Elvégezve egy gyors idősoros vizsgálatot, a Partizán látványos fejlődését láthatjuk. A 2020. november 2-án alapított Partizán alapítvány összes bevétele az első – tört – évben ötmillió forint volt, amely 2021-re 261 millióra, 2022-re 471 millió forintra növekedett. Ha a 2023. évben az alapítvány csak tartja a 2022. évi szintet, már akkor negyvenszázalékos bevételnövekedést ér el az szja egy százalékoknak köszönhetően. Impozáns növekedés, a növekedésorientált kapitalista gazdasági rendszer bármely szereplője megirigyelné az alig hároméves, papíron kulturális és információs tevékenységet végző közhasznú szervezet, valójában sokkal inkább egy üzleti vállalkozás teljesítményét. Látványos a gyarapodás nemcsak bevételben, de például tárgyi eszközökben is (2021: 41 millió forint, 2022: 122 millió forint), és egészen szép kis nyereséget is realizált az alapítvány: a 2021. évben 80 millió forintot, a 2022. évben 40 millió forintot, ami bevételarányosan harminc százalék, illetve nyolc százalék.

Mielőtt azonban megsajnálnánk őket a nominális és a bevételarányos nyereség ilyetén csökkenése miatt, érdemes rátekinteni a 2021. évben 136 millió forintos nagyságú anyagjellegű ráfordításoknak a 2022. évben 256 millió forintra növekedésére. Ez a tétel tartalmazza ugyanis az alvállalkozói teljesítéseket, és az alacsony költséghányaddal dolgozó, „szoft” termékeket előállító vállalkozások tipikusan ezen az ágon kivett pénzekkel csökkentik a nyereségüket. Annál is inkább, mivel a közhasznú tevékenységből származó nyereség a közhasznú szervezetből nem vehető ki, így abból Gulyás Márton nem tud kenyeret, tejet vagy éppen cipőt vásárolni, a pénzt tehát más módon kell kivenni. Talán nem véletlen, hogy a kiegészítő melléklet szemérmesen hallgat az anyagjellegű ráfordításokon belül az alvállalkozókról.

Sokszor és sokan elmondták, hogy a kapitalista gazdasági rendszer lényege és egyben kényszere a növekedés. Sokan – különösen a Gulyás Mártonhoz hasonló világnézetű politikusok, politikai aktivisták és értelmiségiek – kárhoztatják ezt a rendszert, elsősorban éppen annak növekedésorientáltsága miatt. Nincsen ezzel az állásponttal semmi baj, a folytonos növekedéssel járó erőforrás-felhasználás és kibocsátásnövekedés valóban aggasztó, és legitim viták tárgyát képezheti. A Partizán éves beszámolóit tanulmányozva azonban az derül ki, hogy a Partizán alapítvány egy extrém módon növekedés­orientált, vérbeli kapitalista szervezet. Közben képviselője, Gulyás Márton interjúi során nagy „bociszemekkel” kérdezget extraprofitról, tisztességes haszonról és tisztességtelen gyarapodásról, környezeti és szociá­lis felelősségről, a kapitalista rendszer igaz­ságtalanságairól. És nemcsak kérdezget, hanem kijelent, véleményt nyilvánít, ítélkezik. És ezen kijelentéseivel, véleménynyilvánításaival, ítéleteivel minden esetben a kapitalista rendszert bírálja. Teszi mindezt egy olyan cipőben, amely többe kerül, mint egy vidéki napszámos havi keresete, és amely egy kielégíthetetlen profitétvágyú, jelentős környezeti terhelésért felelős kapitalista nagyvállalat luxusterméke.

Ahogyan egy 2018-as előadásában hangsúlyozta, a kapitalisták által hirdetett szocializmus egy nagyon népszerű kombináció, mivel „ez lehetővé teszi, hogy megtartsd a pénzedet, és mégis jó embernek tűnj.” „Ha körülnézünk azok között az emberek között, akik magukat szocialistának nevezik, elámulunk, hogy milyen anyagi jóléttel bírnak.”

Gulyás Márton tehát egyfelől tipikus kapitalista: a kapitalista gazdasági-társadalmi rendszer előnyeit élvező, egy növekedésorientált, profitmaximalizáló, kapitalista szervezetet vezető vállalkozó, másfelől tipikus szocialista: a kapitalista rendszert bíráló, helyette valamilyen más, alternatív gazdasági-társadalmi rendszert kívánatosnak tartó politikai aktivista, aki azonban – és Roger Scruton szerint ez is egy tipikus szocialista vonás – semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy hogyan nézne ki az általa kívánatosnak tartott gazdasági-társadalmi rendszer.

Kapitalista létezés és szocialista gondolkodás más tekintetben sem zárja ki egymást, amint erre szintén Gulyás Márton szolgáltatott példát az elmúlt időszakban. A svéd közszolgálati televíziónak adott, a magyarországi demokrácia kormány általi felszámolásáról panaszkodó interjúja miatt többen hazaárulónak nevezték, amit ő értetlenkedve fogadott.

Egyet kell tehát értenünk Gulyás Mártonnal: ő nem hazaáruló. Profitmaximalizáló kapitalistaként, egyben szélsőbaloldali politikai aktivistaként ugyanis nincsen hazája, csak működési telephelye, így per definitionem nem lehet hazaáruló.

A szerző közgazdász, politológus

Borítókép: Gulyás Márton (Fotó: Mónus Márton)