Mind közül a legbeszédesebb, és mind az autonómia, mind a kisebbségi jogok szempontjából a leginkább megfontolandó az a fölszakadó sóhaj, hogy papíron, ígéret formájában annyi támogatást, annyi pénzt kaptak már Bukaresttől, hogy márvánnyal tudnák lekövezni az összes székely település főterét, a templomtornyokat pedig arannyal vonhatnák be, hogy messzebbre viríthassanak, mint az ortodox kupolák.
Csak hát mire lecsorognak az ígéretekben megfogalmazott összegek az Olt mentén, vagy fölérnek a Hargitára, alig marad belőlük valami. Pedig ahogy Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja egy korábbi októberi vasárnapon, a fellobbanó máglya mellett elmondta: a székely autonómiatörekvések nem sértik Románia területi integritását, sem annak alkotmányos rendjét.
Sőt, az erdélyi magyarság és kiemelten a székely nép helyzetének rendezése Románia stabilitásának legfontosabb záloga. Mint mondta, ha Románia jogszabályba foglaltan elismeri a székelység önrendelkezési törekvéseit, akkor képessé válik arra, hogy felszabadítson egy rejtett erőforrást, amely társadalmi békét teremthetne az együtt élő nemzeti közösségek számára.
És szegény magyar testvéreim a mai napig aggódnak az asszimiláció szorító fogságában, nehezen viselik a vegyes házasságok nyomasztó nyűgét, nem tudják a gyógyír igazi receptjét arra a dilemmára, hátrány vagy az egyedüli megoldás az anyanyelvi oktatás a kisebbségi létben. És amíg ők nem tudják az egyértelmű, visszavonhatatlan választ erre a dilemmára, addig nagyon nagyon szomorú velük találkozni, velük beszélni.
Ezért én ott, az oklándi unitárius templomban fölnéztem a kazettás mennyezetre, és hitem minden erejét összeszedve megfogadtam, hátralévő életemben mindent megteszek annak érdekében, hogy székely testvéreink elérjék céljukat, hogy soha senki ne kérdőjelezhesse meg többé Székelyföld létezését, és az ott élők kulturális és gazdasági önrendelkezése végre valóra váljon. Erre a küldetésre várom sok sok nemzettestvéremet szerte a világban, hogy győzelemre vihessük közös ügyünket, a magyarság felemelkedését. És ezért mentem el Csopakra, ezért kértem a jelenlévőket a Balaton-felvidéki településen, az ottani őrtűz meggyújtásakor, hogy csatlakozzanak hozzám minél többen. Mert csak együtt, összefogva tudjuk oszlatni a sötétséget a meggyújtott máglyák tüzének fényénél.
Isten bennünket úgy segéljen!
Borítókép: rsztvevők az őrtűz mellett a Sepsiszentgyörgy melletti Pacé-dombon 2022. október 30-án. A Székely Nemzeti Tanács 2015-ben nyilvánította a Székelyföld autonómiájának napjává október utolsó vasárnapját, e napon Székelyföld-szerte őrtüzeket gyújtanak (Fotó: MTI/Kátai Edit)
További Vélemény híreink
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!