Egyre több döntéshozó kapcsolja össze az orosz–ukrán háború ügyét Ukrajna európai uniós csatlakozásával. A kérdés azért égetően aktuális, mert egyes politikusok, uniós bürokraták már jóval korábban külön mellékutakat nyitva, rejtett módon elkezdték Ukrajna közelítését az unióhoz – sőt, a nem hivatalos felvételi eljárás már meg is kezdődött. Az ukrán államot olykor már így is de facto a 28. tagországnak szokás nevezni, hiszen már annyira sok szálon összekapcsolódott az EU-val. Gondoljunk csak az infrastruktúrák összekötésére, az egyre aggasztóbb méreteket öltő finanszírozásra, az ukrán termékek átgondolatlan beengedésére, de leginkább a katonai együttműködésre.
Ukrajna bújtatott felvételével kapcsolatban azonban Brüsszel egyes európai politikai elitek, valamint társadalmak jelentős részének ellenkezésére számíthat. Már csak azért is, mert belépésével Ukrajna lenne az unió egyik legnagyobb tagországa. Az ukrán csatlakozás hatásairól a magyar közgazdászok többnyire hallgatnak, pedig üdvös lenne, ha a nagy gazdaságtörténeti sorskérdéseknél – a magyar érdeket szem előtt tartva – elemzések sokaságát írnák, mert mindenképpen el kell kerülnünk, hogy megismétlődjön egy, a gazdaságilag elhibázott rendszerváltoztatáshoz hasonló sokk. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy a gazdasági rendszerek ilyen drasztikus átrendeződése minden esetben olyan jövedelmi átcsoportosításokat eredményez az országok között, amelyeknek vannak egyértelmű nyertesei, ellenben vesztesei is.
Brüsszel a háború ürügyén a gyakorlatban csendben bekapcsolta Ukrajnát az uniós közös piacba. Olyannyira „jól sikerült” ez, hogy a mezőgazdaság területén az ukrán termékek letarolták (volna) az uniós piacokat. Szerencsére a közép-európai országok sorra zárták ki piacaikról az uniós szabályoknak megfelelni nem tudó, minőségi problémákkal küzdő agrártermékeket.
A dömping megsemmisítő csapást mérhetett volna a térség sok erőfeszítéssel, jelentős források biztosításával, hosszú időn át felépített agrárszektorára és élelmiszerbiztonságára. Ez azt jelentette volna, hogy egyik napról a másikra gazdák, agrárvállalkozók mennek tönkre, veszélybe sodorva ezzel több tízezer magyar, lengyel, szlovák, cseh családot. Ezt követően már éleződött is a következő konfliktus a logisztikai szektorban, ahol lengyel, szlovák és magyar fuvarozók zártak és zárnak le határátkelőket, hogy megvédjék megélhetésüket és a közös uniós piac rendjét.
Az ukrán uniós csatlakozás lopakodó folyamata ezzel már egyes országokat és különböző ágazatokat is egyoldalú cselekvésre, védekezésre kényszerített, előrevetítve, hogy milyen feszültségeket okozhat az elhamarkodott, kellően elő nem készített és időben át nem gondolt csatlakozás.
A jövőben számos további konfliktusra készülhetünk, mert kutatások szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar mellett nagy potenciál rejlik az ukrán informatikai ágazatban, a szoftverfejlesztésben vagy éppen a gyártási tevékenységekben is.
Az ország makrogazdasági mutatóiról nehéz hiteles képet kapni, mert a külföldi támogatások elfedik a valós folyamatokat, azok nélkül a hrivnya bármikor összeomolhat. A világ legszigorúbb szabályozásaival közös piacot építő unióhoz képest a világ egyik legkorruptabb országában alapvető intézmények, szabályok, keretek hiányoznak a gazdasági tevékenységekhez. A korrupció ráadásul összefonódik a bűnözéssel is.
Ukrajnával az az ország lépne az unióba, amelybe a nyugati és a keleti világ is fegyverei nagy részét „öntötte”. Ez gigantikus méretű fekete fegyverpiacot hozott létre, ami nemcsak lehetetlenné teszi a schengeni tagságot, hanem óriási biztonsági kockázatot is jelent. Az ukrán uniós tagság makroszinten is átformálná az uniós gazdaságot. Ukrajna annyira távol áll makrogazdasági mutatóiban az uniótól, hogy belépésével szinte minden mai nettó haszonélvező nettó befizetővé válna. Az uniós költségvetés felzárkóztatásra és támogatásra szánt elemeit, benne az agrártámogatásokkal, jelentős részben el is szívná a mostani haszonélvezőktől. A helyzetet tovább nehezíti, hogy sajnos nem tudjuk, mikor lehet a háborúnak vége, az újjáépítés erőforrásigénye és mikéntje sem ismert.
Semmi jót nem jelez előre, hogy ez a feneketlen kút egyúttal a világ egyik legkorruptabb állama, ahol a Soros-szervezetek láthatóan már meg is találták számításaikat. Egy kiszivárgott, valószínűleg óvatosan becslő háttértanulmány szerint legalább 190 milliárd eurót – hetvenezermilliárd forintot – kellene Ukrajnának adnunk a csatlakozása esetén.
Nézőpontunkból Ukrajnára egyfajta dömpinggazdaságként is tekinthetünk, tehát dömping sújtaná a jelenlegi tagországokat, nemcsak a termékek, hanem a szolgáltatások (például logisztika, informatika) terén is. Ez azért lenne káros főként a kelet-közép-európai tagországokra és hazánkra is, mert lenullázhatja az eddigi fejlődési eredményeinket. Magyarország célja az, hogy minél magasabb – lehetőleg hazai – bérekkel és profitokkal, minél nagyobb tudástartalommal és teljesítménnyel állítson elő egyre magasabb hozzáadott értéket, GDP-t és növekvő jólétet.
Az ukrán gazdaság tehát két lyukat biztosan ütne a magyar gazdaságon: eltérítené az uniós forrásainkat, másrészt olcsó, extenzív növekedési modellel fölözne le a növekedésünkből – miközben a nyugati tagországokat ilyen veszély egyáltalán nem fenyegeti, felmerül a kérdés, hogy ki akar olyan balek lenni, aki még fizet is azért, hogy kifosszák.
Úgy tűnik, hogy az uniós csatlakozással megkötött egyezséget Brüsszel fenyegetni kezdte, a pénzeink ugyanis már részben Ukrajnában vannak, de reméljük, azért még minél többet visszakapunk ebből – ugyanis ezek a pénzek járnak nekünk.
Mivel a gyenge Ukrajna még az Európai Unión kívülről is destabilizáló hatású, meglátásunk szerint nem Ukrajna gyors felvétele, hanem az azonnali béke stabilizálhatja a kontinenst. Ez segítene felépíteni egy olyan Ukrajnát, amelynek már láthatók lennének a körvonalai: a területe, a népessége, a gazdasága, a társadalma, a szándékai, a teljesítménye.
Ezek a mi felvetéseink, de azt még mindig nem tudjuk, hogy egyes magyar gazdasági szereplők és elemzők miként vélekednek az ukrán csatlakozásról. A semlegesség lehet érték, a közömbösség azonban nem, ezért vitára ösztönözzük őket. Ahogy a miniszterelnök elmondta tegnapi beszédében is:
Ukrajna gyors felvétele az Európai Unióba beláthatatlan következményekkel járna, gyorsítópályán történő csatlakozásuk nem szolgálja sem Magyarország, sem az Európai Unió érdekeit.
A szerző gazdaságfejlesztési miniszter
