A demokrácia fegyveres védelmezőjét felmentették, még egy republikánus képviselő is azt mondta róla, nem volt más választása, ezzel a lövéssel életeket mentett meg. Bár a tüntetők, akiket nem sikerült ilyen hősiesen likvidálni, senkit nem bántottak az épületben, nem gyújtogattak, nem erőszakoltak vagy gyilkoltak meg senkit, de hát teljesen nem tudjuk kizárni azt az eshetőséget, hogy épp a vékony fiatal hölgy lett volna az, aki tömegmészárlást követ el az amerikai demokrácia szentélyében. Az amerikai igazságügyi minisztérium is arra a következtetésre jutott a vizsgálat során, hogy végül is szerencse, hogy Byrd úr agyonlőtte azt a tüntetőt, akiről azt sem tudta, férfi-e vagy nő, és hogy fegyveres-e vagy fegyvertelen, mert ezzel „potenciálisan a Capitoliumban dolgozók életét mentette meg”. Potenciálisan. Más szóval preventíve megölték.
Nagy hiba volt betörni az amerikai törvényhozás épületébe és ott randalírozni, bármilyen sérelmük is volt a tüntetőknek. És bizonyos körülmények közt szintén hibás, de emberi reakcióként lehetett volna felfogni, ha a pisztolyát elsütő rendőr bevallja, hogy félt, pánikolt, elragadták az indulatok ebben a rendkívüli helyzetben.
De az, hogy ezután elment sajnáltatni magát a baloldali NBC tévéstúdióba, mártírként krokodilkönnyeket hullatni nyilvánosan, és arról panaszkodni, hogy el kellett zárkóznia, sőt még meg is fenyegették – ez gyomorforgató volt. Nem tudom, mit várt. Hogy ezután nyitott limuzinba ültetik és végigvezetik a sugárúton konfettiesőben, mint Neil Armstrongot a Holdról való visszatérés után?
Ami ennél is szörnyűbb volt, ahogy a progresszív média megtiporta a fiatal nő emlékét halála után. Az a gyűlöletkampány, amivel szinte elégedetten ünnepelték a Trump-támogató, fehér nő halálát, az amerikai aktivista sajtó igazi erkölcsi mélypontja volt.
Még annál is mélyebb, mint amikor kartellt alkotva közösen hazugságokkal teli lejárató kampányt indítottak Trump ellen a választások során, összeesküvés-elméletnek nyilvánították a később valósnak bizonyult Hunter Biden-botrányt és valósnak tüntették fel a később összeesküvés-elméletnek bizonyult orosz dossziét. Csak keressenek rá Ashli Babbitt nevére az amerikai sajtóban! Megtalálják mint fehér faji felsőbbrendűséget hirdető extrémistát, rasszistát, antiszemitát, és amilyen gusztustalan jelzőt még el tudnak képzelni.
Joe Biden elnöksége egy fiatal tüntető életének kioltásával kezdődött, aki az ellen lázadt fel, hogy a Capitoliumban a manipulált választások eredményét legalizáló szavazást tartsanak. Az ekkor hatalomra került elnök sosem mutatott szemernyi megbánást, de még csak együttérzést sem a történtekkel kapcsolatban. A fizikailag és szellemileg egyaránt leépült vénembert azóta is XXI. századi Brezsnyevként tartja mesterséges politikai lélegeztetőgépen a hazug baloldali sajtó és a Demokrata Párt könyörtelen gépezete.
Ezzel a pisztolylövéssel kezdődött az amerikai patrióták és konzervatívok ellen indított három éve tartó szélsőbaloldali hajtóvadászat, amelynek Magyarország, még ha csak oldalági értelemben is, szintén elszenvedője.
Ashli Babbitt halála előtt kevesebb mint egy évvel letartóztatás közben két fehér rendőr keze között meghalt egy fekete bűnöző. Ma parkok, terek vannak róla elnevezve, a képmása ott lóg nagykövetségeken, iskolákban. A halálát okozó rendőrök több mint húsz évet kaptak, az egyiket nemrég huszonkét késszúrással sebezték meg a börtönben. Bizonyára felesleges lenne olyan véleményt formálni, amely megpróbálná felülírni, megkérdőjelezni az amerikai bíróságok döntéseit. De egy olyan országból tekintve, ahol 2010 óta nem lövünk tüntetőkre, nem csinálunk sztárinterjút a tévében fegyvertelen embereket agyonlövő rendőrökkel és nem nevezünk el tereket drogos bűnözőkről, csak annyit tudok mondani, akkor jöjjön ide valaki nekünk prédikálni a jogállamiságról, ha az Ashli Babbitt-szobrok száma az amerikai köztereken egyszer meghaladja a George Floydokét. Isten nyugosztalja!
A szerző főszerkesztő, Hungary Today
