Védjük meg a gyerekeinket!

Az áprilisi választás előtt a baloldali politikusokat szinte máshogy sem láthattuk, mint ahogy teli szájjal röhögnek a gyermekvédelmi népszavazás kérdésein. Szerintük ugyanis a kiskorúakra nem leselkednek olyan veszélyek, amelyekről a jobboldal beszél, így aztán nemcsak teljesen felesleges efféle dolgokról az embereket egy népszavazás formájában megkérdezni, de egyszerűen felháborító, hogy ilyen hazug témákról rendeznek népszavazást.

Következetesen és roppant erőszakosan képviselt álláspontjuk szerint a gyermekvédelmi népszavazás maga a megvalósult homofób erőszak. Márki-Zay Péter beszédeinek például visszatérő eleme volt, hogy a kormány aljas és csalárd módon azt sugallja, a magyarok gyerekeit az LMBTQ-lobbi át akarja műteni.

Erről meglátása szerint nemcsak hogy szó sincs, hiszen ilyen veszély egyetlen gyermeket sem fenyeget, de a kormány egyenesen szellemekkel, elképzelt démonokkal viaskodik, valamint átveri a polgárait.

És nemcsak ő egyedül, hanem a teljes ellenzék, tokkal-vonóval, Gyurcsánytól Soproni Tamásig, valamint a balliberális politikusokba szerelmes ellenzéki sajtó is ezt sulykolta, meg azt, hogy LMBTQ-, illetve transzlobbi nem is létezik, a gyerekek identitását egyrészt nem lehet propagandával megváltoztatni, másrészt ha lehetne – de nem lehet –, nem is léteznek ilyenfajta törekvések.

Persze az állításaikat számos külföldi és hazai példa cáfolja, de a hazugok nemrég egy nem várt helyről kaptak egy méretes gyomrost. Történt, hogy Kathleen Stock brit filozófus – egyébként büszke leszbikus – volt a Partizán vendége, aki sok érdekes dolgot osztott meg a baloldali YouTube-csatorna nézőivel.

Sajnos nem túl sokkal, mert a hölgy Nyugat-Európában és az LMBTQ-mozgalomban gyakorlatilag páriává vált, és a liberális fősodor szerint elfogadhatatlan és kirekesztő nézetei azonnal beindítják a videómegosztó nézettséget korlátozó algoritmusait – születési néven a cenzúrát –, ami azt eredményezte, hogy a videót alig 25 ezren látták. A szám több mint gyanús, hiszen Gulyás Márton beszélgetései ritkán esnek be a bűvös százezres szám alá.

Kathleen Stock egyébként a sussexi egyetem oktatója volt, de csak volt, mert úgymond elfogyott körülötte a levegő. A levegő elfogyásából bekövetkező munkahelyelhagyási kényszer mostanában igen gyakran tapasztalható jelenség, és elsősorban identitáspolitikai okokból szokott bekövetkezni, akkor, amikor az oktató például igazat mond.

Az igazság kimondása viszont egyértelmű és agresszív támadás a fennkölt és magasztos liberális eszmék ellen. Az igazságról tudvalevő, hogy roppant mód bántó, valamint rasszista dolog, manapság az igazság a woke ideológusok és az újmarxisták legádázabb ellensége.

A filozófus első érdekes állítása az, hogy amikor az emberek leszbikus-, meleg/homoszexuális- és transzközösségekről beszélnek, akkor nem tesznek különbséget földrajzi alapon.

Ami azért óriási hiba, mert példának okáért egészen mások egy albán homoszexuális tapasztalatai, mint egy angliai melegé. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy Egyesült Királyságban élő transzneműt alig ér fizikai vagy verbális jellegű támadás, azonban a nyilvánosságban mégis úgy jelennek meg, mint a közel-keleti agressziót nap mint nap átélő társaik, mintha született áldozatok lennének, akiket mindenki bánt, támad, és fenyeget.

