Újratervezzük a makrogazdasági pályát

Nem árulunk zsákbamacskát: az Európai Unió gazdasági növekedésének mérséklődése, egyes tagállamok zsugorodása, az ezzel kapcsolatos, friss hangulatindex nagymértékű csökkenése vagy éppen az amerikai dollár erősödése Magyarországra nézve is negatív hatásokkal jár. Nem is beszélve az orosz–ukrán háború apropóján hatályban lévő, valamint kibővülő szankciós csomagok „effektjeiről”.

Nem csoda, hogy mind a kormány, mind pedig a Magyar Nemzeti Bank újratervezi a makrogazdasági pályát. Nézzük, hogy a jegybank mivel kalkulál az év hátralévő részére! Korunk legnagyobb ellensége természetesen az infláció, amely két számjegyű lesz éves átlagban: a júniusi inflációs jelentéshez képest idén 11-12,6 százalékról 13,5-14,5 százalékra emelkedhet a pénzromlási ütem mértéke, amely az álhírekkel szemben nem a közép-európai térség legnagyobb drágulása lesz, tekintettel arra, hogy a Baltikumban már most is húsz százalék körüli a pénzromlás üteme. Sajnos a magas infláció még itt marad velünk jövőre is: ugyancsak két számjegyű drágulásra rendezkedhetünk be. 2023-tól azonban markáns csökkenés lehet ezen a téren.

Nem pusztán az infláció alakulása fontos dolog, hanem az is: a gazdaság képes lesz-e a következő időszakban a bővülésre, vagy az lesz, amit az ellenzék és hinterlandja nap mint nap mond: itt van a recesszió! Természetesen a zsugorodás senkinek sem jó, bárki is van kormányon. De erről egyelőre szó sincs: az idei éves átlagos GDP-növekedést már nem 4,5-5,5 százalékra várja a jegybank, hanem 3-4 százalék közelébe. És a jegybank szakértői stábjának prognózisa szerint a következő évben sem „üt be” a recesszió. Igaz, a növekedés üteme mérséklődik: másfél százalékos lehet, jelen tudás szerint. A fentieket összefoglalva így fest a helyzet: az infláció az év végéig tovább emelkedik, szep­tembertől már lassabb ütemben, eközben a gazdasági növekedés lassul.

A külső egyensúly az energiaegyenleg romlása miatt szintén romlik, a folyó fizetési mérleg pedig jelentős hiányt mutat majd. Öröm az ürömben, hogy a jelenlegi problémák mellett a régebbi kihívások enyhültek, háttérbe szorultak. A globális értékláncok súrlódásai, az ellátási problémák például csökkentek.

Miként említettük, korunk ellensége az infláció, amelyet két tényező hajt fel: az élelmiszerárak gyorsan emelkednek, valamint ezen túl az átárazási szándék is nagyon erős az előző évekhez viszonyítva. Továbbá az aszály is emeli a teljes inflációs mutatót.

Természetesen a drágulás a háztartások jövedelmére, így a fogyasztására is hatással van: csökkenést vár az MNB. A gazdaság „hűtése” más területen is megjelenik: az üzleti szféra és az állami szektor beruházásai mérséklődnek, 2023-ban összességében másfél százalékkal. Bár a jegybanki kamatemelési korszak véget ért, a magas, 13 százalékos irányadó ráta a korlátozottabb hitelezésen keresztül ugyancsak hűti a magyar gazdaságot. Jó hír, hogy a jegybank szerint elérhető a kormány új, 6,1 százalékos költségvetési hiánycélja, s az államadósság idén és jövőre is, ha csak kismértékben is, de csökken. Miközben a fordulat a magyar gazdaságban jelentős lesz, addig ez túlnyomórészt nem hazai folyamatoknak tudható be; a külgazdasági kitettségünk hatalmas, így minden negatív hatás nálunk is érvényesül. Ugyanakkor annyi az eltérés a balliberális kormányok gazdaságpolitikája és a jobboldali között, és most röviden fogalmazunk, hogy szó sincs államcsődről és nem kell a Nemzetközi Valutaalaphoz segélyért fordulnunk.

Micsoda különbség!

A szerző a Figyelő.hu főszerkesztő-helyettese

Borítókép: A Magyar Nemzeti Bank cégtáblája az épület bejárati kapuja mellett a főváros V. kerületében a Szabadság tér 8-9. szám alatt (Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)