November végén Niger hatályon kívül helyezte 2015-ös bevándorlásellenes törvényét, amely az elmúlt nyolc évben büntetendő cselekménynek minősítette a migránsok illegális határátlépését, akik a nigeri Agadezből északra, Algériába és Líbiába mentek, hogy onnan folytassák útjukat Európába.
Ez a fő tranzitútvonal, amelyen a Szaharától délre fekvő afrikai országok lakói észak felé vándorolnak. A kormány a szankcionálás feloldása mellett visszavonta az embercsempészek és illegális bevándorlók ellen hozott ítéleteket, amelyeket e törvény értelmében hoztak. Az Európai Unió 2014 és 2020 között több mint egymilliárd eurót adott Nigernek az illegális migráció megfékezésére, ám Niger legutóbbi döntése véget vetett az Európai Unióval kötött nyolcéves biztonsági együttműködésnek, és újabb szintre emeli a Niger és a Nyugat közötti, egyre erősödő diplomáciai feszültséget. A döntés egyúttal előrevetít egy szubszaharai Afrikából érkező migrációs hullámot, amely eláraszthatja a közép-mediterrán útvonalat.
A migrációval kapcsolatos, az EU-ba irányuló, a Száhel-övezeten és Észak-Afrikán keresztül áramló illegális migráció megfékezését célzó kezdeményezéseket 2015-től kezdődően elsősorban az Európai Unió Afrikai Vagyonkezelői Alapjából finanszírozták, amely az Afrikában tapasztalható illegális migráció okainak kezelésére szolgáló, ötmilliárd eurós alap. Niger 2015 és 2022 között megközelítően összesen egymilliárd eurót kapott ilyen jellegű fejlesztési projektek végrehajtására.
Csak 2022-ben Niger mintegy 85 millió eurós költségvetési támogatást is kapott, amelynek célja a kormány támogatása volt az igazságügyi, biztonsági és migrációs intézmények és infrastruktúrák megerősítésére. A 2021–2024-es időszakra újabb 503 millió eurót különítettek el, amely a migrációval kapcsolatos projekteket volt hivatott fedezni. A puccsot követően az EU az alkotmányos rendhez és az általa demokratikusnak tekintett kormányzáshoz való visszatérésre irányuló nyomásgyakorlás érdekében felfüggesztette a költségvetési támogatást és a biztonsági együttműködést.
A júliusi nigeri puccs a Száhel-övezet geopolitikai stratégiáját a nyugati dominanciától a szuverenitás és az Oroszországhoz való közelség irányába mozdította el, Niger ezért helyezte hatályon kívül a migrációs törvényét. Az új vezetés megszüntette az uránbányászat francia monopóliumát, és úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait az Európai Unióval. A nigériai katonai kormány olyan politikát folytat, amely elhatárolódik a korábbi gyarmati hatalomtól, Franciaországtól, és az EU-val az illegális migráció kezelésére kötött megállapodását a gyarmati irányelvek betartásának jeleként értékeli.
Az Egyesült Államok szívesen helyreállítaná a kapcsolatokat Nigerrel, és az országot nemrégiben elismerte a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége, amely néhány hónappal ezelőtt még hadat üzent a puccsal hatalomra jutott új vezetésnek. Az urán árának példátlanul magas emelkedését a válság és Niger szuverenitási törekvései tovább fokozták. Az Oroszország befolyása alatt álló Niger, Burkina Faso és Mali katonai és pénzügyi szövetséget kötött a Száhel-övezetben. Ezen fejlemények a Nyugat geopolitikai marginalizálódását jelzik a Száhel-övezet országaiban.
A Nigerből kiinduló illegális migráció új hullámának – mielőtt elérné a közép-mediterrán útvonalat – különösen Líbia és Tunézia szolgálhat tranzitországként. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy december 8-án a líbiai központi hatóság közleményt adott ki arról, hogy Nigerből jelentős migrációs hullám indult el, amely várhatóan rövidesen eléri Líbiát. A líbiai központi politikai hatóságok arra figyelmeztettek, hogy az elkövetkező napokban és hetekben biztonsági kihívások és veszélyek fenyegethetik az országot a Földközi-tengeren átkelni igyekvő, Líbiába érkező emberek számának várható megduplázódása miatt. A migránsok áthaladása veszélyes fejleményeket fog eredményezni, amelyek hatással lesznek a líbiai nemzetbiztonságra is.
