Kezdjük egy jó hírrel ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben: miközben a negyedik negyedévben és a jövő év első három hónapjában tovább szűkülhet a gazdaság teljesítménye, Magyarország elkerülheti a mély recessziót és folytatódhat a felzárkózás. Hogy fokozzuk a pozitív hangulatot: idén a magyar gazdaság több mint négyszázalékos bővülést produkálhat, az orosz–ukrán háború ellenére. Miközben kétségtelenül nagy a pénzromlás üteme, a munkaerőpiacot és a reálbérek alakulását ezt nálunk idáig negatívan nem befolyásolta. Ennyien még soha nem dolgoztak Magyarországon, és a bérek is tudták őrizni reálértéküket.
Persze az év vége felé immár mindenki azt találgatja, hogy mire számíthatunk 2023-ban. Hogyan is lehet működtetni úgy a gazdaságpolitikát, amellyel megőrizhető a stabilitás. Bár a gazdaság növekedési képességének a biztosítása a lényeg, a prognózisok szerint általános az a kép, hogy lényegesen alacsonyabb növekedés a jellemző, ez minden térséget együttesen határoz meg. Szemben például a 2008–2009-es válsággal, amikor az ázsiai régió támaszt tudott adni a bővülésnek. A 2023-as év tekintetében a tendenciák romlottak, kifejezetten alacsony növekedési előrejelzések láthatók Európában. Kínában négy és öt százalék között prognosztizálják az ütemét, ám az ország korábban folyamatosan tíz százalék körüli adatokat produkált, tehát ott is érdemi lassulás történt.
Ugyanakkor biztató fejlemény, hogy a harmadik negyedéves GDP-adatok pozitív meglepetést okoztak Európában annak ellenére, hogy háborús közegben „üzemel” az európai gazdaság. A jelenlegi helyzet jobban néz ki, mint amit előzetesen lehetett várni.
Ne áruljunk zsákbamacskát: a recesszió esélye továbbra is velünk van, de a mélysége talán nem lesz olyan súlyos. Sajnos velünk van a vágtató infláció is: októberben – globális megközelítésből – több mint ötven országban regisztráltak két számjegyű inflációt. Úgy tűnik, új világba megyünk át a magasabb inflációval, ennek oka, hogy a demográfia a munkaerőpiac ellen hat, ez emeli a béreket. Az energiafronton is az látszik, hogy nem fog visszasüllyedni az energiahordozók ára olyan alacsony szintre, amilyet korábban láttunk, a geopolitika és a zöldátállás is ezt erősíti. Vagyis a világgazdaságnak tartósan magas inflációs nyomásra kell felkészülnie. A kormányzati és jegybanki politika a folyamatot olyan beruházásokkal tompíthatja, amelyek javítják az energiahatékonyságot.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kelet-közép-európai régió kockázati megítélését különösen érzékenyen érinti a szomszédban zajló háború. Ez egyrészt a földrajzi elhelyezkedésünkből fakad, a befektetők ugyanis másképp kezelik a háborúhoz közel lévő országokat. Másrészt az energiakitettségük is magasabb ezeknek az országoknak.
Ami pedig kifejezetten a 2023-as esztendőt illeti, a magas infláció mellé éves alapon egy nagyon alacsony, fél-egy százalékos gazdasági bővülés társulhat. Nem lesz könnyű a következő év, ezért fontos a kiszámítható gazdaságpolitika. A kiszámíthatósághoz persze kellenek az uniós források, azok deviza „érintettsége”, valamint a pénzpiacok megnyugtatása miatt. S kifejezetten elegáns dolog lenne, ha a magyar kormány nem a német sajtóból értesülne, hanem Brüsszelből a közösségi pénzek sorsáról. Ami a hivatalos magyarországi álláspontot illeti, elméletileg minden olyan akadály elhárult az európai intézmények, a Európai Bizottság és Magyarország között, amilyen a megállapodást eddig hátráltatta.
Ahhoz, hogy elkerüljük a mély recessziót, a forint további gyengülését, az európai uniós forrásokra is szükség van. Immár Brüsszelen is múlik, hogy bekövetkezik-e gazdasági visszaesés. És az is, hogy az mekkora lesz.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
