Az ellenzéki kígyó a farkába harap

Elmúlt több mint tizenhárom év, amióta a baloldal ellenzékbe szorult, de azóta sem változott semmi, láthatóan fogalmuk sincs, hogyan kellene politizálni. Ami például 2011-ben jó ötletnek tűnt, 2023-ra – miután már többször is kipróbálták és nem jött be – igencsak lejárt szavatosságú ötletnek számít. De az ellenzék minduntalan ehhez az eszközhöz nyúl: kiderült, hogy az uniós források lehívásának ellehetetlenítéséért lobbiztak. Erről maga Gyurcsány Ferenc számolt be kendőzetlenül egy rádióműsorban: „Valójában az unió azt mondta, hogy akkor kaptok pénzt, ha fölszámoljátok a NER-t. Csak ez bele van öltöztetve egy ilyen jogi köntösbe” – vallott Gyurcsány.

Ez tehát azt jelenti, hogy Brüsszel hazai, baloldali kiszolgálói segítségével meg akarja puccsolni az Orbán-kormányt. Gyurcsány azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az országgal szemben támasztott, úgynevezett 27 mérföldkő csak egy politikai blabla az Európai Bizottság részéről. „Most nincs az a magyar ember – folytatta –, aki ezt a 27 mérföldkövet el tudná mondani, én sem tudom fejből, de mi ezen nagyon sokat dolgozunk […] Nem kell hazudni, mi voltunk ott! Ez volt a dolgunk” – folytatta.

Az talán a legszomorúbb az egészben, hogy erre még büszke is a DK elnöke. Ezen azonban nem kell meglepődnünk, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki a 2004-es hatalomra kerülésétől számítva a 2006-os ciklus végéig hosszú hónapokon keresztül szemrebbenés nélkül hazudozott a választóknak. Ez is biztos „hazafias kötelességnek” számított Gyurcsány környezetében, ahogy most a brüsszeli magyarellenes lobbimunkát minősítette így a bukott miniszterelnök leghűségesebb Sancho Panzája, Molnár Csaba.

További Vélemény híreink

A baloldali magyar politikus a halálba küldené az európai fiatalokat + videó

De vissza az őszödi beszédre! Miután a zárt körben elhangzott szónoklat nyilvánosságra került, a baloldal kegyetlen rendőri brutalitáshoz nyúlt a békés tüntetőkkel szemben. A brüsszeli elvtársakban természetesen akkor fel sem merült, hogy a magyar kormány ellen fellépjen, jogállami vizsgálatokat kezdeményezzen vagy épp visszatartsa az uniós támogatási forrásokat. Gyurcsánynak akkor is jó szövetségeseinek számítottak az uniót körbehálózó globalista körök, és ez mit sem változott azóta.

Gyurcsány a kormányzati hazugságainak alárendelte a teljes államapparátust, a koalíciós pártokat, az MSZP-t és az SZDSZ-t is. Ez utóbbi mint párt már akkoriban eltűnt a sűrű ködben, de az egykori hálózatuk tagjai azért ott szorgoskodnak az ellenzékben. Elég, ha csak Horn Gábort említjük, aki egykori tanácsadóját, Karácsony Gergelyt próbálta kisegíteni a minap azzal, hogy ő is háborúban álló államnak nevezte Magyarországot. De ez sem nagyon jött be, hiába ismételgetik, nem rántják bele az országot a konfliktusba. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék háborúpárti.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka – a lassan, de biztosan felmorzsolódó szocialisták is most szembesülnek Agatha Christie igazságával. Egy biztos, ha 2006 őszén gyorsan menesztik Gyurcsányt, nem így alakul a sorsuk, akár még most is váltópártként emlegethetnénk őket. Most meg az egykori kétharmados kormánytöbbség pártjának már az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése is csodaszámba menne. Nincs már egy árva Mesterházyjuk, Ujhelyiük, Szanyijuk sem, hogy csak a legutóbbi, legismertebb három távozó politikus nevét említsük az elmúlt évekből. Eközben szép sorban igazoltak át az önkormányzati képviselőik és polgármestereik is a DK-ba.

A sors furcsa fintora, hogy épp abba a pártba, amit Gyurcsány alapított. Pedig az elmúlt tizenhárom évben többször is lett volna lehetősége az ellenzék pártjainak megszabadulni Gyurcsánytól. Tavaly ezt azzal ütötték el, hogy a kormányoldal által elfogadott választási törvény módosítása egy listára „kényszerítette” őket. Ez azonban nincs így, ennek hangoztatása csak a legkényelmesebb védelmi pozíció. Biztos vagyok benne, hogy a DK nélküli ellenzék egymással összefogva nem ért volna el rosszabb eredményt, ha vállalják a teljes Gyurcsány-nélküliséget.

