10. Máté Péter: Minden szónál többet ér egy dal (1979)

Jó dolog rábukkanni ismert, nagyon népszerű előadóknak alig ismert dalaira, amelyek nem folynak minden rádióból, és talán éppen ezért alig tudunk róluk. Máté Péternek találtam néhány ilyen „rejtett”, nem túl populáris dalát az utóbbi években. 

Ezek közül mostanában a legtöbbet a Minden szónál többet ér egy dal címűt hallgattam. Egyszerűségével és pozitív kicsengésével ragadott meg, miközben nagyon erősen visszajön belőle a hetvenes- nyolcvanas évek hangulata, életérzése. Amikor az emberi viszonyok maguktól értetődőbbek voltak, és innen nézve úgy tűnik, hogy a barátság sok mindent felülírt. Nagyon termékeny könnyűzenei időszak ez egyébként itthon és nemzetközi szinten is, nem nehéz jó magyar dalokat találni ezekből az évekből.

9. Cseh Tamás–Bereményi Géza: Fegyverszünet (1979)

Szintén nem túl ismert Cseh Tamás Fegyverszünet című dala, az egyik legjobb magyar dalszerző, Bereményi Géza szövegével. Az elmúlt rendszer nyomasztó társadalmi feszültségét egy kalandon keresztül néhány filmszerű képbe sűríti a szerző. Egy falubeli bringázáson, ahol a kitelepített gróflánnyal, Annamarival „elszálltak” – jelentsen az bármit is – és abban a pár percben ami „külön volt mind összefolyt”. Bereményivel együtt a kor fiataljainak reménye szólal meg, a rájuk erőltetett osztályidegenségből fakadó gyűlölet kultuszával szemben – szerintem nagyon izgalmas megfogalmazásban. Kegyelmi pillanat, egy pár percre megélhető világbéke, amit számomra sugall ez az ének, olyan egység, ami akkor is és most is illúzió volt.

8. Máté Péter: Bárhol is élsz 

Visszatérve Máté Péterre és a nem túl ismert szerzeményeire, mivel egyike a legszebb magyar szerelmes dalok előadójának, ezek között is találunk olyat, ami nem az agyonjátszott számai közé tartozik. Számomra a Bárhol is élsz és az Orient expressz című dalai az elmúlt évek felfedezései közé tartoznak. Halász Rudolf és Behár György dala egyszerű szövegével, hangszerelésével és dallamvilágával a szerelem mindent elsöprő erejéről beszél olyanfajta romantikával, ami a mostani dalokból nekem hiányzik. 

7. Európa Kiadó: A tied akarok lenni (1992)

A nyolcvanas évek undergroundja elsősorban a gimnáziumi évekre emlékeztet, akkor fedeztük fel és hallgattuk sokat ezeket a dalokat és így visszagondolva sok részét nem is érthettük annyira, vagy láthattuk át, mint később, bölcsebb fejjel. A tied akarok lenni a végzetes szerelem végletes állapotait villantja meg, Menyhárt Jenő előadása pedig akkor is és most is nagyon erős. Az egy pillantással kezdődik el, és az őrületben ér véget sorokkal az ember a szakítás időszakának idegállapotában tud a leginkább azonosulni. Az 

kezdetű sorok inkább kelet-közép-európai életérzést tükröznek, nem biztos, hogy tőlünk nyugatabbra megértik ezeket a sorokat.

6. Csík zenekar: Ez a vonat (2008)

A magyar folkzenei hagyományokra épülő, világzenei elemeket elegyítő Csík zenekarnak szerintem az egyik remekműve az Ez a vonat ha elindult hadd menjen… kezdetű feldolgozás. A Csík János által összeállított szerzemény eredetileg erdélyi kalotaszegi hajnali, amely azután a kalotaszegi csárdásban majd szaporában oldódik fel. 
A Ferenczi György szájharmonik- játékával kezdődő hétperces szám már az első másodpercben nagyon megérint, Csík János előadása pedig ugyanilyen megrázóan fogalmazza dalba a fájdalmas előjátékot, Majorosi Marianna belépése, majd a Ferenczi Györggyel közös trió bontja ki azt a dalt, ami talán a legszebben mondja el, hogy mennyire egyedül vagyunk a világon. Nagyon szép az átkötés, a gitár szájharmonika közjátékkal, ahogy a fájdalmas sóhajt végül is egy ünnepi, táncos második résszel ragadja ki a melankolikus kezdetből. A kalotaszegi dallam más kortársaknak is ihletadója volt, egyik kedvenc darabomnak, Pintér Béla Parasztoperájának betétdalaként is felcsendült a 

 kezdetű rész.

