Na de vissza Velencébe! Miközben a nőt molesztálják, a férfi lelép. Gyáva nyúl, mondhatnánk elhamarkodottan, vagy esetleg besokkolt, ki tudja, kiből mi jön ki vészhelyzetben. Ámde nem. Az olasz férfi és egyben férj hamarosan visszatér, és egy puskával (!) ledurrantja a két tunéziait. Bumm sakalaka. Azért ezt a sztorit azóta próbálom vizualizálni, mert a hír meglehetősen szűkszavú, sőt kurta. Szóval hogy mi is történt konkrétan? Tudott a közelben egy nyitva tartó fegyverboltot? Nem messze lakik a tett helyszínétől, hazaugrott, leakasztotta a puskát a fogasról, visszaballagott, oszt sziasztok? Na és mi lesz ezután, már úgy jogilag? Önvédelem, hirtelen felindulás, ne adj isten rasszista indíték? Hogy hová fut majd ki a maszatolás, abból is lesz majd hír?
Az mindenesetre tuti, hogy hősünk máris felhímezte magát az új barbarizmus elleni harc zászlajára.
Mindenki szerencséjére nem vagyok jogász, viszont szeretek enni, és fanatikus rajongóként tekintek az olasz konyhára. Már amennyiben van ilyen, de most nem merülnék el a régiók gyönyörűséges útvesztőiben. Zárójel. Az előző történetben az a borzasztó, hogy az egyik pompás trieszti trattoriát egy tunéziai srác viszi, de amennyiben elszabadul a pokol, amihez már igen közel járunk, mert vészesen fogy a türelem, akkor senkit sem érdekel majd a szakértelme.
Az van viszont, hogy az olaszok egyetlen szépen kivitelezett kézmozdulattal (ebben is jók) betiltották az álhúst, azaz a műszemetet.
Finomabban fogalmazva, Olaszország a világon elsőként megtiltotta az állatok vágása nélkül, laboratóriumi körülmények között, sejtek tenyésztésével előállított húsok forgalmazását. Érdemes ezen a ponton idézni az ország agrárminiszterének, Francesco Lollobrigidának idevonatkozó szavait. (Annál is inkább, mert Gina nevű nagynénje, az isteni Lollo alighanem helyeslően bólogat valamelyik égi teraszról.)
Az egészség, az olasz termelési rendszer, munkahelyek ezreinek megvédése, kultúránk és hagyományaink megőrzése érdekében Olaszország lesz az első, amely megvédi magát a szintetikus élelmiszerek társadalmi és gazdasági kockázataitól.
Világos beszéd. Akinek meg ezek után kedve támad mesterséges ossobucót barkácsolni a sufniban, az tíz- és hatvanezer euró közötti bírsággal kalkulálhat. A radikális vegánok, akiket a nagyszerű Anthony Bourdain a vegetáriánusok Hezbollahjának nevezett, nyilván hörögnek, de a nonnák legalább nem pördülnek meg a sírjukban. Félreértés ne essék, magam sem vagyok oda a csirkegyárakért és a mezőgazdaság-iparért, ostorozom azokat eleget, de a szintetikus húsok szép új világa ugyanúgy elborzaszt, mint a bogárevés tagadhatatlanul haladó gondolata. Vagy mint egy feketevágás lehetősége az esseni kalifátusban.
És persze jön majd a szöveg megint a nyomtatott nyúlhús prófétáitól, hogy az állattenyésztés a felelős a klímaváltozásért.
Igen, tudjuk, a tehenek kifinganak bennünket a világból, a Laci bá traktorja meg szétpöfögi a romantikus naplementét, az atomerőmű viszont azért sz…r, mert az meg nem. Az a mázli, hogy a maradék normálisak láthatóan kezdenek ébredezni. Ellenállás nélkül pillanatokon belül beköszöntene egy olyan szép új világ, hogy attól koldulnánk. Totális központi kontrollal, mesterséges intelligenciával (az olaszok abból sem nagyon kérnek), hamis gulyással és párolt cincérrel.
Olyan szép lenne az az új világ, mint egy terhes férfi a brit Glamour magazin címlapján. És hát haladunk szépen, bele a progresszióba. A múlt század vége felé, valamikor a kilencvenes évek elején még a várandós Demi Moore-t nézegethettük hasonló pozitúrában. Így megy ez.
