Magyar misszió Csádban

Tavaly az ENSZ becslése szerint a menekültek és az erőszakkal kitelepítettek száma Afrikában elérte a 36 milliót. Kelet-Afrikában – Szomáliában, Etiópiában, Kenyában, Ruandában, Burundiban, Eritreában, Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban – a folyamatos konfliktusok miatt több millió menekült él. Csád „közép-afrikai útkereszteződésben” elfoglalt helye miatt jelentős regionális szereplő a menekültválságban és a terrorizmus elleni küzdelemben. Számos olyan állam veszi körül, amelyekben az elmúlt évek során súlyos instabilitás volt jellemző, ezért nagyon fontos az Európa felé irányuló migráció feltartóztatása szempontjából. Csád tranzitország a Szudánból és Nigériából Líbiába vezető migrációs útvonalon. Északon Líbia, keleten Szudán, délen a Közép-afrikai Köztársaság, délnyugaton Kamerun, nyugaton Nigéria és Niger határolja, így komoly biztonsági kockázatokkal néz szembe.

A szudáni konfliktus 2023. április 15-i kezdete óta több mint harminckét kelet-csádi határátkelőhelyen keresztül háromszázezer szudáni menekült érkezett az országba. Napjainkban a korábbi menekülthullámokkal érkezettekkel együtt Csád egymillió menekültet fogad be Kamerunból, a Közép-afrikai Köztársaságból, Dárfúrból, Nigériából, azaz minden tizenhét emberből egy menekült. A Csádhoz hasonló országok megsegítéséhez a jelenleginél sokkal több nemzetközi figyelemre, koordinációra és támogatásra van szükség. A helyben cselekvés elmaradása nem lehet opció: az instabilitás átlépi a határokat, a Száhel-övezetben egyre súlyosbodó válságok hatással vannak a globális biztonságra és fejlődésre. Ebben a környezetben a partnerségek minden eddiginél fontosabbak lesznek a mostani válsághelyzetekre adott átfogó válaszok biztosításához.

Becslések szerint Szudánból hatszázezer menekült érkezése várható az év végéig. Még ha az újonnan érkezők száma lassult is a kezdeti heti 25 ezer főhöz képest, naponta csaknem kétezer ember lépi át a csádi határt. A túlzsúfoltság és a higiéniai feltételek hiánya súlyosbítja az egészségügyi kockázatokat, és felveti a vízzel terjedő járványok, például a kolera veszélyét. Az ENSZ a menekültek megközelítőleg felét a spontán határ menti településekről már meglévő és újonnan létrehozott táborokba helyezte át. A befogadó lakosság számára azonban elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra létrehozása vagy megerősítése.

Csádot az emberiség egyik bölcsőjének tartják. Közép-Afrikában, a Szahara és a Száhel-övezet határán fekszik, a kereskedelem egyik fő útvonala volt évszázadokon keresztül, több afrikai birodalomnak is otthont adott. A XIX. században és a XX. század elején Nyugat- és Közép-Afrika francia gyarmatosítása nyomán alakultak ki a mai határai. A gyarmati határok meghúzása keleten a szudáni és csádi etnikai és törzsi csoportokat elválasztva hozzájárult a politikai instabilitáshoz, mivel mindkét ország igyekezett ellenőrizni a területet és annak lakosságát. Csád, ahol napjainkban több mint húsz etnikum él, a függetlenné válás óta küzd a megosztottsággal. Fejlődő ország, és nem rendelkezik globálisan jelentős természeti erőforrás készletekkel. Gazdasága a napi 87 900 hordónyi kőolajexportra és a mezőgazdaságra épül, amely a munkaerő nyolcvan százalékát foglalkoztatja. A 2018-as becslések szerint a népesség csaknem fele szegénységben él.

Csád területe elég nagy ahhoz, hogy geopolitikai folyosókat hozzon létre Kelet-, Nyugat- és Észak-Afrika felé. Líbia, Szudán és Niger biztonsági helyzete nagymértékben függ Csádtól. A menekültáradat mellett a kormányzatnak lázadó csoportokkal is számolnia kell, valamint dél-líbiai milíciákkal, amelyek gyakran lépik át a határt. A hatalmat Franciaország támogatásával harminchárom éve birtokló Déby klán a törzsi és etnikai rivalizálást és az erős katonai uralom kényes egyensúlyát használja fel az ország ingatag békéjének fenntartására.

