Régen sem élt mindenki a mesék erkölcsi rendje szerint, de abban nem volt kérdés, hogy mi a jó és a mi rossz. És abban sem, hogy erről beszéltek és ezt tartották követendőnek elmondani utódaiknak. A mai kor legnagyobb veszélye éppen abban áll, hogy a következő generációk előtt már nem mutatjuk fel a jó és rossz közötti különbséget. Nem mutatjuk be azt a morális egységet, amelyre egykoron minden közösség épült. A jó szándék helyett agresszív, arrogáns, önbíráskodó „mesehősöket” kapnak gyermekeink.
Mindezt pedig leöntve a fogyasztói kultúra mázával, amellyel sok-sok huncut krajcárt csalnak ki a szülők zsebéből, akik ezzel kimondatlanul is hozzájárulnak az újabb lélekölő termék előállításához.
A népmese ereje máig abban áll, hogy képes kiállni a jó mellett és bátorítani a legkisebbeket arra, hogy jól cselekedjenek. Egyértelműen foglal állást azok mellett az értékek mellett, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagy a XXI. századi emberiség. A férfi legyen férfi, védelmezze a nőket és harcoljon utolsó csepp véréig, még akkor is, ha ördögökkel, boszorkányokkal kell megmérkőznie. A mesék a kemény küzdelemről, próbatételekről számolnak be, mindazokról, amelyeket ma sokan meg akarnak spórolni. Ahogy a segítségnyújtást is. A „jó tett helyébe jót várj!” eszméje helyett a globalista „mindent nekem, de azonnal” mentalitásának torz képe vált általánossá. Illetve már arra is van példa, hogy a nyúlszívű vitéz szorul a királylány segítségére. Ne is beszéljünk az elfuserált érzékenyítések egész sokaságáról, amelyekben a szegény sárkányt kell megsajnálnunk és elfogadnunk gyarlóságát.
Dehogy! A sárkány fejeit le kell vágni az utolsó szálig, mert különben nem szabadulunk meg a gonosztól.
Az a társadalom, amely lemond ennek vágyáról, olyan utódokat nevel ki, akik képtelen lesznek nemcsak különbséget tenni jó és rossz között, hanem saját érdekeiket is megvédeni. Így pedig eredménytelenül fogják felvenni a harcot, feltéve, ha egyáltalán harcba indulnak olyan örök egyetemes, emberi értékekért, amelyeket az érzékőrző mesehőseink követtek. A magyar népmese napjának talán ez a legfontosabb üzenete, hogy merjük gyermekeinket az eleink által megöröklött tudás szerint nevelni. Ezzel építhetünk kapcsolatot múlt és jelen között, erősíthetjük a köteléket szülők és gyermekek között.
Kapcsoljuk ki a bugyuta meséket, és helyettük merjük gyermekeinket felvértezni olyan csatákra, amelynek eredményeképpen kiállhatnak igazunkért.
A mesékben mindig győzedelmeskedik a jó, ehhez az eszményhez kell igazodni minden nemzedéknek. Ha véghez visszük, akkor boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!