Törökország nem mondható mintademokráciának, de nem is szabad európai mércével mérni. Az Erdogan megjelenése óta örökösen ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) valójában a múltba réved, Kemal Atatürk örökségét siratja, és soha nem volt képes átlépni a saját árnyékán. Esetükben valóban igaz, hogy régen minden jobb volt, hiszen Atatürk pártjaként elveszítették azt az imázst, hogy csakis ők lehetnek az ország vezetői. Kemal Kilicdaroglu pártvezető 2010 óta az ellenzék vezetője, eddig kizárólag veszített, személyes nimbusza pedig messze nem olyan vonzó Törökországban, mint azt a leegyszerűsítő nyugati média sugallja. Ellenpólust képez ugyan Erdogannal szemben, ahogy a CHP is nagy tömegeket tudhat maga mögött, de egyre kevésbé valószínű, hogy a vereségek során megőszült Kilicdaroglu valaha is megtanul-e győzni. Az ő tiltakozása közepette lett Törökország elnöki köztársaság, gazdasági sikertörténet, politikai gigász. A jelenkor jóval kevésbé fényes, mint néhány évvel ezelőtt, Törökország borzasztóan megszenvedi a gazdasági válságot, ez is eredményezte a szokásosnál szorosabb eredményt, de ez elsősorban nem a CHP és Kilicdaroglu sikere, hanem Erdogan és az AKP hibája. A bajnokot viszont egyértelműen le kell győzni, s nem csak néhány hibájából építkezni.

A bizalom láthatóan ma is él Erdoganban, a hagyományosan megjelenő diktátoros-iszlamista cikkek sora leginkább Európában születnek, itt értelmezik így az eseményeket, fekete-fehérré alakítva a választásokat. Pedig nincsenek jók és rosszak, ez nem egy szuperhősös mozifilm. Az ókonzervatív és elképesztően modern Törökországban viaskodik egymással a csillogó, felhőkarcolókkal hivalkodó, értelmiségi fiatalokkal teletömött Isztambul és a mélyszegénységben élő, de reménykedő parasztok lakta Anatólia, a saját politikai világukban élő kurdok, a radikális iszlamista, de amerikai védelmet élvező Gülen-mozgalom s a régi dicsőségét sirató, máig bivalyerős hadsereg. Ez együtt Törökország, amely nem akar visszatérni a múltba, de túl nagy és erős ahhoz, hogy feltétlenül sikeres legyen a jövője, valamint túlságosan is sokan akarják megmondani neki, merre forduljon és hogyan éljen. Erdogan viszont soha nem hallgatott senkire.

Borítókép: Recep Tayyip Erdogan török elnök, az iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelöltje választási kampányrendezvényén Isztambulban 2023. május 13-án (Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu)