7. Európa Kiadó: A tied akarok lenni (1992)

A nyolcvanas évek undergroundja elsősorban a gimnáziumi évekre emlékeztet, akkor fedeztük fel és hallgattuk sokat ezeket a dalokat és így visszagondolva sok részét nem is érthettük annyira, vagy láthattuk át, mint később, bölcsebb fejjel. A tied akarok lenni a végzetes szerelem végletes állapotait villantja meg, Menyhárt Jenő előadása pedig akkor is és most is nagyon erős. Az egy pillantással kezdődik el, és az őrületben ér véget sorokkal az ember a szakítás időszakának idegállapotában tud a leginkább azonosulni. Az 

kezdetű sorok inkább kelet-közép-európai életérzést tükröznek, nem biztos, hogy tőlünk nyugatabbra megértik ezeket a sorokat.

6. Csík zenekar: Ez a vonat (2008)

A magyar folkzenei hagyományokra épülő, világzenei elemeket elegyítő Csík zenekarnak szerintem az egyik remekműve az Ez a vonat ha elindult hadd menjen… kezdetű feldolgozás. A Csík János által összeállított szerzemény eredetileg erdélyi kalotaszegi hajnali, amely azután a kalotaszegi csárdásban majd szaporában oldódik fel. 
A Ferenczi György szájharmonik- játékával kezdődő hétperces szám már az első másodpercben nagyon megérint, Csík János előadása pedig ugyanilyen megrázóan fogalmazza dalba a fájdalmas előjátékot, Majorosi Marianna belépése, majd a Ferenczi Györggyel közös trió bontja ki azt a dalt, ami talán a legszebben mondja el, hogy mennyire egyedül vagyunk a világon. Nagyon szép az átkötés, a gitár szájharmonika közjátékkal, ahogy a fájdalmas sóhajt végül is egy ünnepi, táncos második résszel ragadja ki a melankolikus kezdetből. A kalotaszegi dallam más kortársaknak is ihletadója volt, egyik kedvenc darabomnak, Pintér Béla Parasztoperájának betétdalaként is felcsendült a 

 kezdetű rész.

5. Kardos-Horváth János: Álmodjunk élettel (2021)

A jelenkori alternatív zene egyik leginkább figyelemreméltó alakja szerintem Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere, akinek saját dala az Álmodjunk élettel. Nagyon hiteles dal és sajátos megfogalmazás egy ma visszatérő témáról: a föld megmentésének utolsó esélyéről, fontosságáról. Kardos-Horváth személyisége átlényegíti a dalt, az előadó a zenekar sikerei mellett is annyira közvetlen és emberi tudott maradni, ami még az alternatív zenei világban sem gyakori.

4. Kispál és a Borz: De szeretnék (2003)

Néha a zenei találkozások a több-kevesebb időre összeállt triók, duók a legizgalmasabbak és ezek szülik a legjobb dalokat. Aki szereti az alternatív zenét, biztosan szereti néhány számát Lovasi Andrásnak és a Kispálnak. Engem az utóbbi években a legjobban ritmusvilágával, energiáival a De szeretnék… fogott meg. Németh Juci és Lovasi András játékossága, alkotókedve nagyon jól találkozik ebben a számban. Pont alkalmas arra, hogy végigugráljuk és egy kicsit „szárnnyal fussunk”, ahogy a dal mondja.

3. Csík zenekar: Hazám, hazám (2020)

Az összetartozás napjára írt dalt nem tudom úgy meghallgatni, hogy ne könnyezzek. Azt hiszem, nem nehéz a dal erejét bárkinek megértenie, 

 A közös felvétel Trianon 100. évfordulójára született csaknem két tucat, a zene világának különböző műfajaiból érkező legkiemelkedőbb alkotókkal. Az utóbbi idők egyik legszebb könnyűzenei összefogása, a klip pedig méltó aláfestés. 

2. Ghymes: Szárnyaskezű szeretők (2000)

A Ghymes hangzásvilága, Szarka Tamás költészete és előadása mindig lenyűgöz, de dalai közül is kiemelkedik a Szárnyaskezű szeretők. Elképesztően erős képek, hangszerelés, előadás, szenvedély a kelet-európai népzenei hagyománynak különösen izgalmas keveréke. Benne az egyik kedvenc dalrészletem, a Jobb lesz jövőre a tavaly.

1. Ákos: Felemel (2019)

Ákosnak ezt a dalát már a keletkezés évében megszerettem, nemrég azonban olyan felszabadítóan hatott rám, amikor egy budapesti klubban hangosan játszották, hogy újra rendszeresen hallgatni kezdtem. A Felemel nekem nemcsak egy fiú őszinte vallomása az apának, aki nincs már köztünk, de az énekes-dalszerző többi munkájához hasonlóan nagyon erős korreflexió és aggodalom a világ pusztulásáért. De mindezek mellett egy fontos gondolat megfogalmazása egy lírai dalban arról, hogy 

+1 Michael Kropf: Egyszer véget ér a lázas ifjúság 

Megint Máté Péter és végre egy mindenki által ismert népszerű dala, amit ezúttal nem másik nyelvre, hanem egy közös nyelvre a tánc nyelvére fordított a nemzetközileg elismert balettművész Michael Kropf, az InterEUropa Balett alapító-igazgatója. Csodálatos, ahogy a fiatalság elvesztését és a hitet lefordítja azoknak, akik nem hallgathatják Máté Péter és S. Nagy István közös szerzeményét. 

A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet újságírója 

Borítókép: Csík János (Fotó: Polyák Attila)