De nem kérdés, hogy az angolok nyertek. A globalizáció hatására mindannyian elkezdtük élni az angolok életét, átvenni az ő kultúrájukat, szokásaikat, ruházkodásukat, viselkedésüket.

Az Oktoberfestnél bajorabb dolog nincs, még a Bayern München is Hollywood hozzá képest. Az önfeledten söröző bajorok lelkesen danolásznak, mert tetőfokára hág a jókedv. De mit énekelnek? John Denver Take me home, country roads című slágerét. Mert mindenki ismeri Nyugat-Virginiát, ahonnan származik, legalábbis a szöveg szerint. A haza hívása nagyon erős tud lenni, a honvágy előbb-utóbb mindenkit elkap. A bajorok pedig tört angolsággal hitet tesznek a hazájuk, Nyugat-Virginia mellett. Természetesen a többség valamennyire ért angolul, még ha nem is feltétlenül jól, és feltehetően alig-alig van közöttük olyan, aki tudná, mit is énekel. De mégis bizarr az egész, ahogy átvedlenek bőrnadrágos-kockás inges bajorokból appalachiai hegyi parasztokká.

Mondhatjuk, hogy ugyan, ez csak egy dal, és a sör hozza ki a buli hevében a közös éneklést, nincs mögötte semmi. Igazunk is lenne, de nem teljesen. Ugyanis John Denver dala kiüti a bajor merengős énekeket Frankföld lankáiról, a zordan gyönyörű Harz-hegységről, a fenséges Rajnáról. Azok már nem divatosak, csak az öregek éneklik, márpedig ők az idő előrehaladtával elhallgatnak. A fiatalok pedig idegen szokásokat vesznek fel, és már Nyugat-Virginiáról danolásznak, ahol soha nem jártak, és valószínűleg nem is fognak. Meg hogyan horgásztunk az apánkkal Michiganben. 

Milyen a manhattani sült perec illata. Ezek az európai gyerekekkel nem történtek meg, de mégis átjönnek hozzánk film formájában, és óhatatlanul hasonulni kezdünk hozzájuk. Mert az angolok élete vonzóbbnak van beállítva, mint a miénk, ők el tudják adni a múltjukat is, nem csak a jelent és a jövőt.

De nem csak Európa ilyen. Szingapúrban vagy Malajziában sok millió embernek a helyi angol az anyanyelve, angolul tanul az iskolában, angolul beszél szüleivel, csak a nagyszülőkkel nem, mert ők még pandzsábiul beszélnek. A filmeket angolul mutatják be a mozikban, mert nincs szükség feliratokra. Az Öböl-térség pontosan ilyen, az arab fiatalok angolul rendelnek az étteremben, hiszen minden kiszolgáló Fülöp-szigeteki, így az angol második – vagy éppenséggel első – anyanyelve. Az egyszerűség pedig utat tör magának. Később már az arab srácok is angolul beszélgetnek egymással, jóval trendibb az, mint az arab. Egyetlen hely van, ahol a nyelvek kavalkádjában el lehet veszni, az angol pedig szinte kiszorul a mindennapokból a bábeli zűrzavar közepette, ez pedig Anglia, főleg London. Hiába éli az egész világ az ő életüket, ők maguk erre már képtelenek.

Borítókép: Oktoberfest Münchenben (Fotó: Europress/AFP/Christof Stache)