A franciák Csádot „a stabilitás törékeny oázisának” tekintik a Száhel-övezetben és a Nyugat utolsó jelentős szövetségesének a térségben. Csád hadserege nagyon jól képzett és számos akcióban volt a Nyugat szövetségese. Amikor 2012-ben, majd 2013-ban Franciaország úgy döntött, hogy beavatkozik Maliban az ország északi részét elfoglaló iszlamista milíciák ellen, a csádi haderő kulcsszerepet játszott a hadműveletben. Csád Franciaország utolsó bástyája a Száhel-övezetben, miután elvesztette az ellenőrzést Niger, Burkina Faso és Mali felett. Idén nyáron a francia csapatok Csádba települtek át, miután kiűzték őket Nigerből.

Kína, az Egyesült Arab Emírségek és India, majd jóval lemaradva az Egyesült Államok és Franciaország Csád legfontosabb kereskedelmi partnerei. Gazdasági szerkezetének köszönhetően kevésbé függ a Nyugattól (az Egyesült Államoktól és Franciaországtól). Ezt tükrözi a BRICS gazdasági blokkhoz való közeledése. A délre fekvő Közép-afrikai Köztársaság és a keleti határ mentén fekvő Niger egyaránt Moszkva szövetségesei, Szudán és Kelet-Líbia szintén szoros kapcsolatban áll Oroszországgal, az orosz befolyás pedig Csádban is egyre erősebb. A franciák hatalma Csád felett korlátozott, ezt jelzi, hogy az ország nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni a nigeri franciaellenes kormány megbuktatására. Amint azt a német nagykövet 2023 áprilisában történt kiutasítása is mutatja, a csádi kormány érzékenyen reagál a nyugati beavatkozásra. A francia elnök támogatja a jelenlegi kormányt, amelyben a stabilitás zálogát látja.

Csádot a legmelegebb országok között tartják számon, területének mintegy hetvenöt százaléka sivatag. A Csád-tó, amely Csád, Kamerun, Nigéria és Niger határán fekszik, és egykor Afrika egyik legnagyobb édesvizének számított, mintegy harmincmillió ember megélhetésének forrása volt, az 1960-as és az 1990-es évek között kilencven százalékkal zsugorodott a túlzott használat, a helytelen gazdálkodás és az éghajlatváltozás miatt. A NASA éghajlati előrejelzései szerint a jelenlegi vízhasználati ütem és a folyók feletti folyóvizek eliszaposodásának fokozódása mellett húsz éven belül teljesen eltűnhet. Ennek következtében a Csád-tó medencéjének régiója a világ egyik legnagyobb humanitárius válságával néz szembe.

Az országot különösen sújtja az alacsony terméshozam, amelyet súlyosbít az előrejelző rendszerek elmaradottsága és az alkalmazkodást segítő technológiák hiánya. A Csád-tó térségében az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek száma megduplázódott, 2020-ban mintegy félmillióan voltak. Az árvizek 2021-ben több mint háromszázezer embert sújtottak. Az ország növekvő városai nehezen tudják befogadni az új lakosok érkezését. A szennyvízelvezetés, a csapadékvíz-elvezetés és a hulladékgyűjtés rosszul működik, az infrastruktúra nem tud megbirkózni a problémákkal, ami nagy kockázatot jelent a fertőző betegségek szempontjából.

Az afrikai politikai stabilitás elengedhetetlen a béke fenntartásához és a migrációs hullámok megelőzéséhez. A francia stratégiából, amely elsősorban a csádi hadsereg támogatására irányul, hiányzik a gazdasági fejlődés, amely a hosszú távú stabilitás elengedhetetlen feltétele. Magyarország a nyáron azt vállalta, hogy segítséget nyújt Csádnak ezen a területen, hiszen a stabilitás és a fenntarthatóság biztosításának egyetlen módja a fejlődés kiegyensúlyozottabb megközelítése.

Csád minden nehézség közepette is kivételesen befogadó ország, amely olyan jogalkotási eszközökkel rendelkezik, amelyek nagyon fejlettek a menekültek fogadásának és a lakóhely-változtatás kezelésének módját illetően. Ezért fontos, hogy a menekültek és a befogadók ellenálló képességét erősítsük, hogy a humanitárius válságok minden formájával szemben megtalálják a helyiek számára legmegfelelőbb megoldásokat. Ez közép- és hosszú távú befektetés, ami magában foglal olyan projekteket, mint a helyi közösség és a menekültek által közösen használható iskolák építését, az egészségügyi rendszer megerősítését és gazdasági lehetőségek biztosítását a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben. Az emberek jövőjének támogatása a remény erősítésével kezdődik, és konkrét, a helyi adottságokba és erőforrásokba ágyazott lehetőségek megteremtésében valósul meg.