A tunéziai nemzeti gárda adatai szerint 2023-ban mintegy 70 ezer migránst tartóztattak le, amikor a Földközi-tengeren próbáltak átkelni Olaszországba, ami több mint kétszerese a múlt év azonos időszakában mért adatokhoz képest. Az Európába igyekvő migránsok ezrei elsősorban Tunézián és Líbián keresztül hagyják el Észak-Afrikát. Az elmúlt hat hónapban a tunéziai nemzeti gárda alig 5500 migránst tudott a líbiai határ felé, háromezret pedig az algériai határ felé küldeni.
Az Algéria és Líbia felé történő kiutasítás nem biztosítja, hogy az illegális bevándorlók visszatérnének hazájukba; ehelyett valószínűleg megpróbálnak majd visszatérni Tunéziába, vagy inkább Algérián vagy Líbián keresztül mennek tovább. A tunéziai nemzeti gárda maga is elismeri, hogy a letartóztatott illegális bevándorlók között jelentős számú olyan személy van, akiket korábban a szárazföldön és a tengeren fogtak el.
A statisztikák szerint az elfogottak kétharmada – 55 ezer fő – külföldi, többségük a szubszaharai afrikai országok állampolgára, 16 ezren pedig tunéziaiak, 2022-ben 59 százalékuk (19 ezer fő) volt külföldi, 13 ezer pedig tunéziai állampolgár.
A Frontex december 11-én arról számolt be, hogy az Európai Unióba történő illegális határátlépések száma 2023-ban jelentősen nőtt, az első tizenegy hónapban 17 százalékkal, így több mint 355 ezerre emelkedett. Ez a szám 2016 óta a legnagyobb, és már most meghaladta a 2022-es összesített adatot. A nemzeti ügynökségek által 2023 első tizenegy hónapjában bejelentett több mint 150 ezer észleléssel a Földközi-tenger középső része továbbra is a legforgalmasabb migrációs útvonal. 2016 óta ez a legmagasabb adat ebben az időszakban ezen az útvonalon. Az idei év első tizenegy hónapjában a kelet-mediterrán útvonalon az előző évhez képest mintegy ötven százalékkal több, mintegy 53 ezer észlelést regisztráltak. A szíriaiak és az afgánok még mindig jelentős számban vannak jelen, ám a migránsok többsége Afrikából érkezik. Az illegális migránsok szomszédos országok felé terelése Niger részéről konfrontatív geopolitikai taktika.
Az elmúlt években az Európai Unió megszerezhette volna az eszközöket ahhoz, hogy világszerte vezető szerepet töltsön be a konfliktusmegelőzésben és -megoldásban, ám intézkedései rendszerint elhibázták a céljukat. Az EU fejlesztési vagy államépítési célú külső fellépései nem veszik figyelembe a helyi társadalmi és politikai környezetet azokban az országokban, ahol ezeket a beavatkozásokat végrehajtják.
A nyugati terrorizmusellenes célkitűzések végzetesek voltak, mivel a beavatkozások hiteltelenítették azokat a kormányokat, amelyeket támogatni akartak, és alábecsülték a több egymással versengő fegyveres csoport elleni küzdelem kihívásait.
Az olyan félresikerült akciókkal, mint a Barkhane francia katonai művelet, amely éveken át tartott a dzsihadizmus elleni küzdelem jegyében Maliban, a nyugati hatalmak kliensközpontú megközelítést alkalmaztak az amúgy is gyenge és népszerűtlen kormányokra támaszkodva, ezzel tovább gyengítve hatalmukat és nyilvánvalóvá téve teljes függőségüket a Nyugattól. Ez súlyosbította a válságot az egész régióban, és hozzájárult a puccsok sorozatához. A nyugati hatalmak távozásával és új, alkalmas vezetők nélkül Nyugat-Afrika valószínűleg évekig tartó, többszereplős, egyértelmű győztes nélküli felkelésekkel néz majd szembe, amelyek további kihívások elé állítják az állami és regionális intézményeket és erősítik a térségből kiáramló illegális migrációt.
A szerzők a Századvég vezető kutatói
Borítókép: Afrikai migránsok érkeznek a Granada délspanyol tartománybeli Motril kikötőjébe 2018. május 14-én (Fotó: MTI/EPA/Miguel Paquet)
