10. Hobo: Nagyon fáj
Az első a nyolcvanas évek eszmélésének időszakából Hobo zenéje. Vadászat című lemezét ismertem meg először, amely a vadászat asszociációiba ágyazva, történelmi és társadalmi keresztmetszetekben jeleníti meg az üzenetét. Ezekben – a megjelenés idején még – többértelmű politikai utalások is elhangzottak. Majd ahogy teltek az évek, úgy értettem meg az erőteljes bluesokat és a keserves balladákat. József Attila jajkiáltását Nagyon fáj című versében számomra Hobo mély hangja adja vissza a leghitelesebben.
Hallja, míg él/ Azt tagadta meg, amit ér./ Elvonta puszta kénye végett/ kivül-belől menekülő élő elől/ a legutolsó menedéket.
9. Kaláka: Ki vagyok én?
Közel állnak hozzám a megzenésített versek. Ezek közül is kiemelkedik a Kaláka együttes, régi és mai magyar, közöttük számos határainkon túl élő és más nemzetiségű költők verseire írt dalaival. A nyolcvanas évek végén ismertem meg Szergej Jeszenyin verseinek megzenésített változatait előadásukban, amelyek olykor önmagam keresésében is jelentős szerepet játszottak. Jeszenyin Ki vagyok? című verse örök klasszikus számomra:
Ki vagyok? Csak álmodom, tűnődöm,/ szemem kékjét homály itta fel./ Mellékesen élek itt a földön, épp csak úgy… együtt a többivel.
8. Presser Gábor: Nagy utazás
A kilencvenes évek elején láttam a Sose halunk meg című filmet, és hallottam először a Nagy utazás című főcímdalát. A film és a dal egymást erősítve lett az 1993-as év sikertörténete. A keserédes dal ma is visszahozza annak az időszaknak a hangulatát, a szenvedélyét, az elvágyódás megfogalmazását számomra. Presser Gábor jellegzetes orgánuma tette halhatatlanná a harminc éve megjelent szerzeményt, Dés László zenéjét és Bereményi Géza szövegét sokan szívünkbe zártuk:
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,/induljunk el hát megint,/Gyere velem most az ígéret szerint!
7. Kormorán: Mindennapi szerelmünk
A Kormorán együttest sem kell bemutatni senkinek, megannyi színpadi mű, opera, valamint filmzene bizonyítja a zenekar sokszínűségét és alkotóerejét. A legendás együttes zenéjében egyedi módon ötvözi a Kárpát-medence népzenéjének motívumait és a modern rockzenét. Hangszereik között megtaláljuk az akusztikus népi és a rockzene hangszereit is, ez adja a dalok különös hangzásvilágát. Az 1987-ben kiadott Szerelmes énekek című albumuk a szerelem különböző állomásait érzékelteti dalaival. Hallhatók a lemezen József Attila-versek Varga Miklós kitűnő tolmácsolásában, vagy Szirtes Ágitól A szerelmes nimfa című Mészöly Dezső-költemény. A lemezről Gál Péter és Fazekas László dalát választottam, amelyet Keresztes Ildikó és Varga Miklós énekel elemi erővel:
Szerelmem, ha rám vadásznál,/ A lőtt vad szégyen a háznál!/ Kenyerem légy, kérem, szegd meg,/Mindennapi szerelmünket.