10. Hobo: Nagyon fáj
Az első a nyolcvanas évek eszmélésének időszakából Hobo zenéje. Vadászat című lemezét ismertem meg először, amely a vadászat asszociációiba ágyazva, történelmi és társadalmi keresztmetszetekben jeleníti meg az üzenetét. Ezekben – a megjelenés idején még – többértelmű politikai utalások is elhangzottak. Majd ahogy teltek az évek, úgy értettem meg az erőteljes bluesokat és a keserves balladákat. József Attila jajkiáltását Nagyon fáj című versében számomra Hobo mély hangja adja vissza a leghitelesebben.
Hallja, míg él/ Azt tagadta meg, amit ér./ Elvonta puszta kénye végett/ kivül-belől menekülő élő elől/ a legutolsó menedéket.
9. Kaláka: Ki vagyok én?
Közel állnak hozzám a megzenésített versek. Ezek közül is kiemelkedik a Kaláka együttes, régi és mai magyar, közöttük számos határainkon túl élő és más nemzetiségű költők verseire írt dalaival. A nyolcvanas évek végén ismertem meg Szergej Jeszenyin verseinek megzenésített változatait előadásukban, amelyek olykor önmagam keresésében is jelentős szerepet játszottak. Jeszenyin Ki vagyok? című verse örök klasszikus számomra:
Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,/ szemem kékjét homály itta fel./ Mellékesen élek itt a földön, épp csak úgy… együtt a többivel.
8. Presser Gábor: Nagy utazás
A kilencvenes évek elején láttam a Sose halunk meg című filmet, és hallottam először a Nagy utazás című főcímdalát. A film és a dal egymást erősítve lett az 1993-as év sikertörténete. A keserédes dal ma is visszahozza annak az időszaknak a hangulatát, a szenvedélyét, az elvágyódás megfogalmazását számomra. Presser Gábor jellegzetes orgánuma tette halhatatlanná a harminc éve megjelent szerzeményt, Dés László zenéjét és Bereményi Géza szövegét sokan szívünkbe zártuk:
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,/induljunk el hát megint,/Gyere velem most az ígéret szerint!
7. Kormorán: Mindennapi szerelmünk
A Kormorán együttest sem kell bemutatni senkinek, megannyi színpadi mű, opera, valamint filmzene bizonyítja a zenekar sokszínűségét és alkotóerejét. A legendás együttes zenéjében egyedi módon ötvözi a Kárpát-medence népzenéjének motívumait és a modern rockzenét. Hangszereik között megtaláljuk az akusztikus népi és a rockzene hangszereit is, ez adja a dalok különös hangzásvilágát. Az 1987-ben kiadott Szerelmes énekek című albumuk a szerelem különböző állomásait érzékelteti dalaival. Hallhatók a lemezen József Attila-versek Varga Miklós kitűnő tolmácsolásában, vagy Szirtes Ágitól A szerelmes nimfa című Mészöly Dezső-költemény. A lemezről Gál Péter és Fazekas László dalát választottam, amelyet Keresztes Ildikó és Varga Miklós énekel elemi erővel:
Szerelmem, ha rám vadásznál,/ A lőtt vad szégyen a háznál!/ Kenyerem légy, kérem, szegd meg,/Mindennapi szerelmünket.
6. Cseh Tamás: Eszembe jutottál
A magyar könnyűzenében nincs Cseh Tamáshoz fogható énekes-előadó. Ezt bátran ki merem jelenteni, hiszen egyedülálló műfajt teremtettek Bereményi Gézával, amihez sokat tett stílusa, sajátos hangszíne és előadásmódja. Olyan természetességgel szólnak dalai, hogy az ember azt érzi: itt és most, csak neki írták. A szövegek nagyon erős korrajzok, görbe tükröt tartottak minden korszaknak. Cseh Tamás mértékadó személyiség volt, aki megvetetett minden szélsőséget, gyűlölködést, ezt mutatta indián volta is. Sok kedvenc dala közül az Eszembe jutottál címűt választottam a Levél nővéremnek 2. című lemezről.
Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,/Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy./ Valami helyett most/Már megint, már megint/Eszembe jutottál./Egy óriás kezében játék,/ Ez vagyok én, hajlít és tördel,/Szétszakít, játszik./Szétszakít, játszik.
5. Pokolgép: Hol van a szó
Sokan nőttünk fel a Pokolgép zenéjén, amely az Ossian mellett talán a legismertebb hazai metálzenekar. Igaz, már nem ugyanaz a felállás, mint a ’90-es években, de vannak számaik, amelyek sosem mennek ki a divatból, újra és újra felfedezzük a zene és a szöveg erejét. Ezek közé tartozik a Hol van a szó című daluk is.
Mondd hol van a szó, amit nem mondtam el/ Amit érzek belül/Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó
4. Révész Sándor: Vigyázz a madárra!
Ha volna két életem, Kívánj igazi ünnepet, Becsület, Szabadnak születtem – elég a dal címét olvasnunk, máris halljuk azt a különleges hangot, ami Révész Sándort juttatja azonnal eszünkbe. Egy egész nemzedék találta meg dalaiban önmagát. A Piramis zenekarral elképesztő volt a sikerük. Révész Sándor 1971 és 1981 között töltött el tíz aktív évet a pályán, a szólókorszakai mindig időszakosak voltak. 1985-ben egy önálló lemezzel tért vissza a hazai könnyűzene porondjára, amelyen egyéni hangvételű, igényes rockzenét képviselt. Nagy hatással volt rám erről a lemezről a Vigyázz a madárra! című lenyűgöző dala, zenéjében és témájában is.
Ember, a világ két kezedtől sír/ Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt/A másik tudod bőven várhat rád/Építsd a kertet hát tovább/s közben a Mindent jól vigyázd!
3. Ghymes: Tánc a hóban
Későn ismertem meg a felvidéki Ghymes együttes dalait. Annál nagyobb erővel hatott rám a zenéjük, amely magyar, közép- és kelet-európai gyökerekből táplálkozik. A népzenei alapok, a saját alkotó elképzelések és improvizációk alapján alakult ki egyedi hangzásviláguk, amely varázslatos átjárás az autentikus népzene és a népzenei alapú szerzői zene között. Szövegeikben visszaköszön a klasszikus- és népköltészet, de Szarka Tamás irodalmi értékű verseit is felfedezhetjük bennük. A Rege a Ghymes együttes hatodik nagylemeze és első platinalemeze. Ezen az albumon már a kiforrott Ghymes-hangzást találhatjuk, mint a Tánc a hóban című, különleges hangzásvilágú és ritmusú dal, amely szinte beszippantja az embert.
Édesem, csak lélegezz,/Mint a túlvilág./Táncba csalt s most így szuszog,/Szép, de fáj a tánc.
2. Ákos: Felemel
Ákos dalai régóta nagyon közel állnak hozzám. Most mégis egy közelmúltban megjelent számát idézem e válogatásba. Édesapám halála óta a Felemel című dalát mai napig sem tudom könnyek nélkül hallgatni. Sokunknak jelenti ez a dal az apákról való megemlékezést, megérinti szívünket és visszahozza a gyermekkori emlékeket. Sőt: felteszi a kérdést, hogyan tegyük jobbá a a világot.
Apa látod, mivé tesszük a világot, nem hiszem el/ A hiányod arra tanít legyek én aki mer./Te is látod, mivé tesszük a világot nem hiszem el, a hiányod, arra tanít a teher engem is felemel.
