Az USA-nak legyen bátorsága nyílt lapokkal játszani!

Időnként mondogatjuk, hogy nekünk, magyaroknak semmi közünk az ukrajnai háborúhoz, de az a helyzet, hogy nagy nyomás nehezedik ránk annak érdekében, hogy mégis közünk legyen hozzá. Ez ügyben nyomást gyakorol ránk David Pressman, az Egyesült Államok nyomásgyakorló nagykövete, valamint az Európai Unió és a NATO kardcsörtető vezetői, akik amúgy engedelmes szolgái a balliberális Biden-adminisztrációnak.

Azt ugyanis látni kell, hogy ez ügyben a passzátszelet az Atlanti-óceán túloldala felől fújják. Nem Ursula von der Leyen, az EB elnöke, nem Stoltenberg, a NATO főtitkára, és legfőképpen nem Zelenszkij, az ukrán elnök itt a főszereplő. Ők csak engedelmes bábok, akik közvetítik a Washingtonban megfogalmazott diktátumokat.

Nagy baj ez nekünk, mert akik odaátról irányítják Európa és a fél világ sorsát, igencsak jellemtelen emberek. Jellemtelenek azért, mert az ukrajnai háború kapcsán is a demokrácia védelmezőinek szerepében tetszelegnek, holott régóta nyilvánvaló, hogy az egykor példaértékűnek kikiáltott nyugati demokrácia mára üres frázissá silányult. Csak arra jó, hogy az arrafelé élő, elbutított és megtévesztett embertársainkat továbbra is sötétségben tartsa, miként a trágyával etetett gombákat szokás (Márki-Zay Péter után szabadon).

További Vélemény híreink

Nógrádi: Ukrajna már rég kikerült a reflektorfényből

Az a demokrácia, amely csak a balliberális nézetekkel képes azonosulni és markában tartva a „szabad és független” sajtót, elnyomja a neki nem tetsző hangokat, az bizony nem demokrácia. Az a rendszer, amely annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy még az igazságszolgáltatást is eszközként használja a politikai ellenfelekkel szemben, az nem demokrácia, hanem álruhába bújtatott diktatúra, s mint ilyen, hazug és alattomos. Ennél sokkal őszintébb a nyílt diktatúra, mert nem hazudja magát demokráciának.

A balliberális háttérhatalom csapdájában vergődő Amerikai Egyesült Államok jellemtelen magatartását jól tükrözi az ukrajnai háború. Azt ugyanis nem Ukrajna vívja az oroszokkal, hanem az USA. És miként teszi ezt? Nem úgy, hogy kiáll a küzdőtérre, ahogy az egy igazi harcoshoz illik, hanem sunyi módon másokat küld maga helyett a harcba. Jelen esetben az ukránokat.

Amerika (a britekkel karöltve) csak a modern fegyvereket adja, amelyeket jórészt Európával fizettet meg, és persze pénzt is ad, hogy a Zelenszkij-rendszer ne omoljon össze. Joe Biden kormánya úgy próbálja meggyengíteni és sarokba szorítani a keresztény Oroszországot, hogy páholyból nézi, miként teljesítik elvárásait azok, akik a szolgálatába szegődtek.

Nemrég ukrán rakétatámadás érte a Krím félszigeten található Szevasztopolt. A támadás következtében súlyosan megrongálódott az orosz Fekete-tengeri Flotta parancsnokságának épülete, és az egymásnak ellentmondó hírek halott, illetve sebesült áldozatokról is beszámoltak. Az ukránok vállalták és nagy hadi sikerként könyvelték el a támadást. Olekszij Danyilov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács vezetője odáig ment a dicsekvésben, hogy a kommunisták egykori szalámitaktikájára emlékeztető kijelentést tett. Úgy nyilatkozott, hogy „az orosz Fekete-tengeri Flotta fel lesz szeletelve, mint a szalámi”. A BBC szerint a támadást brit gyártmányú Storm Shadow rakétákkal követték el, ami nyilván örömmel tölti el a brit vezetőket, mert valamiért az a meggyőződésük, hogy manapság minden rossz az oroszoktól származik.

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője a történtekkel kapcsolatos sajtótájékoztatón közölte, hogy az ukránok a Szevasztopol elleni támadást amerikai és brit szakértőkkel szoros együttműködésben hajtották végre. A szóvivő hozzátette, hogy az akciót a NATO műholdjai és titkosszolgálati eszközei, valamint az amerikai, illetve a brit különleges szolgálatok segítségével hajtották végre, ami nagyon valószínű, minthogy az ukrán haditechnika igencsak rászorul a nyugati támogatásra.

Elképzelem, vajon mit szólnának ahhoz az USA jelenlegi urai, ha valamelyik szomszédjuk (az óceánok miatt nem sok van nekik) háborúban állna velük, akit az oroszok látnának el korszerű fegyverekkel? Nyilván felkeresnék a pszichiátereiket, mert annak idején már a kubai rakétaválság miatt is teljesen kikészültek.

Persze senkinek nem hiányzik, hogy a két szuperhatalom nyíltan egymásnak menjen, s ezzel véget vessen az emberi civilizációnak, de férfiasabb magatartás lenne az USA részéről, ha végre befejezné ezt a tisztességtelen játszmát. Ha már a háborút ilyen szégyenteljes módon vívja, legalább legyen bátorsága nyílt lapokkal tárgyalni a békéről. Nem kellene szakadatlanul Oroszországot gyalázni, miközben az Egyesült Államok sem különb a Deákné vásznánál.

A szerző író, újságíró