Az Afrikából Európába irányuló migráció 2023-ban lényegesen erősödött, az előző évhez képest kétharmadával több illegális bevándorló érkezett Európába a földközi-tengeri útvonalon, elsősorban Tunézián és a Kanári-szigeteken keresztül. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint 2023-ban 267 ezer migráns – akiknek 97 százaléka tengeren érkezett – szállt partra a dél-európai országokban: Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Máltán és Cipruson. Összehasonlítva a 2022-ben Afrikából illegálisan Európába érkezők számával, ez 67 százalékos növekedést jelent. Ennél csak 2016-ban és 2015-ben, az európai nagy migrációs válság időszakában volt nagyobb a számuk (373 ezer, illetve 1,03 millió).
Úgy tűnik, az Európai Unió és az afrikai államok közötti megállapodások kudarcot vallottak, és nem kínálnak működőképes modelleket az illegális migráció növekedésének megállítására. A fő okok között az afrikai államokat sújtó infláció, az aszály és a geopolitikai instabilitás áll az élen, amelyen az uniós segélyezési politikák és katonai beavatkozások nem változtattak.
Líbia geopolitikai megosztottsága és Tunézia instabilitása az egyik fő forrása ennek a beáramlásnak. Tunéziában a politikai tekintélyvesztést és a strukturális gazdasági problémákat súlyosbítja a Kais Saied elnök és az ellenzéki pártok közötti konfliktus. Ezek a tényezők lehetővé teszik, hogy az embercsempészek az ország Sfax régiójában tevékenykedjenek, ahonnan több mint 97 ezer ember jutott be Európába, szinte akadálytalanul. Kelet-Líbiából több mint ötvenezer ember indult útnak Európa felé, amit a líbiai hadurak egymással folytatott küzdelmei tettek lehetővé.
Ez a régió jól mutatja, hogy az embercsempészek hogyan működhetnek a korrupt vagy összejátszó politikai hatóságok árnyékában, amelyek közül néhányan pénzügyi és diplomáciai támogatást kérnek cserébe a szubszaharai Afrikából érkező migránsok mozgásának irányításáért.
Ezek a számok az illegális bevándorlásra vonatkoznak, bár az illegális bevándorlók számánál jóval nagyobb az Afrikából Európába legálisan, azaz családegyesítéssel, diákvízummal, munkavállalási engedéllyel érkezők száma. Továbbá az Afrikából Európába irányuló biztonságos és szabályos migráció előmozdítása érdekében a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) egy ötéves (2028-ig tartó) globális stratégiai tervet vezetett be Csádban. Az IOM azzal érvel, hogy a növekvő egyenlőtlenségek, az erőszak és az éghajlatváltozás következtében a migráció a világ minden táján előnyös a közösségek számára. Az IOM elsősorban azért választotta Csádot, mert a szomszédos Szudánban zavargások vannak, ahol több mint hétmillió ember kényszerült lakóhelyét elhagyni, sokan közülük a szomszédos Csádba költöztek. Az IOM célja a migránsok védelme és megmentése, arra hivatkozva, hogy 2023-ban több mint hatezer ember vesztette életét a tengerben, miközben Afrikából Spanyolországba próbáltak eljutni.
Az Afrikából Európába érkező illegális migránsok számának erős növekedése Spanyolországban közvetlenül érzékelhető.
A spanyol kormány által közzétett adatok szerint a 2023-ban hozzájuk érkező illegális bevándorlók száma elérte az 57 ezer főt, ami 82 százalékos növekedés az előző évi adatokhoz képest, a Kanári-szigetcsoportra érkezőknél pedig rekordot döntött a létszám. Így Spanyolország, Görögország és Olaszország mellett az egyik legfontosabb belépési pont lett Európába.
A Frontex határvédelmi ügynökség állítása szerint Nyugat-Afrikából és a Földközi-tenger nyugati részéből Szenegál, Mali, Marokkó, Algéria voltak az elsődleges származási országok, ahonnan ezek a migránsok érkeztek. Olaszországban a helyzet még válságosabb. A Frontex jelentése szerint 2022–2023 között ötven százalékkal nőtt az illegális határátlépések száma a közép-mediterrán útvonalon, ami mintegy 158 ezer átlépést jelent. Az ezt az útvonalat használó illegális bevándorlók többsége Guineából, Elefántcsontpartról és Tunéziából érkezik.
A tunéziai és a líbiai bizonytalan geopolitikai helyzetnél jelentősebb tényező, amely hozzájárul ehhez az emelkedéshez,
Nyugat-Afrika és a Száhel-övezet átalakulása, ahol politikai zavargások és katonai puccsok történtek, amelyek 2023-ban alapjaiban rendítették meg a helyi lakosság gazdasági kilátásait. Ugyanilyen jelentős az észak-afrikai országokat, például Egyiptomot, Tunéziát, Marokkót és Algériát sújtó gazdasági válság. Ezeket az országokat súlyosan érinti az ukrajnai konfliktust követően az élelmiszer- és energiaárak globális emelkedése is.
Mivel Afrika búzájának mintegy 85 százalékát Oroszországból és Ukrajnából importálják, az élelmiszerárak folyamatosan emelkedtek. A kilátástalanság miatt a fiatal férfiak egyre nagyobb hányada látja megoldásnak az illegális migrációt.
Bár Afrika gazdasági problémáit nem könnyű megoldani, a viszonylagos gazdasági stabilitása elérhető célkitűzés lenne. Ez utóbbi két tényezőtől függ. Egyrészt Európa hajlandósága a tisztességes gazdasági kapcsolatokra és kereskedelemre, ez azonban nem tűnik reálisnak egy olyan világban, amelyet a kapzsi multinacionális vállalatok uralnak. Másrészt az afrikai rezsimek hajlandósága arra, hogy országuk fejlődése mellett kötelezzék el magukat ahelyett, hogy részt vennének az afrikai vagyont az európai bankokba csempésző korrupcióban. Más szóval,
az afrikai államok egyetlen lehetősége a gazdasági szuverenitás felé való elmozdulás, hogy népeik megtanulhassák, hogyan gazdálkodjanak erőforrásaikkal a saját maguk javára. Ennek megvalósulása Európa és Afrika közös érdeke,
ami a multinacionális cégek és bankok által irányított neoliberális globális gazdasági rendszerben azonban aligha valósulhat meg.
A szerzők a Századvég vezető kutatói