További Vélemény híreink

Lapozó: Törölték a svéd közkönyvtárban a transzvesztita meseolvasást a gyerekeknek

Kathleen Stock ezért elutasítja, hogy az LMBTQ-embereknek lenne egy közös tapasztalatuk, ami azon alapul, hogy mindenhol és mindenki kirekeszti vagy megbélyegzi őket, hiszen ez egész egyszerűen hazugság. A nyugati társadalmakban szó sincs ilyesmiről, sőt!

Ezt már én mondom; az LMBTQ-közösségnek Nyugat-Európában aranyélete van, csodált és megbecsült tagjai a társadalmaknak, nem túlzás kijelenteni, hogy ezek az emberek kivételezett helyzetben vannak.

Persze, csak ha nem mennek be a muzulmán, migrációs hátterű emberek által lakott és uralt no-go zónákba, ebben az esetben ugyanis a testi épségük és az életük veszélybe kerülhet. De ez már egy másik történet.

A kiutált egyetemi oktató az interjú során arról is beszélt, hogy a transzlobbi szolidaritás címszó alatt valami egészen furcsa dolgot kér, helyesebben követel. Nem az elfogadást várják el, hanem azt, hogy mindenkinek kötelezően el kell ismerni, hogy a transznők ténylegesen nők.

A transznők az oktató szerint viszont nem nők. Ezt az állítást amúgy itthon sem tanácsos megfogalmazni, én magam is kerültem hasonló kijelentés miatt kényelmetlen helyzetbe; néhány éve, amikor egy transznőt egy írásomban férfinak neveztem, az érintett az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, ami után a szervezet betiltotta a publicisztikámat, és a lapot, amelyik a cikket közölte, pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.

A brit filozófus arról is beszélt, a mozgalomnak az a célja, hogy végleg eltörölje a biológiai nemeket, ezzel együtt a kizárólag a nőknek fenntartott helyeknek is meg kell szűnniük. Példákat is hoz: biztonságos lakások, családi erőszak miatt nőknek létrehozott krízisközpontok, öltözők, mellékhelyiségek, vagy épp női sportcsapatok kerültek ebben a tekintetben veszélybe.

Arról is szólt, hogy miközben a transzok folyamatosan áldozati pózban panaszkodnak, aközben a cégek a belső szabályzataikban agresszív támadást intéztek a valóság ellen.

Nincsenek már csak nőknek vagy csak férfiaknak fenntartott helyek, a levelezésekben pedig eltűntek a női vagy férfi munkavállalók.

Úgy látja, eltűnnek azok a jogok is, amiket a 70-es években pont a feministák harcoltak ki vagy akartak kiharcolni. Végső soron a múltba vesznek a biológiai nők. Meg persze a férfiak is; ezt ritkábban teszi hozzá, de esetében ez talán bocsánatos bűn.

Most válik a liberális újmarxista diktátor meztelenné: Kathleen Stock állítása szerint az Egyesült Királyságban, ha egy lány fiús dolgokat tesz, mondjuk babázás helyett focizni szeretne a bátyjaival, akkor ezt a lányt elég könnyen orvosi kezelésnek vethetik alá.

Mielőtt – és most nyissa ki a fülét az összes balliberális politikus meg újságíró! – eléri a pubertáskort.

Ezek a fiatal gyerekek egykettőre egy nemiidentitás-klinikán találhatják magukat, ahol gyógyszerekkel kezdik el tömni, vagy rosszabb esetben a 15–16 éves lányoknak levágják a mellüket.

És ezt nem a jobboldali sajtó, hanem egy baloldali, leszbikus nő mondja.

A filozófus állítása szerint a jelenség azért is rémisztő, mert ötezer százalékkal nőtt ezeknek az eseteknek a száma. Ami döbbenetes mértékű növekedés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a statisztika is erősen kozmetikázott.

Ennél csak magasabb számokról tudunk. A számok mögött pedig egyértelműen a mindenhol jelenlevő LMBTQ-lobbit kell keresni – ezt megint csak én mondom –, aki pedig mást állít, az vagy tudatlan, vagy aljas módon megpróbálja elhazudni a valóságot.

Védjük meg a gyerekeinket!