Az Európai Parlament előszeretettel foglalkozik a magyar jogállamisággal. Vizsgálódik, majd határozatot hoz. 2010 óta folyamatosan aggodalmát fejezi ki a magyar demokráciával kapcsolatosan. Az elmúlt több mint tíz esztendőben különböző közéleti minőségeimben tapasztalhattam, hogy a magyar kormány minden fontos lépését gyanakvás kíséri. Az európai fórumok, mint egy nagy testvér, aggodalommal figyelik a magyar rendszerváltozás befejezését. Ez történt a magyar alaptörvény, a sarkalatos törvények elfogadásakor vagy a szükséges gazdasági intézkedések bevezetésekor.
Több mint tíz esztendő távlatából azonban az is kiderült, hogy a viták mélyén nem is annyira szakmai szempontok, mint inkább ideológiai árkok húzódnak meg. A történelmi hagyományokhoz és a kultúrához kapcsolódó olyan kérdésekben vannak radikális eltérések, mint például a kereszténység államhoz való viszonya, a család és a házasság fogalma, a migráció, a geopolitikai és kereskedelmi összefüggések vagy a háború megítélése. Mindez meghatározó hatással van a szakmainak tűnő viták rendezésére, sőt azt tapasztalhatjuk, hogy az európai fórumok újabb és újabb területeken próbálnak kifogást találni vagy évekkel ezelőtt lezárt kérdéseket kívánnak újra felmelegíteni.
Napjaink egyik új keletű vitája az akadémiai szabadság kérdése. Ez valóban egy fontos és szent terület. Az akadémiai szabadságról csak kellő tisztelettel és megfontoltsággal lehet szólni, hiszen ez civilizációnk alapja és kultúránk éltetőereje. Az európai intézmények részéről sajnálatosan ez a tisztelet és megfontoltság hiányzik, így állhatott elő az a helyzet, amely a magyar felsőoktatásban résztvevőket rendkívül hátrányosan érinti.
Az európai döntéshozóknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy Magyarország mindenkor büszke volt oktatási rendszerére, a magyar oktatók, kutatók és egyetemi hallgatók hozzájárultak és folyamatosan hozzájárulnak Európa szellemi gazdagságához vagy a világraszóló innovációkhoz. A magyar egyetemisták sokszor vándoréletet éltek, igyekeztek tudásukat gyarapítani más külföldi egyetemeken.
A magyar fiatalok a különböző századok nehézségei között is érdeklődtek a kor kihívásai és az arra adott európai válaszok megismerése iránt, és fáradságot és pénzt nem kímélve járták Európa egyetemeit. Így eljutottak Párizsba, Padovába, Heidelbergbe és más európai egyetemekre. A külföldön megszerzett ismeretekkel felvértezve aztán aktívan részt tudtak venni Magyarország felvirágoztatásában. A megismert kultúrák, nyelvek hatottak rájuk, mint ahogy ők is meg tudták ismertetni hazánkat külföldön. Mindez része az Európa erejét adó sokszínűségnek és változatosságnak. Éppen emiatt elvárható lenne, hogy az európai intézmények tiszteletben tartsák a magyar egyetemeket és felelőtlen döntéseikkel ne nehezítsék meg helyzetüket.