Nos, nagyon úgy néz ki, hogy ezek a cseppet sem szimpatikus hölgyek és urak addig halmoznak hibát hibára, amíg az unió, ez az általuk építgetett repedező, roskadozó tákolmány egyszer csak összedől, s majd a romok alól harsoghatják, hogy minden rendben van. Ukrajna mértéktelen, feltétel nélküli támogatása is egyike az ostoba döntéseiknek.
A fegyverszállítások, az ukrajnai gazdaság, közigazgatás, államapparátus életben tartására küldött hatalmas összegek, a menekültek támogatása hihetetlen terhet rónak a tagországokra. A Zelenszkij elnök által kikövetelt, egyre korszerűbb katonai eszközök ömlenek az országba, egyre jobban elnyújtva a felesleges emberáldozatokkal járó, értelmetlen háborút, de a felelős döntéshozókat ez sem érdekli, hiszen a fegyvergyártók elégedettek.
És mintha mindez nem lenne elég, Brüsszel az ukrán gabonával is idegesíti Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia gazdálkodóit. Tudjuk, hogy a kétes minőségű ukrán gabona nem jutott el azokba a célországokba, ahova állítólag szánták, ezzel szemben eljutott az európai gabonapiacra, rendesen letörve az árakat, hatalmas károkat okozva a gazdáknak.
Az érintett országok kérésére az unió nagy kegyesen pár hónapos behozatali tilalmat rendelt el az ukrán gabonára − amely mellesleg főként amerikai kézben lévő ukrán termőföldről származik −, de a határidőt nem kívánja meghosszabbítani. A tilalmat hazánkkal együtt három ország nemzeti hatáskörben fenntartotta, mire Ukrajna pert indított ellenünk a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO).
Julija Szviridenko ukrán gazdasági miniszter a Lengyelország, Magyarország és Szlovákia ellen indított perrel kapcsolatban többek között kijelentette:
Reméljük, hogy ezek az államok megszüntetik a korlátozásaikat, és nekünk nem sokáig kell a bíróságokon tisztázni a viszonyokat. Szolidaritásra van szükségünk velük és a gazdálkodók érdekeinek védelmében.
A miniszter asszony a gazdálkodók iránti szolidaritásról beszélt, ami egészen elképesztő cinizmus. Egyrészt, mert tudjuk, hogy az ukrán gabona zöme nem az ottani kistermelőktől, hanem idegen kézben lévő termőföldekről származik, másrészt azért, mert az ukránokat nem érdekli a megkárosított lengyel, szlovák és magyar gazdák iránti szolidaritás. Az pedig végképp nem érdekli őket, hogy a rossz minőségű gabonájuk nem felel meg az EU előírásainak.
Nem tudjuk, mi lesz a per kimenetele, de nem véletlenül mondta Nagy István agrárminiszter, hogy az Európai Unió vezetői nem az unió, hanem a nemzetközi, multinacionális nagytőke érdekeit védik. Igaza van, ezt minden intézkedésük alátámasztja.
Talán nem meglepő, hogy az ukránok nem perlik Romániát, pedig a romániai gazdák is aggódhatnak a káraik miatt. Igaz, egy hónappal ott is meghosszabbították a tilalmat, de Marcel Ciolacu miniszterelnök – követve a román különutas hagyományokat – sietett tárgyalni Ursula von der Leyennel és Denisz Smihal ukrán kormányfővel. Ciolacu ezután úgy nyilatkozott, hogy várja az ukrán cselekvési terv bemutatását, és ennek alapján dönt a későbbi lépésekről.
Miféle cselekvési terv jöhet itt szóba? Az ukránok nem véletlenül indítottak pert a gabonájuk uniós piacokra történő bejuttatása érdekében. Sajnos, e tekintetben nem esélytelenek, mert a mai Nyugat politikai vezetői lihegve lesik, miként teljesíthetik az ukránok arcátlan követeléseit. Hogy ezt éppen olyan országokkal szemben teszik, amelyek ukrán menekültek millióit fogadták be és százféle módon segítik Ukrajnát, az nem érdekli őket.
Mit is kellene szeretnünk ezen az Európai Unión?
A szerző író, újságíró