További Vélemény híreink

Már rég megvalósulhatott volna, de Brüsszel és a baloldal továbbra is akadályozza a tanárok béremelését

Ez 2018-ban és 2014-ben még inkább igaz lehetett volna. Az egykori Együtt Bajnai Gordonnal az élen – aki véletlenül épp Gyurcsány köpönyegéből bújt elő, lett miniszter, majd miniszterelnök – nagy reményekkel indult, de az akkor még életjeleket mutató MSZP képes volt legyőzni az ellenzéki vetélkedésben, ezért lett Mesterházy Attila a miniszterelnök-jelölt. Sokáig úgy tűnt, Gyurcsánynak nem osztanak lapot, aztán a választások előtt mégis bevették a buliba, így néhány politikussal bejutott a parlamentbe. Annyira gyenge volt, hogy frakciót sem tudott alakítani. De 2018-ban már képes volt a háttérben Botka Lászlót lemondatni a szocialista miniszterelnök-jelöltségről. Botka akkor harcos Gyurcsány-ellenes húrokat pengetett, ez lett a veszte.

Mára persze már elmúlt ez a baja, tavasszal Szegeden mosolyogva fogadta Gyurcsányt, aki beállt mögé a polgármesteri újraválasztása érdekében. 2018-ban így lett Karácsony Gergely a miniszterelnök-jelölt, akkor természetesen elbukott, de mégis befutott főpolgármesternek. 2022-ben – miután Karácsony, a „politikai nagyvad” megfutamodott – Márki-Zay Péter lett a miniszterelnök-jelölt. Az ő elképesztő nyilatkozatai és médiaszereplése mellett a gyurcsányi tehertétel is nehezítette az ellenzék dolgát. E két hatás eredményezte az ellenzék történetének legnagyobb bukását. MZP mára szinte teljesen eltűnt a látóhatárról, viszont Gyurcsány még a totális vereségből is az ellenzék győztese lett. Ma ott tartunk, hogy a teljes baloldalt Cipollaként bűvöli.

A Jobbik az MSZP egykori kormányzását kiszolgáló Dávid Ibolya-féle MDF-hez hasonló „jobboldali” szövetséges párttá szelídült. Karácsony Gergely akkor keménykedik Budapest élén, amikor a DK-elnök megüzeni, nincs helye a limonádéskodásnak, neki kell menni a kormánynak. A Momentum is akkor kezd a karmelitánál kordonbontásba, amikor a Szemlőhegyről az visszhangzik, hogy az utcára kell vonulni, mindenhol be kell tartani a kormánynak. Pedig tavaly még azt hitték, a fiatalos lendületükkel legyűrik Gyurcsányékat. Egyáltalán nem így lett. Annyira belelovallták magukat tavasszal a tüntetésekbe, hogy észre se vették: egyedül vannak a „barikádokon”, a DK-sok meg sehol.
Most azt gondolják, hogy legalább uniós manőverezéseikkel tromfolni tudják Gyurcsányt. Ezért paroláztak, fotózkodtak mosolyogva a minap az uniós pénzek visszatartásában nagy szerepet játszó Vera Jourovával. Még Pankotai Lilit, a középiskolás, leginkább gyalázkodásáról hírhedt gyerektüntetőt is hónuk alá csapták, és bevitték a biztos irodájába.

A politikai pedofília újabb megnyilvánulása volt ez a húzás. Tényleg mindent bevetnek, hogy megmaradjon a két brüsszeli székük az EP-ben. Ha nem vigyáznak, az egyre kisebb ellenzéki torta Gyurcsány általi újraszeletelése azzal járhat, hogy eggyel kevesebb momentumos akciózik majd jövő nyártól Brüsszelben.

Már csak az a kérdés, hogy a Donáth Anna–Cseh Katalin duóból melyikük maradhat talpon. Pedig leeshetett volna a tantusz: aki Gyurcsány legjobb tanítványaként azért dolgozik, hogy az uniós források ne érkezzenek meg a magyar vállalkozókhoz, településekhez, annak politikai hitelessége is nagyon gyorsan elillan. Főleg úgy, hogy Budapesten látszólag a pedagógusok fizetésemeléséért tüntetnek az ellenzékiek, miközben az Európai Parlamentben pont azért ügyeskednek, hogy ne kapja meg az erre szánt forrásokat Magyarország. Ebből nem lesz se DK-s, se momentumos szavazatmaximálás!
Úgy fest, hogy az ellenzéki kígyó ismét a saját farkába harap.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője