Kathleen Stock egyébként a sussexi egyetem oktatója volt, de csak volt, mert úgymond elfogyott körülötte a levegő. A levegő elfogyásából bekövetkező munkahelyelhagyási kényszer mostanában igen gyakran tapasztalható jelenség, és elsősorban identitáspolitikai okokból szokott bekövetkezni, akkor, amikor az oktató például igazat mond. 

A filozófus első érdekes állítása az, hogy amikor az emberek leszbikus-, meleg/homoszexuális- és transzközösségekről beszélnek, akkor nem tesznek különbséget földrajzi alapon. 

Ami azért óriási hiba, mert példának okáért egészen mások egy albán homoszexuális tapasztalatai, mint egy angliai melegé. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy Egyesült Királyságban élő transzneműt alig ér fizikai vagy verbális jellegű támadás, azonban a nyilvánosságban mégis úgy jelennek meg, mint a közel-keleti agressziót nap mint nap átélő társaik, mintha született áldozatok lennének, akiket mindenki bánt, támad, és fenyeget.

Kathleen Stock ezért elutasítja, hogy az LMBTQ-embereknek lenne egy közös tapasztalatuk, ami azon alapul, hogy mindenhol és mindenki kirekeszti vagy megbélyegzi őket, hiszen ez egész egyszerűen hazugság. A nyugati társadalmakban szó sincs ilyesmiről, sőt!

Ezt már én mondom; az LMBTQ-közösségnek Nyugat-Európában aranyélete van, csodált és megbecsült tagjai a társadalmaknak, nem túlzás kijelenteni, hogy ezek az emberek kivételezett helyzetben vannak. 

A kiutált egyetemi oktató az interjú során arról is beszélt, hogy a transzlobbi szolidaritás címszó alatt valami egészen furcsa dolgot kér, helyesebben követel. Nem az elfogadást várják el, hanem azt, hogy mindenkinek kötelezően el kell ismerni, hogy a transznők ténylegesen nők. 

A transznők az oktató szerint viszont nem nők. Ezt az állítást amúgy itthon sem tanácsos megfogalmazni, én magam is kerültem hasonló kijelentés miatt kényelmetlen helyzetbe; néhány éve, amikor egy transznőt egy írásomban férfinak neveztem, az érintett az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, ami után a szervezet betiltotta a publicisztikámat, és a lapot, amelyik a cikket közölte, pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.

A brit filozófus arról is beszélt, a mozgalomnak az a célja, hogy végleg eltörölje a bioló­giai nemeket, ezzel együtt a kizárólag a nőknek fenntartott helyeknek is meg kell szűn­niük. Példákat is hoz: biztonságos lakások, családi erőszak miatt nőknek létrehozott krízisközpontok, öltözők, mellékhelyiségek, vagy épp női sportcsapatok kerültek ebben a tekintetben veszélybe.

Nincsenek már csak nőknek vagy csak férfiaknak fenntartott helyek, a levelezésekben pedig eltűntek a női vagy férfi munkavállalók. 

Úgy látja, eltűnnek azok a jogok is, amiket a 70-es években pont a feministák harcoltak ki vagy akartak kiharcolni. Végső soron a múltba vesznek a biológiai nők. Meg persze a férfiak is; ezt ritkábban teszi hozzá, de esetében ez talán bocsánatos bűn.

Most válik a liberális újmarxista diktátor meztelenné: Kathleen Stock állítása szerint az Egyesült Királyságban, ha egy lány fiús dolgokat tesz, mondjuk babázás helyett focizni szeretne a bátyjaival, akkor ezt a lányt elég könnyen orvosi kezelésnek vethetik alá. 

Mielőtt – és most nyissa ki a fülét az összes balliberális politikus meg újságíró! – eléri a pubertáskort. 

És ezt nem a jobboldali sajtó, hanem egy baloldali, leszbikus nő mondja.

A filozófus állítása szerint a jelenség azért is rémisztő, mert ötezer százalékkal nőtt ezeknek az eseteknek a száma. Ami döbbenetes mértékű növekedés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a statisztika is erősen kozmetikázott.

Ennél csak magasabb számokról tudunk. A számok mögött pedig egyértel­műen a mindenhol jelenlevő LMBTQ-lobbit kell keresni – ezt megint csak én mondom –, aki pedig mást állít, az vagy tudatlan, vagy aljas módon megpróbálja elhazudni a valóságot.

Védjük meg a gyerekeinket!

Borítókép: Drag queen a kiskorúakkal (Forrás: Twitter)