5. Kardos-Horváth János: Álmodjunk élettel (2021)

A jelenkori alternatív zene egyik leginkább figyelemreméltó alakja szerintem Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere, akinek saját dala az Álmodjunk élettel. Nagyon hiteles dal és sajátos megfogalmazás egy ma visszatérő témáról: a föld megmentésének utolsó esélyéről, fontosságáról. Kardos-Horváth személyisége átlényegíti a dalt, az előadó a zenekar sikerei mellett is annyira közvetlen és emberi tudott maradni, ami még az alternatív zenei világban sem gyakori.

4. Kispál és a Borz: De szeretnék (2003)

Néha a zenei találkozások a több-kevesebb időre összeállt triók, duók a legizgalmasabbak és ezek szülik a legjobb dalokat. Aki szereti az alternatív zenét, biztosan szereti néhány számát Lovasi Andrásnak és a Kispálnak. Engem az utóbbi években a legjobban ritmusvilágával, energiáival a De szeretnék… fogott meg. Németh Juci és Lovasi András játékossága, alkotókedve nagyon jól találkozik ebben a számban. Pont alkalmas arra, hogy végigugráljuk és egy kicsit „szárnnyal fussunk”, ahogy a dal mondja.

3. Csík zenekar: Hazám, hazám (2020)

Az összetartozás napjára írt dalt nem tudom úgy meghallgatni, hogy ne könnyezzek. Azt hiszem, nem nehéz a dal erejét bárkinek megértenie, 

 A közös felvétel Trianon 100. évfordulójára született csaknem két tucat, a zene világának különböző műfajaiból érkező legkiemelkedőbb alkotókkal. Az utóbbi idők egyik legszebb könnyűzenei összefogása, a klip pedig méltó aláfestés. 

2. Ghymes: Szárnyaskezű szeretők (2000)

A Ghymes hangzásvilága, Szarka Tamás költészete és előadása mindig lenyűgöz, de dalai közül is kiemelkedik a Szárnyaskezű szeretők. Elképesztően erős képek, hangszerelés, előadás, szenvedély a kelet-európai népzenei hagyománynak különösen izgalmas keveréke. Benne az egyik kedvenc dalrészletem, a Jobb lesz jövőre a tavaly.

1. Ákos: Felemel (2019)

Ákosnak ezt a dalát már a keletkezés évében megszerettem, nemrég azonban olyan felszabadítóan hatott rám, amikor egy budapesti klubban hangosan játszották, hogy újra rendszeresen hallgatni kezdtem. A Felemel nekem nemcsak egy fiú őszinte vallomása az apának, aki nincs már köztünk, de az énekes-dalszerző többi munkájához hasonlóan nagyon erős korreflexió és aggodalom a világ pusztulásáért. De mindezek mellett egy fontos gondolat megfogalmazása egy lírai dalban arról, hogy 

+1 Michael Kropf: Egyszer véget ér a lázas ifjúság 

Megint Máté Péter és végre egy mindenki által ismert népszerű dala, amit ezúttal nem másik nyelvre, hanem egy közös nyelvre a tánc nyelvére fordított a nemzetközileg elismert balettművész Michael Kropf, az InterEUropa Balett alapító-igazgatója. Csodálatos, ahogy a fiatalság elvesztését és a hitet lefordítja azoknak, akik nem hallgathatják Máté Péter és S. Nagy István közös szerzeményét. 

A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet újságírója 

Borítókép: Csík János (Fotó: Polyák Attila)