Edina 2024. február 26.
logo
A tudatos polgár – Ne hagyjuk, hogy kiűzzenek minket a globális platformokról, de kínáljunk alternatívát is!

HunTube-ot a magyarnak?

Huth Gergely
2023.03.29. 04:40
HunTube-ot a magyarnak?

„Elfogadhatatlan, hogy egy médiatartalmak közvetítésére létrehozott platformszolgáltató saját szerződési feltételeit megszegve érdemi magyarázat nélkül távolítsa el egy Magyarországon nyilvántartásba vett, a magyar jogszabályoknak mindenben megfelelően működő, a magyar jogszabályokat nem sértő tartalmat közzétevő médiaszolgáltató csatornáját. Támogatásunkról biztosítjuk a szerkesztőséget, és arra biztatjuk a Pesti Srácok kiadóját, hogy minden jogorvoslati lehetőséget vegyen igénybe a globális cenzúra ellen, és mutassa meg a világnak, hogy a platformszolgáltatók tevékenysége igen, de önkénye nem lehet határtalan” – írja a Magyar Nemzeti Médiaszövetség hétvégi állásfoglalása, amelyet – szolidaritásból példát mutatva – a nemzeti sajtó szinte teljes egésze leközölt.

Pénteken ötkor, a Google budai székháza elé megszervezett demonstráción, majd a bíróságon a PestiSrácok.hu eleget tesz a szövetség biztatásának. Már csak azért is, mert bolsevik módszerekre emlékeztet és igazán vérlázító, hogy miközben a YouTube-ot működtető Google a szerkesztőséget még csak nem is informálta a PS TV néven futó, igen népszerű közéleti videócsatorna teljes letörlésének okáról, addig a világcég magyarországi képviselete pár nappal későbbi sajtóközleményében már a gyermekek védelmével indokolta a brutális cenzúrát.

Ízlelgessük: az a Google likvidálja a pedofilügyek feltárásában mindig is élen járó PS csatornáját, amely amúgy világszerte elnézi a draq queenek, óvodai transzgerillák és mindenféle válogatott pederaszták tobzódását a felületén. Annak a háttérhatalomnak a lerakata meri a szájára venni a gyermekek védelmének ügyét, amely totális támadást indított a magyar gyermekvédelmi törvény ellen! Sztálin is megnyalná mind a tíz ujját a szellemi örökösök leleményességét látva!

Ugyanakkor sokkal többről van szó, mint egy-egy szerkesztőség harcáról a globális szörnyeteggel szemben. A kérdés az: meg tud­juk-e védeni a szólásszabadságot Magyarországon? E hasábokon már közhely, hogy a sajtó- és szólásszabadság lassan hungarikumnak számít. Nemcsak a nyugati világot tarolta le a woke véleményterror és a liberálbolsevikok totális médiadiktatúrája, hanem apránként elszívják a friss levegőt Közép-Euró­pában is. A globalista háttérhatalom médiaoffenzívája Varsótól Bukarestig töretlen, az Európai Bizottság és az Európai Parlament támogatásaival gazdagon kistafírozott Soros-féle médiahálózat szinte mindenhova bevásárolta magát. Nem véletlen, hogy (mit sem törődve a világháború rémképével) önfeladó módon egyre-másra globalista kormányokat választanak meg a V4-ek és más közép-európai országok polgárai, akik nemrég még a patrióta politika felé kacsingattak. Rájuk már hatott az agymosás.

Köztudott az is, hogy a bolsevik sosem elégszik meg a saját elveinek propagálásával, hanem az ellentétes hangok elhallgattatására tör. Ezért üldözik világszerte a konzervatív, nemzeti véleményformálókat és a valós hírek közlőit a legnagyobb internetes közösségi oldalakon, ezért erősítik fel e platformok csinovnyikjai újra és újra a woke cenzúrát. Ezt a véleménydiktatúrát neveztük el pár éve „kibersztálinizmusnak” – a kifejezés önmagáért beszél.

A magyar polgári közép, a nemzeti blokk mindig is elkötelezte magát a szólás- és a sajtószabadság mellett. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A nemzeti kormányok (az Antall–Boross-kormányokat is nyugodt szívvel ide vehetjük) a hatodik kormányzati ciklusban adják tanúbizonyságát, hogy náluk nem része a politikai eszköztárnak a másik oldal elhallgattatása. A baloldal ellenben, amikor csak tehette, nemcsak nemzetére, de a szólásszabadságra is rárontott. Ez az ő credójuk, nemcsak itthon, de szerte a világban.

