De vissza az őszödi beszédre! Miután a zárt körben elhangzott szónoklat nyilvánosságra került, a baloldal kegyetlen rendőri brutalitáshoz nyúlt a békés tüntetőkkel szemben. A brüsszeli elvtársakban természetesen akkor fel sem merült, hogy a magyar kormány ellen fellépjen, jogállami vizsgálatokat kezdeményezzen vagy épp visszatartsa az uniós támogatási forrásokat. Gyurcsánynak akkor is jó szövetségeseinek számítottak az uniót körbehálózó globalista körök, és ez mit sem változott azóta.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka – a lassan, de biztosan felmorzsolódó szocialisták is most szembesülnek Agatha Christie igaz­ságával. Egy biztos, ha 2006 őszén gyorsan menesztik Gyurcsányt, nem így alakul a sorsuk, akár még most is váltópártként emlegethetnénk őket. Most meg az egykori kétharmados kormánytöbbség pártjának már az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése is csodaszámba menne. Nincs már egy árva Mesterházyjuk, Ujhelyiük, Szanyijuk sem, hogy csak a legutóbbi, legismertebb három távozó politikus nevét említsük az elmúlt évekből. Eközben szép sorban igazoltak át az önkormányzati képviselőik és polgármeste­reik is a DK-ba.

A sors furcsa fintora, hogy épp abba a pártba, amit Gyurcsány alapított. Pedig az elmúlt tizenhárom évben többször is lett volna lehetősége az ellenzék pártjainak megszabadulni Gyurcsánytól. Tavaly ezt azzal ütötték el, hogy a kormányoldal által elfogadott választási törvény módosítása egy listára „kényszerítette” őket. Ez azonban nincs így, ennek hangoztatása csak a legkényelmesebb védelmi pozíció. Biztos vagyok benne, hogy a DK nélküli ellenzék egymással összefogva nem ért volna el rosszabb eredményt, ha vállalják a teljes Gyurcsány-nélküliséget. 

Ez 2018-ban és 2014-ben még inkább igaz lehetett volna. Az egykori Együtt Bajnai Gordonnal az élen – aki véletlenül épp Gyurcsány köpönyegéből bújt elő, lett miniszter, majd miniszterelnök – nagy reményekkel indult, de az akkor még életjeleket mutató MSZP képes volt legyőzni az ellenzéki vetélkedésben, ezért lett Mesterházy Attila a miniszterelnök-jelölt. Sokáig úgy tűnt, Gyurcsánynak nem osztanak lapot, aztán a választások előtt mégis bevették a buliba, így néhány politikussal bejutott a parlamentbe. Annyira gyenge volt, hogy frakciót sem tudott alakítani. De 2018-ban már képes volt a háttérben Botka Lászlót lemondatni a szocialista miniszterelnök-jelöltségről. Botka akkor harcos Gyurcsány-ellenes húrokat pengetett, ez lett a veszte. 

A Jobbik az MSZP egykori kormányzását kiszolgáló Dávid Ibolya-féle MDF-hez hasonló „jobboldali” szövetséges párttá szelídült. Karácsony Gergely akkor keménykedik Budapest élén, amikor a DK-elnök megüzeni, nincs helye a limonádéskodásnak, neki kell menni a kormánynak. A Momentum is akkor kezd a karmelitánál kordonbontásba, amikor a Szemlőhegyről az visszhangzik, hogy az utcára kell vonulni, mindenhol be kell tartani a kormánynak. Pedig tavaly még azt hitték, a fiatalos lendületükkel legyűrik Gyurcsányékat. Egyáltalán nem így lett. Annyira belelovallták magukat tavasszal a tüntetésekbe, hogy észre se vették: egyedül vannak a „barikádokon”, a DK-sok meg sehol.
Most azt gondolják, hogy legalább uniós manőverezéseikkel tromfolni tudják Gyurcsányt. Ezért paroláztak, fotózkodtak mosolyogva a minap az uniós pénzek visszatartásában nagy szerepet játszó Vera Jourovával. Még Pankotai Lilit, a középiskolás, leginkább gyalázkodásáról hírhedt gyerektüntetőt is hónuk alá csapták, és bevitték a biztos irodájába. 

Már csak az a kérdés, hogy a Donáth Anna–Cseh Katalin duóból melyikük maradhat talpon. Pedig leeshetett volna a tantusz: aki Gyurcsány legjobb tanítványaként azért dolgozik, hogy az ­uniós források ne érkezzenek meg a magyar vállalkozókhoz, településekhez, annak politikai hitelessége is nagyon gyorsan elillan. Főleg úgy, hogy Budapesten látszólag a pedagógusok fizetésemeléséért tüntetnek az ellenzékiek, miközben az Európai Parlamentben pont azért ügyeskednek, hogy ne kapja meg az erre szánt forrásokat Magyarország. Ebből nem lesz se DK-s, se momentumos szavazatmaximálás!
Úgy fest, hogy az ellenzéki kígyó ismét a saját farkába harap.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Mirkó István)