Volt Orbán Viktor évértékelő beszédében egy olyan rész, amire kevesebb figyelem esik az ilyenkor szokásos értékelésekben, pedig jelentősége óriási a szöveg egészét tekintve. Hiszen ez fűtötte fel a veszélyeket higgadtan számba vevő, elhárításukat racionálisan mérlegelő felelős gondolatokat kovászként összetartó érzelemmel.
Amikor arról beszélt a miniszterelnök, hogy a választási sikert nem szokták csak úgy utánadobni az embernek, különösen a kétharmados győzelmet nem, azért keményen meg kell dolgozni, a következőket mondta: „Fanyalgók persze mindig vannak, szerintük szimplán szerencsénk volt. Jó, legyen, szerencse – egyszer. De négyszer? Ha mindig szerencséd van, az is lehet, hogy tudsz valamit, például szereted a hazádat, és kész vagy megküzdeni érte. Ha kell, itthon, vagy ha kell, a nagyvilágban. A baloldalnak azt kellene megértenie, hogy a győzelemhez nem elég a sok millió dollár és a befolyásos pártfogók. A győzelemhez, kedves barátaim, szív kell, és nem elég a szerencse…”