Prohászka Ottokár tehát már a XIX. század végére a világban élő, azt tettekkel formáló, evangelizáló egyház megkerülhetetlen vezéralakjává vált, miközben a tudományos és a művészeti elit elismert szereplője is volt. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjává választották, a Szent István Akadémia egyik alapítója volt. 1912-ben megalapította a Szociális Misszió­társulatot, 1916-ban földreformot szorgalmazott az általa nagy aggodalommal és elborzadással szemlélt világháborút megjárt hősök földtulajdonhoz juttatásával; nem tévedünk, ha ezen javaslatban a későbbi Vitézi Rend alapjául szolgáló gondolatot látjuk. 

Radikális társadalompolitikai változásokat kívánt, de mélyen megvetette a liberalizmust és a kommunizmust. Világosan látta az 1918–19-es szabadkőműves és bolsevik forradalmi felforgatások hátterét és valóságát, ez kitűnik a Kárpátia Stúdió gondozásában idén megjelent teljes, cenzúrázatlan naplójából (A szeretet mint erő – naplójegyzetek a világháborútól a vörös diktatúrán át 1921-ig), ebből a szilárdan keresztény optikájú, kendőzetlenül egyenes korrajzból. Az 1919-es vörösterror idején Prohászkát kilakoltatták, házi őrizetbe került. Üdvözölte az ellenforradalmat és Horthy Miklós kormányzóvá választását, ugyanakkor határozottan elítélte a kommunistákat számonkérő tiszti különítmények túlkapásait.

Az új nemzetgyűlésben 1920 és 1922 között Székesfehérvár képviselője volt, és elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés elnöki tisztségét, bár alkatilag idegenkedett a politikától. Ki is ábrándult belőle, kevesellte az úgynevezett keresztény kurzus valódi keresztény erkölcsi tartalmát. Prohászka Ottokárt az utókor liberálisai gyakran nevezik antiszemitának, ám ez nem felel meg a valóságnak. Bizonyos erkölcsi, pontosabban erkölcstelen jelenségeket, mozgalmakat, irányzatokat élesen bírált, de sohasem vett egy kalap alá minden zsidót, nem származási alapon kritizált. Pláne távol állt tőle a biologizáló fajelmélet.

A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben felállított szobrát a második világháború után visszatérő 1918-as hazaáruló, Károlyi Mihály utasítására Faludy György vezetésével döntötték le szociáldemokrata utcai harcosok. A később a recski haláltábort megjárt költő becsületére szóljon, hogy az egykori Új Tükör hetilapnak 1988 nyarán adott interjúban azt mondta, megbánta tettét. A restaurált szobrot egyébként, bár az eredeti kompozíció mellékalakjai nélkül, 1984-ben Székesfehérváron felállították a Prohászka-emléktemplom mellett.

A nagy püspök fáradhatatlan hitvédő és hithirdető volt, lényeglátó főpap, aki magyar nemzete sorsát mindig szívén viselte. Magyarság és kereszténység, hazafiság és katolicizmus elválaszthatatlanul szerves egységet képviseltek világszemléletében. Szellemi hagyatéka ma is biztos iránytű. 

 Ez különösen fontos üzenet ma, amikor az életellenes LMBTQ- és woke sátánizmus már egyházi köröket is megfertőz.

Borítókép: Prohászka Ottokár katolikus püspök (Forrás: Wikipédia)