Kíváncsi volnék arra, hogy ha feltenné bárki a kérdést Gyurcsány Ferencnek vagy nejének, Dobrev Klárának, hibáztak-e bármikor bármiben, mit válaszolnának rá. Nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ők soha semmikor és semmiben nem tévedtek, nem követtek el hibát, bűnöket meg végképp nem, a feltételezés is sértő és felháborító rájuk nézve. Hibátlanok és bűntelenek, tévedhetetlenek a múltban és a jövőben.
Nyugodtan mérget vehetnénk rá azonban, hogy nagyjából ugyanezt a választ kapnánk az összes csontbaloldali politikustól, aktivistától, harcos balos úgynevezett értelmiségitől is. Természetesen ezt így se Dobrevék, se a holdudvari slepp nem mondaná ki. Nagy általánosságban arról beszélnének, hogy igen, ők is tudnak hibázni, s jó párszor rosszul mérték föl az esélyeiket, a viszonyokat. Ám a végén minden esetben kiderülne, hogy csupán egy hibájuk van: naivul, jóhiszeműen alábecsülték a Fidesz, a kormány, a jobboldal gonoszságát és korrupcióra, a választók inkorrekt megtévesztésére irányuló alantas hajlamait.
Képtelenek belátni, hogy az önreflexió, önkontroll hiánya a folyamatos, állandó vereségeik legfőbb oka. Dobrev Klára még az áprilisi országgyűlési választás kampányában mondta övéinek egy gyűlésen, hogy többet kellene egymással beszélgetniük. Most pedig közösségi oldalán nyilatkozott úgy mintegy mottóként: „Hiszek abban, hogy másokat meghallgatva tudunk csak jó döntéseket hozni.”
Mindez nagyon konstruktívan hangzik, de van vele egy hatalmas bibi. Gyurcsányné már tavasszal sem azt mondta a pártbélieknek és szimpatizánsaiknak, hogy beszéljenek a többi választópolgárral, hanem azt szorgalmazta, hogy egymással tegyék meg ezt. Mint ahogy mostani felhívása is csak látszólag buzdít arra, hogy gyarapítsák a szavazóbázisukat és a társadalom széles rétegeivel álljanak szóba. Dehogy, szó sincs ilyesmiről!
A DK-s nagyasszony pusztán arról ír, hogy azt kérte árnyékminisztereitől: „A lehető legtöbb szakértővel, civil szervezettel, európai politikusokkal találkozzanak. Így széles körből merített tudással tudnak a saját területükön alternatívát mutatni az ország problémáira.” A bejegyzés közvetlen apropóját pedig az szolgáltatta, hogy Barkóczi Balázs „az Európai Parlamentben az oktatásért felelős bizottság tagjaival találkozott, hogy beszéljenek a magyar oktatás helyzetéről és az Árnyékkormány (így, szerényen nagybetűvel!) megoldási javaslatairól.” Azt már mi tesszük hozzá: nevezett politikus ama árnyékkormányban a kulturális és oktatási miniszteri árnyéktárcát vezeti, helyesebben árnyékolja be, mert főnöke, az árnyék-miniszterelnök ezt nem tartotta érdemesnek közölni. Önleleplező módon sok mindenkit felsorol, akivel érdemes és kell konzultálni, a magyar választópolgárok azonban kimaradnak a listából.
