Amúgy ha kitaláció lenne, akkor – fölteszem – végre előállhatnának a farbával azok a német, dán és még ki tudja, milyen nemzetiségű vizsgálóbiztosok, akik állítólag hónapokig vizsgálták a merénylet körülményeit. Érdekes és sajnálatos azonban, hogy izzasztó vizsgálataik végeztével csak állnak, mint Bálám szamara, és nem hajlandók megnevezni az elkövetőket, csupán hümmögnek.

Ugye, milyen jó szabadságban és demokráciában élni, ahol félelem nélkül kimondhatod az igazat? Igen, jó lenne. Ehelyett fortélyos félelem igazgat. Nem jön a nagy, fekete autó, a legtöbben mégsem merik kinyitni a szájukat. Ez a gyáva megalkuvók, az erkölcstelen senkik kora.

Csupán néhány kivétel akad. Például a Hershnek szivárogtatók. Vagy Alekszandar Vucsics szerb elnök, aki közölte: 

S ebből a mondatból még a hülyék is megértik, miről van szó.

Persze ha a hivatásos vizsgálódók orosz beavatkozásra utaló nyomot találtak volna, azt nyilván haladéktalanul közlik. De hát miért robbantották volna föl az oroszok a – részben – saját vezetéküket, ha annál lényegesen egyszerűbben is leállítható a gázszállítás: a csap elzárásával?

Szóval a hivatalos vizsgálat szájzárral végződött, ami legalább annyira beszédes, mint a nyugati politikusok és a média lapítása. De legalább ennyire árulkodó volt Biden tavaly február 7-i fenyegetőzése: 

Aztán Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyi államtitkára is megígérte tavaly januárban: „Ha Oroszország lerohanja Ukrajnát, akkor az Északi Áramlat 2 projektje így vagy úgy, de nem fog tovább haladni.” És erről ők, Nulandék „nagyon határozott és egyértelmű megbeszéléseket folytattak” a németekkel. Bicskanyitogató ez a pimaszság, ez a végtelen arrogancia. Úgy beszél, mint egy terrorista. Mert talán az is. (Ő volt az, aki a WikiLeaks-felvételek tanúsága szerint elkotyogta: 2014-ben az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt költött arra, hogy megpuccsolja Ukrajna törvényes kormányát.)

És nincs senki (néhány magyar politikuson kívül), aki a képükbe vágná: „Nem kérünk többet a népességcsere-programotokból, a szivárványos őrületből, a ránk kényszerített, öngyilkos szankciókból. Ezekbe külön-külön is belerokkannánk, nemhogy így ömlesztve. S úgy tűnik, mintha ti épp erre játszanátok. Egy barát, egy szövetséges ilyet nem tesz.” Hogy tőlünk Nyugatra egy ilyen politikus sincs, az azt mutatja: az Európai Unió halott. Élőhalott. Még jár-kel, beszél, de önálló gondolata, értelme már nincs.

Közben az ember méla undorral figyeli, ahogyan a megannyi megbocsáthatatlan háború, tömeggyilkosság, puccs, forradalomszítás és immár saját szövetségese elleni terrortámadás után is még akadnak, akik mentegetik az Egyesült Államokat, bagatellizálni próbálják rémtetteit. Miféle cinizmus, az áldozatok iránti teljes érzéketlenség mozgatja azokat, akik „jóindulatú behemótként” emlegetik, és képesek ilyen mondatot papírra vetni: „Nem jót akart az Egyesült Államok Vietnamban, Irakban és Afganisztánban is?” (Jeszenszky Géza, Magyar Nemzet, 2023. február 12.)

Jóindulatú behemót? Inkább egy elszabadult hajóágyú, amely a „barátaira” legalább annyira veszélyes, mint az ellenségeire. Lám, a legjobb „barátját”, Ukrajnát az utolsó emberig háborúztatja.

Ilyenkor, az elkövetett bűnök tételes és hosszadalmas fölsorolása után szokott eljönni a pillanat, hogy az elvakult atlantista – végső érvként – közli: „De még mindig jobbak az amerikaiak, mint a kommunisták!” Továbbá: „Mi akkor is a Nyugathoz tartozunk.” A válaszom erre: „Dehogy jobbak, csupán mások, viszont kétségtelenül ügyesebben hazudnak, hatékonyabb a propagandájuk, mint Goebbelsé. Lám, hozzánk is mennyi dollárt küldenek a lakájmédiájuknak, atlantista bólogató jánosaiknak. És nem, mi nem vagyunk a Nyugat, mi nem gyarmatosítottuk a világot, nem erőszakoljuk rá másokra az elmebetegségeinket. Mi Közép-Európa vagyunk. Se nem Kelet, se nem Nyugat.”

Borítókép: a felrobbantott Északi Áramlat vezetékből bugyog a gáz (Fotó: MTI/ EPA/ TT Hírügynökség/svéd parti őrség)