Most, hogy a balosok itthon hosszú ideje csak kívülről nyomhatják oda savanyú és sóvár arcukat a hatalom kirakatához, a nemzetközi elvtársak segítségével igyekeznek kiélni régi bolsevik vágyaikat. Így történhet meg, hogy a közösségi médiaplatformok („véletlenül sem” az RTL, a 444 és a Telex gyakornokaiból verbuvált) pribékjei újra és újra lecsapnak a nemzeti oldal csatornáira. Ugyan a 2022-es választási kampány időszakát egyfajta kegyelmi állapotként könyveljük el, de ne feledjük: azóta szemrebbenés nélkül likvidálták Bohár Dániel, majd Deák Dániel nagy hatású Facebook-oldalát, előtte pedig mindennapos volt a cenzúra. A 2019-es önkormányzati választási kampány hajrájában gyakorlatilag az összes nemzeti médium promóciós fiókját felfüggesztette a Facebook. YouTube-videók és csatornák törlésére is bőven akad példa az elmúlt évekből, miközben éppen felkészülnek a Twitter és a TikTok „pionír lendvai ildikói” is.

Ilyen előzmények után kell újra feltenni a kérdést: mit remélhetünk a minket szívből gyűlölő techóriásoktól és azok hazai emberei­től? Szabad-e kattintásainkkal, tartalmainkkal etetni a szörnyeteget? A válaszról jobboldali berkekben évek óta heves vita folyik, és alighanem helytelen volna igennel vagy nemmel felelni a kérdésre. A megoldás az arany középút lehet: ott kell lenni, maradni, ahol a közönség ma a közéleti tartalmakat keresi, tehát főként a YouTube-on és a Facebookon, de figyelni kell az előremutató külföldi példákra, és ki kell építeni a saját felületeinket!

Amikor ezek a kérdések négy-öt évvel ezelőtt húsba vágók lettek, még elképzelhetetlen volt az alternatív megoldás. Akkor az önkéntes száműzetés a potenciális néző- és olvasóközönségünk nagy részének elhagyását jelentette volna. Azóta viszont sokat változott a világ és a technológia, hiszen például az Egyesült Államok „right brothersei”, azaz a patrióta elvbarátaink nagy sikerrel költöztették át csatornáikat és oldalaikat feltörekvő, új közösségi felületekre. Sőt az internetes tévézés újdonságaként üzletileg is kifizetődő, saját streamportálokat hoztak létre. Régebben a YouTube és a Facebook korlátlan előnyt élvezett az adatforgalom biztosításában, most viszont már szinte minden háztartásban és mobiltelefonon olyan széles sávú netszolgáltatás érhető el, amely elbírja, hogy egyszerre több platformot használjunk.

Mindeközben a nemzet túlélése, szuverenitásunk megóvása szemszögéből létfontosságú, stratégiai eredményeket ért el a kormány, nemzeti nagyvállalkozókkal szövetkezve: így került nemrég magyar tulajdonba a Digi és a Vodafone, így lett az államnak jelentős részvénycsomagja a Yettelben. Ezt a törekvést a közreműködésével az Antenna Hungária Zrt. nagymértékben elősegítette. Előremutató jel, hogy a Mediaworks- és a TV2-csoport is erősítette saját videóplatformjait.

A 2020-as amerikai elnökválasztás kampánya során Donald Trumpot és az ő nézeteit valló médiaszemélyiségeket és influenszereket nemcsak a közösségi médiából, de az internet egy részéről is likvidálták. A legnagyobb szerverparkkal rendelkező szolgáltatók egész egyszerűen letiltották azokat az alternatív fórumokat, ahol a száműzés után is megjelenhettek Trump gondolatai és érvei. Tehát az amerikai liberálbolsik már magáról az internetről is megpróbáltak kitiltani embereket és véleményeket.

Magyarországon ez immár nem történhet meg: itthon ugyanis a fent említett stratégiai bevásárlásoknak és fúziónak köszönhetően az egész országot lefedi a nemzeti tulajdonban lévő, így külföldről cenzúrázhatatlan internet- és kábeltévé-szolgáltatás.

Amikor tehát választ akarunk adni a „kibersztálinisták” véleménydiktatúrájára, a harcban számba kell venni a rendelkezésünkre álló új fegyvertárunkat is. Ne hagyjuk tehát, hogy az alaptörvényünket és az uniós jogot egyaránt megsértve kitaszítsanak minket a globális platformokról, de teremtsük meg a saját, magyar tulajdonú, jó minőségű és az egész nemzeti oldalt összefogó platform­jainkat is! Csak így óvhatjuk meg a szólásszabadság intézményét Magyarországon!

Borítókép: A Pesti Srácok már három évvel ezelőtt is szervezett egy hasonló tüntetést, akkor hétévnyi munkájuk tűnt el a YouTube-ról (Fotó: Pesti Srácok/Horváth Péter Gyula)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.