Az idősebb Bush elnök 1990. szeptember 11-én (baljós előjelű nap a későbbi, 2001-es események alapján) az amerikai kongresszus előtti beszédében jelentette ki: a hidegháború végeztével létrejön egy új világrend. Jan Tinbergen Nobel-díjas közgazdász pedig három év múlva, 1993. december 24-én ezt írta a De Telegraaf című holland újságban:
Nem vagyok próféta, de úgy tekintek az Egyesült Nemzetekre, mint az új világkormányra. Eddig nem mutatott fel erőt, a jövőben azonban ez meg fog változni.
Tegyük fel tehát a kérdést: mi is az ENSZ, illetve mi akar lenni? És ki határozza ezt meg?
Először: az Egyesült Nemzetek Szervezetének kezdettől fogva erős köze volt a Rockefeller családhoz, amely már nagyon régóta világkormány létrejöttében gondolkodik, ezt többen közülük – például David Rockefeller, aki 101 éves korában halt meg néhány éve – világosan elmondták a nyilvánosság előtt. Utóbbi 1994-ben ezt mondta az ENSZ gazdasági bizottsága előtt:
A globális átalakulás küszöbén állunk, csak a megfelelő nagy válságra van szükségünk, és a nemzetek elfogadják az új világrendet.
A Rockefeller Alapítvány nagymértékben befolyásolta a második világháború utáni intézményi újjászerveződést, méghozzá világszinten. A mai napig az egyik legbefolyásosabb globalista társulat, a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, CFR, európai leányvállalata a Soros György által 2007-ben alapított Külkapcsolatok Európai Tanácsa, ECFR) jövőről szóló tanulmányait az alapítvány finanszírozta, és ezek a közös törekvések többek között hozzájárultak a Világbank, a NATO és nem utolsósorban az ENSZ létrejöttéhez.
Ban Ki Mun volt ENSZ-főtitkár 2012-ben így fogalmazott a Rockefellerek és az ENSZ szoros kapcsolatáról:
„A Rockefeller család […] az évek során óriási támogatást nyújtott a Nemzetek Szövetségének és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
A Rockefeller dinasztia konkrét segítséget is nyújtott ahhoz, hogy legyen helye az ENSZ épületének: hét hektár földet adományozott az alakuló szervezetnek Manhattanben, 1949. október 24-én le is tették az ENSZ új, New York-i főépületének alapkövét. Azóta is a valahai Rockefeller-földterületen működik az ENSZ központi épülete.
A megszerezhető információk szerint az alapítvány, illetve Rockefellerék kiváló kapcsolatokat ápoltak többek között Kofi Annannal (1997–2006 között volt főtitkár), az említett Ban Ki Munnal (2007–2016), és ugyanez igaz a jelenlegi főtitkárra, a baloldali António Guterresre is (aki korábban a Szocialista Internacionálé elnöke is volt). Guterres 2017 óta főtitkár, s már többször találkozott a Rockefeller család tagjaival is.
Az ENSZ 2015-ben elfogadta az Agenda 2021-et, amely a világ gondjainak megoldására irányult, majd később megszületett az Agenda 2030, 17 célt megfogalmazva a világ jobbításának szándékával… De hogy visszatérjünk a világkormány vagy nem világkormány kérdésére, ennek eldöntése szempontjából
döntően fontos dátum 2019 júliusa, amikor az ENSZ a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (WEF) stratégiai partnerségi megállapodást kötött az Agenda 2030-ig szóló menetrendjéről, a megvalósítás felgyorsítása érdekében.
Jól tudjuk, hogy a WEF vezérkara és tagjai a világkormányzást tűzték ki célul, már régóta ezen ügyködnek, ennek eléréséért különböző, időnként változó taktikákat és stratégiákat vetnek be, amelynek leglátványosabb megnyilvánulása a koronavírus-járvány kirobbanása után szinte azonnal közzétett Great Reset (a Nagy Újrakezdés) koncepció, Klaus Schwab és a ma már brit és nemzetközösségi uralkodó, III. Károly király celebrálásában.
A WEF lényegében véve egy liberális mázzal leöntött neokommunista világtársadalom víziójában gondolkodik, amelyben a nemzetállamok megszűnnek vagy háttérbe szorulnak, és a technokrácia, a gigacégek veszik át igazából a hatalmat az emberek felett,
akik egyfajta „homo globalicusként” (saját fogalmam) fogják élni egyforma, egyhangú, kívülről irányított életüket.
Ez a két szervezet kötött egymással stratégiai partnerségi megállapodást a célok elérésének érdekében. A „partnerség” itt sokatmondó annak eldöntésében, milyen feladatot szán magának az ENSZ a WEF-fel együtt a jövőben.
Az Agenda 2030 többek között magában foglalja az ID2020 programot. Ez nem más, mint egy olyan digitális azonosító rendszer felépítése, amely a világ minden embere számára kötelező lenne, egyfajta digitális identitás kialakítását jelentené. Ez a rendszer túlmutatna az állami adatbázisokon, világméretű személyi azonosítást tenne lehetővé a legkülönfélébb tulajdonságainkat illetően.
Az Agenda 2030 nem titkolja, hogy az egyik legfontosabb cél nem más, mint (egy általuk új fogalommal élve) a köz-magán társulások általános elterjesztése. Ez nem jelent mást, mint a nemzetállamok, a kormányok és a parlamentek eljelentéktelenítését, s azt, hogy a közfeladatok döntő részét a magánvállalatok vennék át az államoktól. Ez lenne a globális piac totális győzelme az állam és a civil társadalom felett. (Jómagam egyébként erről már a 2013-ban megjelent A felülírt demokrácia című könyvemben részletesen írtam.)
