Árulkodó módon a baloldali lapokban sem tették szóvá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyetlen szóval sem reagált Gyurcsány Ferenc összefüggéstelen, zavaros fenyegetőzéseire, amit hétfőn napirend előtti reagálásában előadott. Nyilván mindenki érezte, hogy a bukott baloldali kormányfő oly mértékben túlment a komolyan vehetőség és szalonképesség határán, amit a miniszterelnök már jobbnak látott észre sem venni. Az őszödi hazugsághencegő, aki mindmáig büszke arra, hogy végigverette saját lakosságát és az államot gyakorlatilag csődbe vitte, annyira elment a szélsőbaloldal irányába, hogy ez már a baloldalon is kínos.
Mondják sokan: Gyurcsány régi elévülhetetlen bűneit, piszkos cselekedeteit azért kell emlegetni újból és újból, hogy a mai felnövő nemzedékek nehogy sötétségben maradjanak a 2006-os nemzetverető felől. Ez kétségtelenül igaz, ám ezen úrinak egyáltalán nem nevezhető ember a jelenben is bőségesen tesz arról, hogy a fiatalok – bármennyire is felszínesen is tájékozódik jelentős hányaduk politikai kérdésekben – a lehető legrosszabb véleménnyel legyenek róla. Az a fajta gyűlöletturbózás, amit művel, minden jóérzésű embert taszít még akkor is, ha akár életkori okok miatt csak hallomásból ismeri bűnös múltját.
Van azonban ennek a kormány elleni féktelen fenekedésnek, uszításnak egy olyan vetülete, ami nem került annyira reflektorfénybe. Gyurcsány és politikai keretlegényei tudniillik nem is a kormánypártok, a jobboldal ellen folytatják a legádázabb harcot. Gyurcsány nagy kamfpja legfőképpen a konkurens baloldali pártok, politikusok kicsinálására, eltüntetésére irányul. Amikor az őszödi hazugságrekorder kiadta a Rákosi Mátyás legsötétebb napjait idéző jelszót, miszerint aki nincs velük, az ellenük van, valójában nem a konzervatív kabinet, hanem a papíron saját elv- és oldaltársai elleni offenzívát hirdette meg. A Házban ezt úgy fogalmazta meg kirohanásának zárásaként: „Aki hazafi, az velünk van!” Vagyis a DK-val.
Más nyilatkozataiból is lehet tudni: nem elégszik meg azzal, hogy bárki baloldali csak passzívan, félszívvel, tessék-lássék legyen velük, pusztán deklarálva a DK céljaival való azonosulást. Nem, ez Gyurcsánynak kevés, neki az kell, hogy mindenki harcoljon az Orbán-kormány ellen, máskülönben rásüti a bélyeget, hogy a Fideszt segíti. Rákosi, a sztálinista vezér még személyi kultuszának, hatalmának zenitjén sem ment odáig, hogy a nem elég harcos reakció- és polgárüldözőket is árulónak stigmatizálja.
Tévesen alakult ki tehát az a közhiedelem, hogy a Szemlőhegyi úti villabitorló kizárólag a kormánypártok ellen vív engesztelhetetlen háborút. Egyik kedvenc szófordulatával: egy frászt!
Bár a Fidesz-kormányt a pokolba kívánja, és ha rajta múlna, egy perc alatt olyan helyre küldene minden jobboldali politikust és közembert, amihez képest Recsk üdülőtelep volt, rájött, hogy megbuktatása külső segítség, intervenciós csapatok behívása nélkül irreális cél. Addig viszont le akarja darálni a baloldali kis pártokat, hogy a DK legyen az egyedüli erő az ellenzéki oldalon. Ehhez pedig permanens, kíméletlen háborút kell folytatnia a liberálbalos párttörmelékek ellen, egészen a megsemmisülésükig.
A nagy bibi azonban az a terve szempontjából, hogy Magyarországon nyíltan szélsőséges párt választást még sohasem tudott nyerni törvényes körülmények között. Így aztán ezzel a militáns szélsőbaloldali retorikával, politikával csupán egyet ér el: lehetetlenné teszi, lenullázza a baloldal választási esélyeit. A magyarok ugyanis szerencsére sehogy sem kérnek egy újrateremtett Rákosi-rendszerből.
