsi meg nem fogant és meg nem született. Onnan kezdve nagyon is közügy, hogy minden feltétel adott legyen egészséges testi és lelki fejlődéséhez. Ezért tesz meg mindent a nemzeti kormány annak érdekében, hogy a gyermekvállalás ne legyen egyenlő hazánkban az elszegényedéssel, hogy ne kerüljön szembe a karriervágyakkal, hogy szülessen meg minden családban minden vágyott utód. Ha tetszik ez, ha nem annak a Horn Gábornak, aki aktív politikusként egy olyan kormány tagja volt, amelyik ennek a politikának éppen az ellenkezőjét művelte, és amiből akkor a magyar társadalomnak egyszer és mindenkorra elege lett. 

Nem lehet elégszer megismételni ebben a bolond világban, hogy a férfi és nő gyermekek felnevelése érdekében kötött szövetségén alapul a család, és ezeknek a családoknak a sokaságát hívjuk nemzetnek. És ha ezekben a családokban a gyerekeknek a magyar nyelvet tanítják meg a szülők elsőként, akkor a magyar nemzet fennmaradásán őrködnek, védőbástyát alkotva, ahogyan azt Halkó Petra a vitában oly szépen megfogalmazta. Beleborzong az ember, hogy ezt milyen sokan nem értik annak ellenére sem, hogy az összetartozás élménye alapvető szükséglet számukra is, és szenvednek a hiányától bezárva atomizált, énközpontú világukban. De amíg csak az Orbán-fóbia közös bennük, addig a sok magánügy nem áll össze közüggyé. Addig bármilyen sokan vannak is, csak tömeget alkotnak, nem közösséget, amire úgy vágynak titokban. És ez nem csak a globalista balliberálisok tragédiája, hanem az őket is befogadó egész magyar nemzeté.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)