A régi történet szerint Gül Baba Budán is meg akarta honosítani a rózsaolaj-készítést. Érdeklődött is egy kazanliki bolgártól, hogyan volna ez lehetséges, mire ezt a választ kapta: a rózsának csak a Tundzsa völgyében van illata. Lehet, hogy tényleg így igaz. Ami történik velünk, általunk, értünk, azt mindig a helyi értékén, eredeti formájában szükséges kezelnünk, különben tévútra tévedünk.
A minapi törökországi választásokat világszerte szakértették politikusok, újságírók, elemzők, sokan azonban pusztán a saját rögeszméiket, vágyálmaikat vetítették rá az eseményekre.
Guy Verhofstadt például sok sikert kívánt – idézem – „a bátor, liberális török demokratáknak” a második fordulóra. Amivel pusztán két apró probléma akad. Az első, hogy verhofstadti mércével is kielégítő, bátor, liberális demokraták mint olyanok félig se töltenék meg a Fenerbahce stadionját. Találkoztam Törökországban remek emberekkel, de azok sem liberálisok, sem kretének nem voltak, pláne nem akartak szembefordulni az ország politikai, erkölcsi rendjével, hagyományaival. A másik probléma pedig az, hogy a hatpárti koalícióban – amelyet a belga fogtündér liberálisnak magasztal – akad verhofstadti értelemben véve nettó náci, szélsőjobboldali, iszlamista párt is. Mondjuk ennek sincs nagy jelentősége, ha rendesen viselkednek, talán együtt széderezhetnek majd az ankarai amerikai nagykövettel.